Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. 161 lom volt a demokrácia teljessége és hogy mindenki köteles elfogadni ezt a szerencsétlen bukott forradalmat, mint egy glorifikálandó dicső fénypontját a magyar történelemnek. Én attól félek, hogy ez nem a megértést és az összekapcsolódást fogja jelenteni, hanem elháríthatatlan akadályt fog azok közé is állítani, akik egyébként a napi politikában vagy a vezető gondolatok tekintetében közeledést tudnának találni. Ez egy politikai koncepció. Lehet, hogy ez hibás. Mindannyian kötelesek vagyunk kritikának, természetesen objektív kritikának alávetni magunkat. De nem becsületsértés, nem ok a felháborodásra és nem ok igazságtalan és méltatlan támadásokra. Ugyanigy áll a másik kérdés is. Sohasem hirdettem azt, hogy polgári politikus nem találhat kapcsolatot szocialista politikusokkal és a szociáldemokrata párttal. Hiszen én magam is voltam velük. Abban az időben, amikor arról volt szó, hogy az utca rendjét, az életbiztonságot kellett megvédelmezni és erre kellett tömörülni, én is álltam kapcsolatban a szociáldemokrata párttal, én is együtt voltam velük. Itt ismét csak arról van szó, hogy ha én ugy látom, hogy a politikai élet alapelemei, a politizálás lehetőségének alapbiztosítékai ki vannak viva, akkor minden párt menjen a maga lobogója alatt, minden párt küzdje a maga becsületes harcát a maga embereivel, a maga fegyverével, és mindenekfelett a maga felelősségével. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehet, hogy ez is hibás elgondolás. Erről is lehet vitatkozni, de ismétlem, ez sem sértés senkire nézve és ahogy én elismerem a másik álláspont vitatásának lehetőségét, megkövetelem, hogy az a jogom, hogy ennek kifejezést adjak, mindenki részéről respektáitassék. (Helyeslés jobbjelöl.) Ezek voltak azok a nyilatkozatok, amelyek a legutóbbi időben az én ajkamról elhangzottak, és ugy látom •— minthogy nem akarom megvádolni a képviselő urat, hogy ezt a lelki depressziót egy olyan vacsora okozta volna, amelyet nem költött el, — fel kell tételeznem, hogy ezek váltották ki azt a depressziót az ő lelkéből, amely őt erre a támadásra biztatta. Ezek után leg3^en szabad röviden foglalkoznem azokkal a vádakkal, amelyeket a képviselő ur most már in concreto ellenem emelt. Azt mondta az igen t. képviselő ur, hogy ő volt az, aki engem vissza akart tartani attól, hogy a polgárok és munkások szövetségébe belépjek, az igen t.* képviselőurat azonban nem lehetet visszatartani attól, hogy belépjen a polgárok és munkások blokkjába, és nem lehetett visszatartani attól sem, hogy azután az októbrista irányzat politikai tényezőivel szintén közös pártot csináljon, noha nekem ellenvéleményem volt, hogy a demagógiára való tekintettel ne vegyünk tehertételt magunkra, ne nehezítsük meg az 1922-es választást. »Rassay Károly t. képviselő ur volt az, — mondja — aki elment és azokat az urakat, Búza Barnát, Batthyány Tivadart, Fényes Lászlót és a többieket karjaiban hozta abba a pártba, amelybe akkor együtt tartoztunk. Ezek után nem ismerem el az ő erkölcsi jogosultságát, hogy ez ellen kifogást emeljen.« Sőt tovább megy a képviselő ur és bizonyos tekintetben ezeket az urakat előtérbe helyezi, kvalifikálja velem szemben, mert hiszen — mondja — én annak idején lehetségesnek tartottam azt is, hogy a kommunizmust szolgáljam és az igazságügyministerium-. ban annak idején a kommunizmus bizalmiférfia legyek. Elnök : Igen t. képviselő ur, egy perc van még hátra beszédidejéből. Rassay Károly : Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghoszszabbitani. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje 15 perccel meghosszabbittassék? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Rassay Károly : Legyen szabad először a kommunizmus vádjával szembenéznem. Őszintén megvallva, bizonyos keserű szájízzel és röstelkedéssel állok itt, amikor erről a kérdésről kell beszélnem, hiszen nem először hallottam ezt a vádat, hanem kétszer ebben a Házban, illetőleg a Házon kívül. Egyszer Drozdy képviselőtársam hat évvel ezelőtt (Drozdy Győző : Én tévedtem ! Én bevallom ! — Élénk derültség a jobboldalon. — Rupert Rezső : Egy pártba tartoznak most !) vágta ide nekem ezt a vádat. Akkor én a képviselő urat felvilágosítottam és a képviselő ur akkor is volt annyira férfiú, hogy bevallotta tévedését, eljött hozzám és azt mondta : egyesek félre akarták vezetni. Azután erről az oldalról egy, általam végtelenül tisztelt pap képviselőtársam tett hasonló célzást, akinek hogy módot adjak a reparálásra, bíróság elé vittem a dolgot. Felesleges mondanom, hogy a birói tárgyalás előtt t. képviselőtársam kijelentette, hogy informálódott és sajnálja, hogy félrevezették. Rupert képviselő urnák ezekről a dolgokról tudomása van, és a képviselő ur ma délelőtt mégis azt állította, hogy én az igazságügyministeriumban a kommunizmusnak bizalmi férfia voltam. iVmikor egy képviselőtársam azt mondotta, hogy ezt bizonyítani is kell, a képviselő ur azt felelte : ez köztudomású dolog. Talán még sem lehet ilyen dolgot ilyen röviden elintézni, hogy ez köztudomású. Amiket most a magam részéről elmondok, egy olyan erkölcsi testület cenzúrája alá helyezem, amely előtt még a képviselő ur erkölcsi érzékének is meg kell hajolnia, az egész igazságügyministerium ellenőrzése alá. Az ellenőrizze, hogy amiket most itt elmondok, az mind szórói-szóra igaz, és ha a t. képviselő urban lett volna lelkiismeret, akkor elment volna informálódni abba a ministeriumba és azután engedte volna meg magának, hogy ilyen vádat emeljen. (Báró Podmaniczky Endre : Akkor nem lehetett volna ezt mondani !) T. Nemzetgyűlés ! Én már a háborúban, valamikor 1915—16-ban kerültem az igazságügyministeriumba, mint törvényszéki jegyző és ministeri titkár lettem. A Károlyi-kormány alatt a közigazgatási osztályból átkértem magamat az építési osztályba. Miért, miért nem, azt nem akarom most kifejteni, mert végeredményben mindenki ott szolgál, ahol jónak látja, vagy ahova a szolgálat érdeke állítja. A kommün engem az építési osztályban talált, tehát abban a szürke osztályban, amelynek semmi köze nem volt a kommunizmushoz. (Meskó Zoltán : Ők csak romboltak, nem építettek !) Sajnos, nem építettek azelőtt sem, azután .sem, sem a kommunizmus, sem a Károlyi-forradalom alatt- Bevallom őszintén : semmit sem csináltunk. Én ott ministeri titkár voltam akkor. Kérdem, hogy amikor Magyarország köztisztviselői kara helyén maradt, épen én vagyok az, aki ezzel a tényemmel kommunista lettem ? Tovább megyek. Én voltam az, aki a Károlyi-forradalomban szemben álltam egyes olyan fogalmazáskari törekvésekkel, melyeknek képviselői közül az egyik Bécsbe, a másik Romániába tűnt el azóta, akik azt akarták, hogy az igazságügyministerium fogalmazási kara lépjen be a szakszervezetbe. T. Nemzetgyűlés ! Mindaz, amit elmondok, egy erkölcsi testület cenzúrája alatt áll. Akkor, amikor a kommün kitört, felhívták a fogalmazói kart is, NAPLÓ. XXXVI. .