Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

140 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. miatt Ítéltek el valakit abból az okból, mert arról beszélt, hogy a főpapok igérik nekünk a túlvilági üdvösséget, ezzel akarják figyelmünket elvonni attól, hogy nekünk ezen a világon is kijár az üdvösség. Ez a nemzet becsülete ellen való vétség volt, mert ugy állította be a magyar főpapságot, — amely a nemzetnek szintén egy része,— mintha igy becsapná az embereket, hogy mialatt a túlvilágra irányítja figyelmüket, földi üdvösségüket el akarja vonni. A legképtelenebb esetek fordulnak elő. Ideje, hogy egyszer már eltöröljük ezt a komikus törvényt. Hiszen ország-világ kinevet bennünket. (Halász Mórié : Törvény sohasem lehet komikus !) Határozati javaslatot adok be (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot az 1921. évi III. te. 6., 7. és 8. §-ának eltörlése céljából.« Amint méltóztatnak látni, az első öt szakaszt, ahol a társadalmi rend védelméről van szó, meghagynám, — ez azonban ugy sem ér semmit. Mert nézzék, igen t. képviselőtársaim, ott volna valami értelme ennek a törvénynek, amikor azt mondom, hogy a társadalmi rend erőszakos felforgatóit, vagy pedig az állami rend ellen erőszakosan vétőket megbüntetem, de a praxisban ennek mi a vége? Az, hogy a szegény kis falusi doktor szakácsnéját becsukják és más ilyen kisembereket is becsuknak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ellenben, amikor Ulain Ferenc és társai lázadást rendeznek a magyar nemzet ellen és csakugyan a társadalmi rend erőszakos felforgatására szövetkeznek, akkor nem alkalmazzák ezt a törvényt. Amikor arról van szó, hogy a magyar nemzet belső életrendjének erőszakos felforgatására az ébredő frakció emberei, Eckhardt Tibor és társai, gyülekezéseket tartanak, szervezkednek, — pedig, ugy-e, az ilyen mozgalomnak már a megindítása is beleütköznék a törvénybe — akkor nem mozdul meg az ügyész, nem látja ezt meg, akkor ez mind ártatlan dolog, mint ahogy az Ulain-féle esetben mondották, hogy előre is képtelen volt az, amit akart. Ellenben, amikor inasgyerekek körül szimatolják meg, hogy kommunizmust akarnak, akkor azokra rögtön ránehezedik a törvény teljes szigorával, az ügyészek, bíróságok egész tömege és jönnek a szigorú Ítéletek. Pedig ha Ulain Ferencék vállalkozása képtelen, lehetetlen volt, akkor azoknak a szegény, nyomorult, gyenge kis inasgyerekeknek a vállalkozása is képtelen és lehetetlen volt. A vége azonban az, hogy az ilyen ítélkezés lehetetlen. (Esztergályos János : Ezt a jelenlevő három egységespárti képviselő ur is elhiszi !) Még csak egy példára akarok ennek az igazságszolgáltatásnak a dzsungelébői rámutatni. Mindenki előtt ismeretes az úgynevezett Vanczákeset. Vanczák János t. képviselőtársunkat akkor, amikor a gyűlölet még inkább tombolt, az elfogultság még nagyobb volt, tehát évekkel ezelőtt az elsőfokú bíróságon, körülbelül egy évvel ezelőtt pedig a harmadfokú biróságon elitélték izgatás miatt azért, mert egy böjti prédikációt tartalmazó cikket, mint felelős szerkesztő, lapjában közzétett, mivel az, aki irta, nem volt felelősségre vonható. Ha jogászember ezt a kis cikket megnézi, összecsapja a kezét és megborzad, hogy valakit ilyen cikkért felelősségre vontak. Nem beszélek arról, hogy bár nem ő irta, a felelősséget vállalta, Csak az anyagi jog szempontjából nézve is a dolgot, megborzadok, hogy ezért a cikkért valakit hat hónapra el lehetett Ítélni. (Halász Móric : Még pedig mind a három bíróság ! — Propper Sándor : Törvényhozót darócba dugnak !) Éppen ez az egyhangúság az, ami feltűnő. T. képviselőtársaim, ismerik talán a görögök esküdtszék! intézményét. A görög esküdtszék évi november hó 13-án, pénteken. egyhangú halálos Ítélete esetén ugyanis a vádlottat fölmentették, mert csak az elfogultság, a gyűlölet, a harag tehette azt, hogy annak az embernek egyetlenegy védője sem akadhatott. Ugyanez az eset a mostaninál, hiszen mind a három bíróság Ítélete marasztaló volt. Méltóztassék elképzelni, milyen nagy veszedelme ez a polgári szabadságnak. Nálunk is kellene egy törvényt hozni, amely szerint azt, akit mind "a három biróság elit élt, fel kellene menteni, mert ez az egyhangúság figyelmeztető arra, hogy a szenvedélye hatalmába, az elfogultság markába került az Ítélkezés és az emberek szabadsága. Én csak felolvasom ennek a böjti prédikációnak néhány kis részletét, amelyről szó lehet. Ez a cikk abból az alkalomból íródott meg, hogy egy Baránszky Gyula nevű ur, aki, hála Istennek, Budapest vagyonilag igen előkelő polgárai közé tartozik, egyszer a városi autonóm életben valamelyik bizottsági ülésen, amelyen arról volt szó, hogy a munkanélkülieknek segélyt kell adni, azt a kijelentést tette — bár nemcsak fizika , hanemszellenii munkásokról is szó volt, tehát a középosztály emberei is érintve voltak —• hogy mire kellenek a munkanélküli segélyek, hiszen a munkás ma jól él, mert libacombot és egyebet eszik. Ebbő! az apropos-bói kifolyólag egy íróember egy kis csendes szatírát irt, amelynek ez a lényege : Ti munkások, ti proletárok, miért lázongtok, hiszen jól éltek, libacombot, finom halat esztek, mindent megkaptok, ami szem-szájnak ingere. Mit panaszkodtok tehát ? Egyébként a cikkben a középosztály is emlitve van. Ezért Ítélték el a lap szerkesztőjét izgatás cimén. Felolvasom azokat a részeket, amelyekről szó lehet, amelyekben van egy kis gúny, de több benne az ártatlan lira. Ezek a részek a következők (olvassa) : »Különösen nektek szól a prédikáció, ti örökké elégedetlen, folyton mormogó, mindig többet és többet akaró testvéreim, ti úgynevezett proletárok, akikről már hivatalosan megállapitattatott, hogy ludpecsenyével és májpástétommal tömitek zsíros bendőiteket akkor, amikor a magyar középosztálynak tökmag sem jut, amikor a kanonokok köveket raknak a reverendájuk zsebébe, hogy el ne fújja őket a böjti szél.« Ez az egész rész az, amely az inkriminált passzus lehet és ebből állapították meg — ugy látszik — az osztályelleni izgatást. Vájjon mi van ebben osztályelleni izgatás ? Hiszen ez is szatíra. Hát nem tesznek mindennap maliciózus megjegyzéseket — ha amliciának vesszük a cikkben foglaltakat — a kanonokokról? Itt különben is egy vitacikkről van szó. Azt állították, hogy a munkanélküli munkások, akik között szellemi munkások is vannak, ludpecsenyét esznek, tehát mit akarnak? Ezzel szemben kínálkozott az asszociáció, hogy ti munkások jól éltek, a kanonokok pedig rosszul, őket elviszi a szél, ha zsebükbe követ nem raknak. Hol van itt osztály elleni izgatás és a gyűlölet felkeltése? Hiszen dolózusan bele kell markolni a szenvedélyekbe, hogy a tömegeket vagy osztályokat egymással szembeállíthassák, de nem ilyen apropos-ra készült egyszerű apró megjegyzések azok, amelyek a Btk. 172. §-a szerint az izgatás cselekményét kimeritik. A következő passzus, amelyet felolvasok, szintén olyan, amely szóba jöhet (olvassa) : »Nem muszáj nektek folyton a kóserkonyha produktumait zabálni, vagy a szegény magyar középosztály szája elől elenni napszámban a sonkát és a kolbászt.« Ez megint válasz arra, hogy a középosztály egyik gazdag tagja azt mondotta, hogy a munkások ludhust esznek. Erre mondja a cikk gúnyosan, hogy ne egyétek, zabáljátok folytonosan a sonkát, amiben pedig a munkásnak nincs része, hagyjátok azt a szegény középosztálynak, tehát a maga nyomorát figurázza ki az író, nem pedig