Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-466
161 A nemzetgyűlés -466. ülése-1925. oka. Aki a magyar politikában tájékozott, az talán tudja, hogy Rassay Károlylyal való együttműködésem es kapcsolatom nekem sokkal korábban kezdődik, mint ahogy azt dátumok szerint ő megjelöli. Ha én a »Világ« tájékán elvesztettem az ártatlanságomat, bevalhatom, hogy annak a »Világinak tájékán együtt vesztettük el azt. Ez jóval ezek előtt a dátumok előtt történt, mert az igen t. képviselő ur velem együtt igen sokszor, állandóan és hosszasan együtt volt már azelőtt a »Világ«-náí, ahol ártatlanságunk elveszett, mert egy közös politikai baráti csoportba tartoztunk a nagyemlékű, boldogult, szép és tiszta emlckü Purjesz Lajossal, akinek úgyszólván olt állandó társaságát képeztük. (Rassay Károly: A halottakat ne emlegesse ! Ez a jó ízléshez tartozik !) T. képviselőtársara, ön engem jóizlésre ne tanítson, mer ön volt az első, aki erre provokált, amikor azt mondta hogy a »Világ« tájékán elvesztettem az ártatlanságomat. Én csak azt akartam konstatálni, hogy együtt vesztettük el ugyanakkor ártatlanságunkat (Rassay Károly : En nem panaszkodom !) Ezt a kérdést se dátumokkal, se formákkal, se szójátékokká], se szócsavarásokkal, se más egyebekkel igy elintézni nem lehet, mint ahogy méltóztatott. Ugyanabban a politikai együttesbe tartoztunk. Igaz, hogy én még benn voltam a kormánypártban, de talán senki sem gynnxxsit meg azzal, hogy én a kormánypártban a reakciót szolgáltam volna, mert talán mindenki tudja, hogy amikor még az igen t. képviselő úrral állottam szemben, — aki ott ült a keresztény pártban, de később kilépett, mert bizonyos tervei nem sikerültek, — mi akkor is megmaradtunk továbbra is politikai együttesben, és közösen beszéltük meg politikánkat. (Rassay Károly : Nem áll!) Közösen határoztunk minden lépésben, csak arról volt szó, hogy formálisan még nem lépek be abba a pártba, mert nekem aggodalmaim voltak. T. Nemzetgyűlés ! Szó volt köztünk ugyanakkor a polgárok és munkások szövetségéről, — hiszen Purjesz Lajosnak ez kedvenc eszméje volt — szó volt köztünk sokkal előbb már az októbristákról is és ha az októbristákkal politikán kivül társadalmi érintkezés egyet jelentett az ártatlanság elvesztésével, akkor együtt vesztettük el, mert a »Viiág«-hoz akkor feljártak csúnya októbristák bizonyos dolgokat elbeszélni és ugj^anakkor Rassay Károly is feljárt a »Világ«-hoz. Ezek a dátumok is mellettem bizonyítanak, tehát mert én belépésemet épen ezért halasztottam, mert ezeket a lépéseket nem tudtam szerencséseknek tekinteni és csak igen későn tudtam megbarátkozni azzal a fait acomplit-val, amelyet Rassay Károly képviselő ur teremtett, mely fait acomplit azonban megelőzőleg megbeszélés tárgya volt köztünk. Azt mondja a t. képviselő ur, talán valamelyes anyagi értelmi momentum is közrejátszott, hogy pártjába beléptem. Én csak a tiszta helyzetet szeretem. A képviselő ur elleni kritikai megjegyzéseimet is csak azért tettem meg, hogy ellenzéki oldalról a farizeuskodás, az aknamunka rendszere, a nagyképüsködés és a demagógia,kiirtassék. (Felkiáltások a jobboldalon: Ejha!) Én őszintén beszélek most is. Anyagi érzelmeket emlit a képviselő ur. Talán méltóztatnak tudni, hogy engem az első nemzetgyűlésen is igen nagy szótöbbséggel választottak meg a devecseri kerületben anélkül, hogy igénybe vettem volna bármiféle segítséget. Másodszor is megválasztottak és remélem, az az érzésem, hogy még többször is megválasztanak. Engem tehát semmi anyagi érdek nem vezetett. Tisztázzuk a dolgot ; én semmit még gyanú alakjában sem tűrök el anélkül, hogy ne tisztáznám. Beléptem akkor a pártba, amelynek kasszája volt. Nem tudtam honnan van ez a pártkassza, csak évi november hó 13-án, péntehen.hallottam Purjesz Lajostól, hogy a párt, illetőleg Rassay Károly kapott pénzeket és pedig elég nagypénzeket. Mikor beléptem a pártba, megkérdeztek, hogy a választásra kell-e majd nekem pénz ? — (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Halljak ! Halljuk .') — Én kereken kijelentettem, hogy nekem nem keil a választásomra pénz, arra semmi szükségem nincs. Ennek ellenére nap nap után forszírozták, hogy a választásokra szintén fogadjak el alkotmányos költséget, plakátokra és más egyebekre. Azt mondottam: Nekem nem kell. — (Taps a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Hát van alkotmányos költség'?! Ezt leszegezzük! Ezt nem tudtuk!) — Önökkel szemben is megállok, nincs titkolni valóm. Kijelentettem, hogy nekem semmiféle alkotmányos költségre szükségem nincs, mert az én kerületem mindent ingyen intéz el nekem, ha kocsira van szükségem, van húsz kocsi, ha annyi nem elég, van harminc, negyven, ha emberek kellenek, akik eljárjanak a választási dolgokban, vagy akik kisérjenek, ha kell, van száz is. Nekem pénzre szükségem nincs, mert én a vála-zíáson nem szoktam költeni. Kaplak ott eg\ es jelöltek pénzeket Rassay Károlytól, aki nekem is felajánlott 50 ezer koronát plakátokra és más egyebekre, amit azonban én nem fogadtam el. Aznap este elmentem Purjészhez, elmondottam neki ezeket a dolgokat és ő ezt mondotta : »Rassayra nézve nagyon kényelmetlen, hogy ebből a pénzből egy krajcárt sem akarsz elfogadni, őt fogod megnyugtatni, mert aggódik, hogy te ily tisztán kerülsz ki ebből a dologból. (Élénk derültség a jobboldalon.) Tedd meg tehát az ő megnyugtatására, hogy az alkotmánj'os költségekből te is elfogadsz valamit.« (Derültség a jobboldalon.) Azt az 50 ezer koronát azonbm amelyet kézhez vettem, nem használtam el, hanem jótékonycéira adtam, amire nézve meg vannak a bizonyítékaim. Csak tisztázzuk a dolgokat, nekem nincs takarnivalóm. A zimmerreinséghez tartozik az, amiről bt szó van és t. Zimmerrein ur jónak látta ezt a kérdést is ide belebonyolitani. Kijelentem, hogy ha bármiféle ilyen g3 7 anu a legtávolabbról is erne, minden kérdésben igen szívesen tárok fel mindent, mert semmitői nincs okom tartózkodni. (Drozdy Oyozö : Ne sokalják azt az ötvenezer koronát, ott 'egy voks került annyiba, itt meg csak a plakátok !) Ez az a materiális érzés, mely materiális érzésre az igen t. képviselő ur nagyon zimmerreinül jónak látott nyilatkozni. Két más kérdésre kell most áttérnem, ami tulajdonképen a dolog lényege, nevezetesen arra, hogy Rassay Károly t. képviselő ur kissé neheztel amiatt, hogy felemiitettem, hogy az októbristákkal az ő révén kerültem kapcsolatba, neki tehát nincs erkölcsi joga az októbristákat bántani, hiszen ő az októbristákat karjuknál fogva hozta be a pártba. A lényeget illetőleg mindegy az, hogy én formálisan benn voltam-e pártban, vagy sem. Annál rószszabb reá nézve, ha már én ott találtam az októbristákat. Egyáltalában nem tartom azonban hibának, amit a képviselő ur tett, hogy az októbristákkal szövetkezett-e vagy sem, belépett-e a munkásszövetkezetbe, vagy nem lépett be és hogyan lépett be ; egyáltalában nem hibáztatom azt sem, hogy a kommunizmus alatt nem utasította vissza bizalmiférfiuvá való kinevezését. Ezeket mind nem hibáztattam, csak azt mondtam, hogy aki már maga is ilyen érintkezésbe került ezekkel az emberekkel, ha magának megbocsát, akkor legyen szives, másoknak is megbocsátani. Tisztán ez volt a lénj'ege, tartalma és érdeme felszólalásomnak : Na itélj, hogy meg ne Ítéltessél ! Ezt pedig a keserűség váltotta ki belőlem azért, mert heteken keresztül el kell tűrnöm a támadásokat amelyek a vezetésem alatt álló párt ellen irányulnak. Hiszen végre is én vagyok ezidőszerint a Kossuth-párt
