Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

138 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken időkben azonban — és önök azt mondják, hogy most már itt ilyeneket élünk — olyan hosszú időre, amióta most már tapasztaljuk ezeket a visszásságokat, mégsem lehet egyszerűen azt mondani : hiszen máskor is megtörtént, ime, ott van egy golyónyom ! Az is rossz volt, hogy máskor megtörtént, de én mégis több igazolást találok azokra az időkre. Azok legalább a laikus bíróságra hárították az ódiumot, ami sokkal veszélytelenebb, mint mikor az ugyanilyen ódium a szakbiróságra hárul. De nemcsak ebből a szempontból, hanem azért is, mert ha a bíróságot politikába bevonjuk, teljes lehetetlenség, hogy az a bíráskodás le ne térjen arról az útról, amelyről letérine nem szabad : a pártatlanság, objektivitás és a hűvös igazság útjáról. (Halász Mórié : Ezért nem szabad belevonni !) Visszaemlékezem arra a beszédre, amelyet Juhász Andor, a Curia elnöke tartott, amikor állásába installálták. Ezt a beszédet nem tartom biztatónak. Annál inkább sürgetem az esküdtbíróság visszaállítását és ennélfogva a politikának a bíróságtól függetlenitését. A t. elnök ur ugyanis igen veszedelmes elveket hangoztatott. (Barthos Andor : Ugyan? Magában áll ezzel a véleményével !) Elkezdett beszélni arról, hogy a bíróságnak nem az a hivatása, hogy a törvény bálványimádójává legyen, hanem az igazságot kell keresnie. T. Nemzetgyűlés ! Igazságról beszélni és vitatkozni is mindenütt lehet, csak a bíróságnál nem. A bíróságnál a törvények az igazságok. Amit a törvény megir, ahhoz kell magát tartania, mert a törvény keretében érvényesíthető kérdésekben már az igazság nagyon relativ dolog. És pláne ott, abban a beszédben megvegyittetett az igazság azzal is, hogy ; »mindig a nemzeti szempontok és a hazafiság« szerint. Nem, t. Nemzetgyűlés, a bíráskodásnak ezektől a terrénumoktól mindig távol kell lennie, hogy a törvény szembeállítva az igazsággal, az igazság diadalát akarja érvényre emelni. A bíróságnál a jog, a jogszabályok és a törvény : minden. (Barthos Andor : Csakhogy summum jus, summa injuria !) Hisz akkor megtörténhetik, hogy pl. egy magyar és egy osztrák kerül konfliktusba egymással, akkor a hazafiság, az elfogultság, a nacionalista érzés esetleg az eredményezheti, hogy az osztrák huzza a rövidebbet, mint ahogy ma Romániában történik. Ez az igazság. (Barthos Andor : Arra nem vonatkozik ez a megjegyzés !) A biróság maradjon a törvény talaján és a jogi igazság álláspontján, mert hiszen az igazság mindenkinek más. (Halász Mórié : És ne Ítéljen, ha nincs perrendszerü bizonyíték!) A 40-es évek bíróságának is más volt az igazság. Azt csak el mtnoztatnak isméim, hogy Kossuth Lajos egy kicsit különb hazafi volt, mint az akkori Curia minden birája. (Barthos Andor : Nem is volt Curia !) Hogy Wesselényi különb hazafi volt, mint az akkori Curia birái és elnöke. (Halász Móric : Nem volt Curia !) Tudjuk, miről van szó. Én csak analógiát alkalmazok. Tudom, hogy akkor hétszemélyes tábla volt. Vagy talán voltak olyan hazafiak Martinovics és társai is, mint az akkori hétszemélyes tábla tagjai, annak elnöke és annak birái. És mégis mi történt ? Annak az elméletnek, hogy hazafiasnak kell lennie a bíróságnak és csak az igazságot kell keresnie, nem pedig a törvény bálványimádójának lennie, az lett a vége, hogy az utókor megállapította, hogy ezek a vértanuk becsületesebb emberek voltak, mint bíráik, mert azok becstelen hazaárulók voltak, akik nem érdem lik meg, hogy a magyar föld befogadja csontjaikat, akikről utólag kiderült, hogy ők voltak a becstelenek, akik abban az időben azon az alapon ítélkeztek Wesselényi, Kossuth meg Martinovics és társai felett és vittek embereket börtönbe és vérpadra, hogy ők az igazságot és nem a törvény betűit szolgálják, ők hazafiak. A biróság akkor hazafias, ha nem hangoztatja hazafiasságát (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), ha nem hangoztatja, hogy nemzeti érzés hevíti, hanem valóban csak egyre, az igazságszolgáltatásra veti tekintetét és pártatlanul, hűvösen, minden érdektől és melléktekintettől megvédelmezve magát, mondja ki és szolgáltatja ki az igazságot, esetleg a csehnek, a szerbnek, vagy az oláhnak, még a magyarral szemben is, csak azért, mert az az igazság ! Neki az a kemény hivatása van, hogy ha egy magyar kerül is szembe a csehhel, annak adjon igazat, ha csakugyan igaza van. Ez a biróság hivatása. Mindenki maradjon meg hivatása mellett. Legjobb, ha a biró is megmarad a törvény bálványimádása mellett, mert csak ez a biztositék arra, hogy nem felekezeti, nemzeti, vagy más egyéb elfogultság avagy társadalmi osztálykülönbségek szerint osztja majd az úgynevezett igazságot. Az igazság a törvényben van megirva mindenkire nézve és ott nincs rendelkezés lefektetve, amelyet a különféle érdekeknek, vágyaknak, a nemzeti érzésnek, vagy az osztályérzésnek vagy a felekezeti érzésnek szempontjai szerint megkülönböztetni lehetne. Azért fontos a törvény. Persze én is jobban szeretném, ha az abszolút igazság érvényesülne, de abszolút igazság nincs, mert az emberek gyarlók, ők szolgáltatják az igazságot és — mint az előbbi példában is emiitettem — azoknak az igazsága szerint az is lehetséges, ami lehetséges volt Kossuth Lajossal szemben, hogy háromévi börtönre Ítélték és évekig börtönben tartották azért, mert hűtlenségbe esett hazájával szemben. A felsoroltakat mind hazaárulásért, a magyar haza elárulásáért ítélték el. Maradjunk tehát csak a törvénynél. (Halász Mórié : A hűtlenség bűne is törvényben volt megállapítva ! — Barthos Andor : Ugy van ! Summum jus, summa injuria ! A képviselő ur is tanult valamikor római jogot !) Csak olyan időkben, amikor teljes a harmónia, amikor nem szenvedélyek fűtik a társadalmat és a politikát, amikor nem ilyen embervadászat és emberüldözés korszakát éljük, csak olyan időkben lehet hangoztatni, hogy csak az igazság, az g mindenek felett ! De ma legjobb megmaradnunk amellett, hogy a törvény bálványimádói legyünk, mert ezek legalább előre elhatározták sorsunkat. S ha rosszak — rosszak, ha jók — jók. De ne engedjük vezettetni magunkat tisztán az emberi tetszéstől és akarattól. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a célt kellene szolgálnia annak, hogy az esküdtbiróságot visszaállítsuk, mert ugy látjuk, hogy ama teória alapján, hogy a biróság nem a törvény bálványimádója, féktelen hajsza és valóságos rémuralmi igazságszolgáltatási rend kezd itt lábrakapni, azt látjuk, hogy a sajtó munkásai naponta hullanak és mindennap milliós és milliós büntetéseket szabnak ki a sajtóra, amelyek előbb-utóbb a sajtó létalapját fogják megrenditeni. (Esztergályos János : Nem a gyilkosokat, hanem a tanukat zárják be ! Azok kerülnek börtönbe I) Annál groteszkebb, hogy immár évek óta az a szomorú állapot van, hogy a gyilkosok szabadon járnak, állásokat töltenek be — mint a Soltész-esetben bebizonyították — a honvédelmi ministeriumban és egyebütt is, vagy legalább is szerepet visznek a társadalomban és beavatkoznak a politikába. Mert nálunk az is lehetséges, hogy Héjj

as Iván választási harcokat vezethet s ugyanakkor azokat az embereket, aki ezek ellen a véreskezű gonosztevők ellen vívják a harcot, azokat a sajtótanács rágalmazás és más egyebek címén, egy egész világ szemeláttára és szinte röheje közben, elitéli milliókra és milliókra és hónapokig fogságban tartja. Ennek véget kell vetni. Erre nem tudunk más orvosságot, mint ha a politikát a bíróságtól elvonjuk és az ítélkezést az esküdtbiróságra bízzuk. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)