Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

160 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. Rassay Károly képviselő ur a házszabályok 209. §-a alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Körülbelül két évvel ezelőtt megüresedett az egyik debreceni mandátum és ennél a választásnál képviselőjelöltül fellépett az azóta megválasztott Nagy Vince képviselőtársunk. Politikai barátaimnak, Vázsonyi Vilmosnak és Sándor Pálnak jelöltjük volt a debreceni kerületben és aggályuk az ellen, hogy Nagy Vince személyében állítson a baloldal jelöltet. Ezt az aggályt én is osztottam teljes mértékben, ennek kifejezést is adtam, nem azért, mintha Nagy Vince képviselőtársam személye ellen lett volna kifogásom, de láttam azt, hogy az ő megválasztása a baloldali politikát a dolgok rendje és természete szerint balrább fogja tolni. Hogy jól láttam-e, t. Nemzetgyűlés, ez nem tartozik a tárgyhoz, amelyről kénytelen vagyok beszélni, de mindenesetre felvetném ezt a kérdést is. Akkor összeütközésem támadt Rupert képviselő úrral, aki igen súlyos, éles, indokolatlan és jogosulatlan támadáet intézett ellenem az újságokban, (Felkiáltások jobbfelől : Szokása szerint !) Én a képviselő urnák röviden feleltem és kijelentettem, hogy nem fogok vele a jövőben vitába szállani. Immunitást adtam a képviselő urnák a saját személyemmel szemben, anut meg is indokoltam. Megokolásom két mondat volt : mert a jó ügy érdekében tiszteltem azt a kegyeletes érzést, amely a becsületes közönségben Rupert Rezső egykori szereplése és működése iránt él. Igen t. uraim I Én ezt az immunitást, amelyet a képviselő urnák ajándékoztam és a közöny ősségi fogadalmat, amelyet személyével szemben megtettem, két éven keresztül megtartottam. Nem emiitettem Rupert képviselő ur nevét. Sok súlyos, igaztalan támadás közben is megtartottam ezt a fogadalmat. Egyszer szegtem meg, amikor a képviselő urat letartóztatták. Akkor érdekében bejöttem a Házba, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) interveniáltam az igazságügyminister urnái, a házelnök urnái. Akkor napokig küzdöttem a mentelmi bizottságban és védtem idebent a plénumban is, elkeseredetten egy igaz, de épen az ő személyénél fogva népszerült en ügyet. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Rupert képviselő ur ma délelőtt jónak látta az emberi testvériség nagy eszméi és a differenciált izlés nevében súlyos támadást intézni személyem ellen. Most sem tudom miért ? Fogalmam nincs róla, mert tudtommal az ő személyét nem emiitettem, nem bántottam. A t. képviselő ur mégis támadást intézett, amely abban kulminált, hogy megtagadta tőlem az erkölcsi jogosultságot, hogy a radikális, vagy OKtobrista párt elhelyezkedését illetőleg kritikát gyakoroljak. Ez volt a képviselő ur Ítélete felettem, s a vád, amire ezt az Ítéletet alapította, egészen szokatlan dolog a politikában. Megvádolt politikai ártatlanságok elcsábításának bűntettével. (Élénk derültség jobbfelől és a középen.) Azzal vádolt meg a képviselő ur, (Halljuk ! Halljuk !) hogy én csábítottam őt arra, hogy az októbrista politikusokkal szövetkezzék, én csábítottam arra, hogy a szociáldemokrata-párttal közelebbi kapcsolatba kerüljön. (Dénes István : Ez nem bűn !) Ez nem bűn és én sem mondottam soha, hogy bűn volna, de ha már ilyen vádat emelt a képviselő ur, akkor mégis gondolnia kellett volna arra, hogy az ilyen erőszakos bűncselekményeknél a judicatura egy és más előfeltételt is megkíván. Az egyik ilyen feltétel az erkölcsös előző élet. (Derültség.) Én pedig azt hiszem és hivatkozhatom az egész ország közvéleményére e tekintetben, hogy ha t. képviselőtársam elcsábításnak érzi azt, hogy az én klubomban az én pártomban évi november hó 13-án, pénteken. találkozott ezekkel az urakkal, akkor ő már előzőleg elcsábult, amikor a Világ valamelyik jól temperált helyiségében találkozott ezekkel az urakkal és felvette velük a kapcsolatot. (Élénk derültség, éljenzés és taps a jobboldalon. — Kuna P. András : A Világ című újsággal !) Nem akarok beszélni egyéb feltételekről, hogy az elcsábított személynek nem szabad, mikor szemrehányást tesz, utólag hivatkozni a kellemes érzésre, amely a csábítás nyomában járt, (Derültség.) s t. képviselőtársam ma köszönte meg nekem azt, hogy összehoztam őt ezekkel a politikusokkal. (Zajos derültség.) És kell még valami : egy ideális, minden materiális érzést megvető érzelem az elcsábitottban, de erről nem akarok beszélni. (Helyeslés.) Mielőtt azonban rátérnék arra a kérdésre és azokra a tényállításokra, amiket a t. képviselő ur velem szembeszegezett, legyen szabad megvonnom az igazság határvonalát a képviselő ur szavai és az én kijelentéseim között. Én nem tudom, hogy a képviselő ur mit nehezményez nálam oly nagyon ? Azt, hogy radikálispártinak neveztem? Ebben nincsen sértő és én nem vettem volna magamnak bátorságot annak nevezni, ha nem tudtam volna azt, hogy pártjának társelnöke Mac-Donald volt angol ministerelnököt ittléte alkalmával ugy üdvözölte, mint a magyar radikális-párt és mint a radikális közvélemény képviselője és vezetője. Ez nem sértés. Nem is kellett gondolnom azokra a sürgönyökre, amlyeket a radikális politikusok és pártok kongresszusára küldöttek a t. képviselő ur párttagjai. Jogom lett volna ezen egyszerű ténymegállapítás alapján radikálisnak nevezni a t. képviselő ur pártját, minden sértő szándék nélkül egyszerűen elfogadva az ő általuk előadott helyzetet. (Ugy van ! jobb felöl !) A másik vád, hogy én októbristáknak nevezem őket. Nem én nevezem őket októbristáknak, hanem ők nevezik saját magukat októbristának. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A magam részéről az igazság szempontjából kénytelen vagyok megvonni a határt kijelentései és az én szavaim között. Én sohasem mondtam azt, hogy az októberi forradalom szereplőit száműzni akarom a magyar közéletből, sőt épen ellenkezőleg, én azért tagadtam meg abban a hajszában részvételemet, amelyet sokszor nagyatádi Szabó István, sokszor más politikusok ellen, akik akkor szerepet játszottak épen az ő részükről önigazolási célból megindítottak erről az oldalról. Én mindig különbséget tettem. Különbséget tettem azok között, akik a politikában az októberi forradalomban szerepet töltöttek be s önök között, akik a forradalom után hat évvel ezt a forradalmat glorifikálni akarják, uj jogok forrásává akarják tenni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) sőt a politikai arénába való belépőjegyül akarják felhasználni. Én csak utálattal fordultam el attól a mentő elsősegély-szolgálattól, amelyet egyes urak részéről láttam. Ez az, hogyha borús volt az idő, akkor azt mondták ezek az urak : kérem, mi véletlenül csak sétáltunk az Astoria előtt, összeesett a haza és mi odasiettünk segítségére, mikor azonban egy kicsit derülni kezdett, ha a Spannung kezdett kicsit engedni, akkor az urak vacsorára ültek össze és Károlyi Mihályt éltették. (Ugy van ! Ugy van !) Én nem akarok senkit sem exiliumba küldeni, nem akarom senkinek jogát a politikai küzdőtérre való belépésre megtagadni. Nekem is szabad azonban kifejezésre juttatni azt az aggodalmamat, hogy a konszolidációt veszélyezteti azoknak a politikusoknak előtérbe lépése, akik ma is azt hirdetik* hogy az októberi forradalom volt a nemzeti dicsőség telje, hogy az októberi forrada-