Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

À nemzetgyűlés 466. ülése 1925. ahogy az ma már minden alkotmányos, művelt és becsületes országban biztosítva van.« Amint méltóztatnak látni, ebben a határozati javaslatomban javaslom azt is, hogy a felsőházi javaslat vonassék vissza. Erről a kérdésről sem igen beszélnek, sem a túloldalról, sem az u. n. liberálisellenzék részéről és sajnosán kell nélkülöznünk ebben a kérdésben is az igen t. sajtó hatalmas erejét. Életösztónünknek minden megmaradt utolsó vitális erejével is tiltakoznunk kell azon merénylet ellen és küzdenünk ellene, hogy itt egy felsőház állittassék fel, mert ez a felsőház semmi mást nem jelentene, mint állandósítani a reakció hatalmát, mint megtartani az országot azok kezében, akik ezt az országot nem a közérdek magaslatára felemelkedve, hanem tisztán a magánérdek szempontjait véve figyelembe, tartják kezükben. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez olyan egyszerű probléma. Odakint a nép tudja, hogy mi készül, odakint a nép maga mondja : — méltóztassanak az ország minden részében meghallgatni az egyszerű embereket — látjuk uram, mi készül ; látjuk azt, hogy ez a rendszer most már nem fogja tudni tartani magát azzal, hogy még egyszer a szuronyok közé állítsa a népet vagy hogy pénzzel vagy hatalommal megvegye. Ez a rendszer egyszer mégis el fog bukni a választásokon. S ez a rendszer mégis azt akarja, hogy ugyanazok, akik ma hatalmon vannak, az a néhány család és ezeknek slepje maradhasson hatalmon, ezért akar felállítani egy arisztokratikus felsőházat, amely azután a nemzet döntését gyakorlatilag minden alkalommal lehetetlenné tegye, ez pedig a demokrácia halálát jelenti és ennek az országnak pusztulását, mert ha meglesz az a felsőház és két rétegre bontja fel az országa törvényhozó hatalmat s ezzel nagy közjogi antagonizmust támasztana a nemzet egyik rétege, a felső osztály és az azt kiszolgáló uszály, másrészt pedig a nemzet között, ez a nemzet halálát fogja jelenteni, mert ennek a nemzetnek egységét fogja megbontani ugy, hogy az elkövetkezendő igen nehéz órákban és napokban, amelyek igen közel is lehetnek hozzánk, de nincsenek is olyan nagyon távol, nem lesz meg a szükséges nagy egység. Ehelyett azt látjuk, hogy ezen a címen a költségvetésbe költségeket is állítanak be s a magyar népet, amelynek elnyomására, rabigába való szorítására van hivatva ez a felsőházi javaslat, máris megterhelik. (Erdélyi Aladár : Nemcsak ezekből fog állani a felsőház !) Ön t. képviselőtársam az ezer holdjával jól érzi magát s ott lesz helye a felsőházban. Ha mindenki Erdélyi Aladár volna ebben az országban, akkor én magam követelném, hogy ne legyen semmi más, csak felsőház. (Erdélyi Aladár : Amennyivel kevesebb van nekem, adja ide, nagyon hálás leszek I) Méltóztassanak megengedni, de ebben az országban vannak mások is, nemcsak ezer holdasok. A politikai konszolidációt, a politikai hatalomnak a nemzet részére való visszahódítását célozza egy másik határozati javaslatom. Az a hir terjedt itt el — és a kormányelnök hallgatása tápot ad ennek, — hogy ennek a nemzetgyűlésnek mandátumát meg akarják hosszabbítani. Már annak idején, amikor azt a hires választójogot tárgyaltuk, amelynek volt egy kétes szakasza, hogy vájjon abban nincs-e elrejtve a kormánynak az' a szándéka, hogy ennek a nemzetgyűlésnek élettartamát 1927-en túl öt évig még meghosszabbítani akarja, már akkor felszólaltam ennél a szakasznál és tiltakoztam az ellen, hogy ez a szakasz esetleg odamagyaráztassék, hogy ennek a nemzetgyűlésnek élettartama e szakasz alapján öt évvel meghoszszabbitható. Farkas Tibor t. barátommal együtt indítványoztuk, — illetőleg indítványához hozzájárultam, — hogy a nemzetgyűlés mondja ki, hogy ez a szakasz nem értelmezhető ugy, hogy a nemzeted november hó 13-án, pénteken. 135 gyűlés élettartamát a mandátumának lejárta után is meg lehessen hosszabbítani, akkor azonban a t. Nemzetgyűlés ezt a határozati javaslatot nem fogadta el. Ebből a szakaszból ugyan még nem nyilvánvaló, hogy a nemzetgyűlés életét meg akarják hosszabbítani, de ugylátszik mégis ezt az értelmet akarják belemagyarázni s ezért — mivel ezt a kérdést tisztázni kívánom — tisztelettel beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, nyilatkozzék arról, mi a szándéka a legközelebbi választásokat illetőleg. Nevezetesen igaz-e az a híresztelés, hogy a jelen nemzetgyűlés mandátumát alkotmányellenesen 1927-en túl is meghosszabbítani akarja ? E terv ellen a nemzetgyűlés már eleve tiltakozik és utasítja a kormányt, hogy tervét ejtse el és tegyen nyilatkozatot arra nézve, hogy semmiféle mandátummeghosszabbitás szándékában nincs.« (Erdélyi Aladár : Miért nem kérdezte meg ezt a paragrafus tárgyalásánál ?) Tisztelt képviselőtársam, ön nem volt jelen itt, amikor az előbb épen arról beszéltem, hogy annál a paragrafusnál is megkérdeztük. Sőt nemcsak megkérdeztük, hanem felszólaltunk ellene, és tiltakoztunk, hogy annak a paragrafusnak esetleg az legyen az értelme. (Erdélyi Aladár : A paragrafusnál nem !) Talán én jobban emlékszem a magam dolgára, mint ön. Itt voltunk és írásban is indítványt terjesztettünk be arra nézve, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy erre a nemzetgyűlésre nézve azonban nem áll az, hogy a felsőház összeülésétől számítva öt évig tart a mandátuma. (Erdélyi Aladár : Ez más !) De nemcsak a nemzet szabadságát, a nemzet jogait, az ő akaratának érvényesülését és szuverenitását kell nekünk visszaszereznünk. Egyéb súlyos problémák is megoldásra várnak, amelyekről beszéltem is már. Itt van pl. a polgári szabadságjogok és a jogegyenlőség kérdése. Lehetetlenség elképzelni ennek az országnak politikai és gazdasági konszolidációját — akár az államháztartás, akár a társadalomgazdaság rendjéről legyen szó, — lehetetlenség elképzelni azt, hogy ennek az országnak kulturális problémái rendeztessenek, amíg itt a polgári szabadságjogoknak kultusza végleg biztosítva nincs, amíg nincs biztosítva az, hogy ennek az országnak mindenki egyenlőjogu polgára s minden polgár számára az érvényesülésnek egyforma lehetőségei biztosítva vannak. Látjuk, hogy a törvényhozási praxisban is — ott van a numerus clausus, ott van a földreform, a földreformtörvény novellája, —• elejtették a polgári jogegyenlőségnek nagy alapelvét, elpusztították a magyar 40-es éveknek hatalmas tradícióját, visszamentek megint a középkorba, vallásfelekezetek szerint különbséget tesznek a polgári szabadságjogok mérve tekintetében is a tanszabadság területén. Ezt az állapotot a nemzetnek becsületbeli és különösen politikai érdekei szempontjából tűrni nem lehet. Sokszor hangzik itt és másutt is jogos panasz, hogy a magyar testről leszakított kisebbségekkel hogyan bánnak az uj urak, a leszakított részek megszállói. Ez ellen természetesen nekünk tenni kell, fel kell emelnünk szavunkat s természetesen mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy mindazok a jogok, amelyek részükre biztosíttattak és különösen amelyek a minden országot és minden embert kötelező legnagyobb törvényrendszerből, hámanizmusaól fakadnak, tényleg biztosíttassanak. De hogyan tudjuk ezt a feladatunkat elvégezni mikor magunk tesszük lehetővé, hogy ha kint az idegenben bárhol panaszkodunk, mindenütt szemünkbe vágják azt, hogy : ti se vagytok külömbek. A magyar kisebbségi problémáknak a tragikuma épen ez ; ezért nem tudunk mi teljes súllyal fellépni, azért nem vesznek bennünket s ezért nem veszik külföldön a mi nemzetünket e tekintetben komolyan, mert hiszen az egész világ abban a köz-