Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-466
 nemzetgyűlés 466. illése 1925. évi november hó Í3-án, pénteken. 105 elnöke és én vagyok felelős a pártot ért támadá sokért, az ilyen megjelölésekért, hogy »októbristák«, »radikálisok«, holott az igen t. képviselő urnák talán tudnia kell, hogy semmi esetre sera vagyc k októbristább, mint ő és tudnia kell azt is, hogy igenis amikor ezek az urak, Nagy Vince és társai s a többiek beléptek, akkor semmiféle feladása nem volt annak hogy az oktobrizmust nem fogják hangoztatni. (Eassay Károly: Uram, itt a levél !) Jóformán senkisem tudja, hogy mi az az októbrizmus. Azt a demagógia tölti meg tartalommal. Az csak gyerekes vád, amit a gyerekes demagógia oktobrizmusnak, mi egyébnek képzel. Hiszen tulajdonképen ártatlan dologról van szó, arról van szó, hogy a 48—49 es eszmék megvalósitandók. (Zaj és ellentmondások jobbfeli l.j Nem volt semmi másról szó. Ez az oktobrizmus. Mit akarnak az oktobrizmussal c ? Ha a tör ténelem szerint Ítéljük meg, akkor az oktobrizmus ... (Zaj jobbfelöl.j A t. nemzetgyűlés nagyon jól tudja, hogy ezeknek az uraknak oktobrizmusa semmi más, mint a tiszta demokrácia, hogy az oktobrizmus semmi más nem volt, és ma sem egyéb, mint a 48—49-es eszmék programmja. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Nem írjuk alá ! Se nem tiszta, se nem demokratikus ! — Dénes István ; Ok ezt értik alatta.) Semmi ok sem volt tehát arra, hogy az oktobrizmus kizárásáról még csak beszéljünk is. És azt hiszem, a t. nemzetgyűlés ismeri, hogy milyen kemény lábolván faragva Nagy Vince, és milyen kemény iából vannak faragva a többiek is, nem lehetett volna azokkal olyan alapon egyesülni, hogy megtagadják múltjukat, politikai lényegüket. (Eassay Károly: Itt van Vass János levele!) Azt olvastam. (Eassay Károly : Akkor rendben van ! Nem tudok egyebet !) Megemlítettem, hogy hiszen a t. képviselő ur annak idején szolgálta a kommunizmust, a kommunizmusnak bizalmitérfia volt. Én nem állítottam ezzel semmiféle különös dolgot. Megmaradt az állásában a kommunizmus alatt és én szívesen koncedálom, hogy az ő kommunista időbeli hivataloskodásának nincsen erről az oldalról érinthető semmi más tartalma, mint az. hogy amikorbizalmiférfinak kijelölték, ezt a kijelölést nem utasította vissza, hanem csak annak folytán nem lett bizalmiférfi, mert fent megsemmisítették ezt a kijelölést. Semmiképen sem akartam állítani, — hiszen beszédem bői is kiérezhető volt, — hogy ő kommunista funcionárius akart lenni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.J hanem a kommunizmus alatt szolgált és a kommunizmus idejében funkciót vállalt, de hangsúlyozom és elismerem, hogy teljesen jóakarattal, jószándékkat vállalta ezt az állást De legyen szives akkor feltételezni másokról is, hogy amikor hasonló időkben ilyen állást vállaltak, azt szinten jóakarattal és jószándékkal vállalták. Nincs tehát arra oka. hogy azokat elitélje ; ha magunknak megbocsátunk, másoknak is meg kell bocsátanunk. Azt hiszem, beszédemből kiérezhető volt, hogy en az ő kommunista időbeli magatartását nem jelöltem kommunistának (Ugy van ! a szélsőbaloldalon), hanem tisztán mint alkalmazkodást jelöltem meg, azt mondtam, hogy alkalmazkodás volt. Pedig, tisztelt képviselő ur, vannak emberek, akik ezt az alkalmazkodást sem engedték meg maguknak. Velem ugy volt, — ennyiben is zimmerrein vagyok — hogy még az alkalmazkodást sem engedtem meg magamnak, hanem ellenkezőleg : egészen nyilt homlokkal — mint a mai időkben is, mint az első vérhullámhossznál és azután is — megálltam, szemben nyitott mellel és nyilt homlokkal. Tisztelt képviselő ur, én jobban vigyáztam az én Zimmerreinságomra ; és akkor is jobban vigyáztam, amikor itt voltam és azt a hálátlan szerepet vállaltam a numerus clausus elleni küzdelemben, ahol nélkülöztük a t. képviselő ur liberalizmusát. (Eassay Károly : Tudja, hogy miért ?) Tudom is, hogy miért. (Eassay Károly : Na látja !) Mert azzal a Haller-féle javaslattal nem méltóztatott megelégedve lenni, azt enyhének méltóztatott találni, nem értett vele egyet ; ugy látszik, nem látta a képviselő ur semmi indokát annak, hogy a Haller-féle javaslat mellett felszólaljon. (Eassay Kái'oly : Nem tudja, hogy három hónapig betegen feküdtem 7) Aláirta azt a memorandumot, amely még egy szigorúbb numerus clausust követelt. (Eassay Károly : Nem tudja, hogy három hónapig betegen feküdtem !) Tisztelt képviselő ur ! Én az ágyamban sem irok alá valamit, ami.nem helyes. (Eassay Károly : Rendben van !} Hogy Ön az ágyában vagy a kávéházban, vagy itt irta-e alá, ezt én teljesen mellékesnek tartom, de ezt mind csak a Zimmerreinság kérdésében hozom fel, mert az igen tisztelt képviselő ur szükségesnek tartotta, hogy a Zimmerreinságot itt fölvesse. (Eassay Károly : Fáj !) Én is ezért bátorkodtam ezt idehozni, mert a mi liberalizmusunkat meg méltóztatott támadni, a képviselő urnák heteken keresztül egyéb dolga sem volt, mint hogy ahelyett, hogy a kormányt támadta, azt az ellenzéket, amelyet gyengének tartott, segítette volna, — mert az lett volna a kötelessége, ha a kormány politikáját elítéli. Ehelyett hónapokon át mindig csak akadályozást, ócsárlást, lenézést tapasztaltunk a képviselő ur részéről. Ezért voltam bátor ezt a kérdést tisztázni, egy kissé talán arra is gondolva, hogy a mi liberalizmusunk is régebben kezdődik, mint a képviselő uré. Tehát tisztán politikai kényszerűség és szükségesség késztetett engem arra, hogy ezeket felhozzam a helyzet* tisztázása érdekében és azért, hogy eg3 rszer véget vessek már annak az áldatlan helyzetnek, hogy az ellenzék egyik része oldalba fúrja a másikat, és azért, hogy a képviselő urat figyelmeztessem arra, hogy történelmet kell csinálni, és nem az lehet a főgondja, hogy az amúgy is nehéz viszonyok között küzdő ellenzéket még inkább lenyomja és segítségére siessen a kormánypárti demagógiának, amely az oktobrizmust újra el akarja adni. (Nagy zaj jobbfelől. — Dénes István : Ebben tévedsz ! Az Esti Kurir küzdelmet folytat a kormánnyal szemben ! — Elnök csenget. I Ezekben voltam bátor a t. nemzetgyűlés előtt személyes kérdésben felszólalni. (Szabó Sándor : Radikális, vagy nem radikális ? ez a fontos !) A tisztelt képviselőtársam nag}'on jól ismerheti az én politikai felfogásomat, amely talán hosszabb idő óta nyilatkozott meg tettekben, mint a t. képviselőtársamé ; döntsék el, ezt igazán a közvéleményre bizom, hogy én miben és mennyire vagyok radikális. Még a Zimmerreinság kérdésére akarok kitérni. (Nagy zaj és felkiállások jobbfelől : Megint 9} A Zimmerreinság kérdéséhez tartozik az is, hogy a t. képviselőtársamnak nem tetszik a mi liberalizmusunk, egy kissé el akar bennünket a liberalizmustól zárni. (Dénes Istyán i Sohasem mondta!) Demarkációs vonalat akar húzni, azért, mert mi nem tartozhatunk soha egy liberális polgári egységbe. (Eassay Károly : Csak a saját személyemről van szó ! Éhhez jogom van !) Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni őt, hogy a Zimmerreinsághoz a politikai következetesség mindenesetre hozzátartozik ; hozzátartozik, hogy nyilt színen salto mortalékat ne csináljon az ember. Ha pedig most a t. képviselő ur a mi liberalizmusunkat olyan nagyon számonkéri és velünk olyan sok baja van, hogy mi milyen radikálisak vagyunk, én csak arra vagyok bátor utalni, hogy valamikor a t. képviselő ur nem volt ennyire liberális, hanem valamikor a keresztény párt, a kurzuspárt részéről Bárczy István mellé ellenőrként küldték be az igazságügyministeriumba. (Eassay Károly : A felfogásomról kérdezze meg Bárczy Istvánt !) NAPLÓ. XXXVI. 24
