Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-466
A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. egy társadalmi osztály ellen lázit. A cikk egy másik része, amelyről szintén szó lehet, a következő : (olvassa) : »Ne tömjétek havonta egész vagyonotokat a gyomrotokba, hanem húzzátok pár lyukkal összébb a nadrágszíj játokat és az igy megspórolt pénzt adjátok az elárvult mágnásgyermekek, a főpapi árvák felsegítésére.« Eltekintve attól, hogy mágnásgyermekek, vagy főpapi árvák semmiképen sem tekinthetők társadalmi osztályoknak, tehát ellenük izgatást sem lehet elkövetni. (Halász Móric : Hogyan lehet főpapi árvákról beszélni ?) Ez lehet gúny, de kérdem, lehet-e ezért egy képviselőtársunkat, aki nem is irta a cikket, csak közzétette, hat hónapra elitélni. (Halász Móric közbeszól.) Ön is tréfálkozik odakint, amint szokás tréfálkozni a kanonokok gazdasszonyáról, hiszen a legjobb uri körökben, nem munkáskörökben hallottam az első viccet arról a témáról, hogy mit csinál a plébánosné, vagy nem tudom, kicsoda. (Zaj. — Esztergályos János : A képviselő ur is elmond egy pár ilyen viccet kvaterkázás mellett ! — Halász Mórié : Nem szoktam kvaterkázni !) Ez ízléstelen, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy épen a jobb körökben tarokkozás és egyéb közben szokott az ember eféle rossz vicceket hallani. (Esztergályos János : A nemzetgyűlés folyosóján is elmondanak ilyen jó zamatos tréfákat ! — Halász Móric : Semmi esetre sem való a Népszavába, az egészen kétségtelen !) De nem erről van szó ! ítéljük bár el az ilyen megjegyzést, (Halász Móric : A Curia Ítélte el!) az a kérdés, van-e ebben izgatás. Nincs benne izgatás, legfeljebb gúnyolódás ! Mert mit mond tovább? »Adjátok oda a megspórolt pénzt a keresztény sajtóalap támogatására, a munkanélküli tábornokok felruházására, vagy az A, B, C nemes céljaira, esetleg az önhibájukon kívül elszerencsétlenedett uralkodók támogatására.« Szóval, ad absurdum viszi a szatírát. Hiszen nyilvánvaló, hogy olyan stilisztikai auxezisekkel dolgozik, amelyek magukban kizárják azt, hogy dolózusan izgatást akart volna elkövetni. De ezek a t. bíróságok nem ismerik a stilisztikai törvényeit és nem tudnak a stilisztika auxezisről, egészen komolynak tekintik ezt s ezért okvetlenül hathónapi fogházzal kellett megbüntetni. Azután inti a munkásokat, hogy »ne rohanjatok autón, urlovon, bankokba. Nem járhattok ti, mint a magyar középosztály egyházi és világi hírességei, mint a magyar felsőbb osztály kitűnőségei szerény módra villamoson, vagy gyalogosan?« Apró, ártatlan persziflázs. Legkevésbé ártatlan megjegyzése az, »mi lesz a főpapok árváival?« Ez a legsúlyosabb ebben az egész cikkben (Esztergályos János : Református és zsidó pap is van !) és akkor Vanczák Jánost, akit mindnyájan ismerünk mint derék és nagyon becsületes, jószivü embert, elhurcolják közülünk s ezért az ártatlan semmiségért, ezért a tréfáért hat hónapra megfosztják szabadságától és törvényhozói jogától is. Mert vele szemben még azt az uri tempót sem követték, amit mindig szokásban volt követni, hogy ha egy képviselőt elitéltek, — pedig volt idő, amikor a nemzetiségi képviselők annakidején szintén olyan proskribáltak voltak, mint ma az igazi ellenzékiek — addig, mig az országgyűlés együtt ült, nem adták ki, hogy a büntetést rajta végrehajtsák. Azt hiszem, hogy ez nem egészen bölcs, nem egészen okos eljárás. Ma az a legveszedelmesebb, ha a parlamentet száműzik a börtönökbe, ha a parlamentet száműzik a vérpadra, az akasztófa alá. Mindig minden rendszert ezek a parlamentek szokták tönkretenni. Amikor az igazi parlamentarizmus lehetetlenné válik és el kell költöznie a börtönökbe vagy a vérpadra, az ilyen parlamenévi november hó 13-án, pénteken. 141 tarizmus azután elkezd dolgozni, működni és tönkreteszi a zsarnokság rendszerét. Jobb nekünk, önöknek nem jó az, hogy Vanczák János ott ül a börtönben, mert azzal, hogy ott ül hat hónapon keresztül, százezrek és milliók rokonszenve száll oda, mint mindenki felé, akiről ugy érzi a nép, hogy igazságtalanul börtönözték be, mint száll például Beniczky Ödön felé is. Nem lehet börtönökkel kormányozni, nem lehet börtönökkel hatalmi rendszereket megvédeni. Az igazságszolgáltatás terén különösen kifogásolom, hogy abban is megnyilatkozik a pártpolitika, hogy a kormány ügyészeit nem utasítja arra, hogy a gonosztetteket, bármilyen oldalról jönnek is azok, üldözniök kell ; még ha arról az oldalról jönnek is, (Lendvai István felé), ahol ön van, képviselő ur, aki sok súlyos büntetendő cselekményt követett el odakint ; hogy az ügyészek tegyék meg kötelességüket akkor is, ha ilyen oldalról történnek is gonosztettek. Ebben az országban lehet veszedelmes emberekről beszélni, de olyan vészedelmesekről, mint önök, nem lehet beszélni, (Lendvai István : Találja meg az állitmányt !) mert az önök egész politikája a vérengzések, a rablások, a fosztogatások, és mások becsületének elrablása. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Lendvai István : Szeretné, ha felém is a börtönben szállna a szimpátia !) Rupert Rezső : Tisztelt képviselő ur, én önnel már egyszer végeztem. Ön is azok közé az emberek közé tartozik, akiket a közhit nyilván tarthat becsteleneknek is . . . (Nagy zaj.) Elnök : A képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Lendvai István : Amig ön becsületes, büszke vag} 7 ok a becstelenségre ! — Zaj.) Csendet kérek ! Rupert Rezső: Azok közé tartozik — itt lepleztük le — akik most nag3 r garral kezdik a hazát szájukon hangoztatni, akik nagy garral kezdik a kereszténységet hangoztatni, akik feneketlen gyűlöletükben szinte tüzet okádnak, (Zsirkay János: Ugy mint ön Devecserben, ahol minden zsidói fel akart akasztatni!) a kommunizmusnak még a reminiszcenciájára is; írásos bizonyítékokat, az Ember cimü lap megfelelő példányait csatoltuk be, amelyekből kitűnik, hogy Lendvai István, aki ma itt ki akarja adni magát a polg iri társadalom legfőbb őrének, a kommunizmusnak esküdött örök hűséget. (LendvaiIstván: Nagyon téved! Tudatosan hazudik!) Elnök: Lendvai képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtságukat megőrizni! (Zsirkay János: Nem hazudik, csak fantáziál !) Rupert Rezső: Lehet beszélni utólagosan. Vannak emberek, akik fanatikusan alkalmazkodnak, akik, amikor kommunizmus van, a legjobb kommunisták, akik amikor Károhi-rezsim van, a legjobb Karolyi-pártiak, amikor pedig fehér terror van, a legíehérebb terroristák. (Lendvai István: És vannak, akik fanatikusan ostobák !) Azt hiszem, az egész ország nagyon jól tudja, hogy ön is ezek közé tartozik. Ennélfogva felmentve érzem magam az alól, hogy önnel bármiféle vitába is bocsátkozzam. (Lendvai István : Legyen szerencsém Cegléden !) Nem lehet letagadni, amit ön az Emberben irt. (Lendvai István : Nem is tagadom ! Büszke vagyok rá !) Folytonosan szó van arról, hogy ha meg akarjuk védeni a nemzet becsületét és ha ez az igazságszolgáltatási tárca keretében lehetséges, akkor erre azonkívül, amit már elmondottam és javasoltam, van még egy mód. Nevezetesen nemzeti becsületünknek nagyon ártott az, hogy amikor külföldi gonosztevők, gyilkosok idemenekültek — mint az egyik jeles német államférfinak, kiváló hazafinak, hazája hű fiának, a német katholikus párt fejének
