Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. é munkásság hangulata a kormánypárt és a kormány ellen, ugy meghívom, jöjjön el egypár gyűlésünkre. Ha tegnap eljött volna a régi képviselőházban tar­tott gyűlésre, látta volna, hogy milyen .elkeseredést a hangulat ő ellene és az ellen a felfogás ellen, amelyet ő képvisel. Azt hiszem, bizony neki lelt t volna szüksége arra, hogy a »közszeretet« meg­* nyilatkozása ellen megvédjük, nehogy ez a köz­szeretet túlságosan érzékenyen jusson kifejezésre. Azt mondják, hog3 r terror van és Wolff kép­viselő ur délejőlt az ő lelki felháborodásában odáig ment, hogy azt mondotta : »Embereket fosztanak meg kenyerüktől.«: Ezt Wolff képviselő ur mon­dotta, ő, aki a városházán egy olyan politikai párt­nak volt a vezére és vezére még ma is, amely a tanítók százait fosztotta meg kenyerétől, amely tisztviselőket nyomtatott blanketták segítségével rúgott ki évtizedeken át becsületesen betöltött hi­vatalukból. Én résztvettem egy tanítói konferencián, ahol az egyik igazgató tanító felállott és azt mon­dotta : »Kérem, én a Károlyi-forradalomban valame­lyes szerepet játszottam, de semmiféle különös meg­bízatásom nem volt. Jöttek a kommunisták és első nap letartóztattak. Az egész kommün alatt le vol­tam tartóztatva. A kommün után visszamentem iskolámba és újra átvettem az iskola vezetését. Erre 8 nap múlva megjelent a városházáról egy ur és azt mondotta : »Kolléga urat állásától fel­mentjük, mert a mai irányzatnak nem megfelelő.« Olyan embereket, akik a kommün alatt voltak letartóztatva — a kommün alatt végig, — rúgtak ki állásukból és nem a kommunistákat, és még ők merik itt szemforgatva azt mondani, hogy kenye­rüktől fosztanak meg munkásokat. Mi nem foszfot­tunk meg senkit sem kenyerétől, mi csak hozzá­segítettük ahhoz, (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.} munkához, több kenyérhez, jobb mun­kafeltételhez segítettük hozzá a munkásokat, de még senkit nem fosztottunk meg kenyerétől. De az a párt vegye a lelkiismeretére annak a sok család­apának átkát, amivel illetik azért, mert földön­futókká tettek becsületes, tisztességes magyar embe­reket, tisztességes, becsületes magyar polgárokat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kiknek talán nem volt más bűnük, mint hogy zsidók volLak, de becsülettel és tisztességgel évtizedeken át oktat­ták a nemzedékeket : de a keresztények közül is sokat kirúgtak, mert gerincük volt és nem voltak hajlandók felülni annak a demagógiának, amelyet a képviselő ur pártja képviselt. (Zaj.) Mi állunk ezeknek a dolgoknak elébe s a városházán lesz még alkalmunk ezekről a dolgokról részleteket elmondani. Még nem vagyunk túl a krízisen, majd kiteregetjük ezeket az üldözéseket. Ezeket a rész­leteket idehozzuk az ország közvéleménye elé, hogy lássák, mit csináltak a keresztény felebaráti szeretet jegyében. Beszélnek itt terrorról. Beszéljünk már egy­szer arról is, hogy ki folytat terrort ? Köztudo­mású dolog, hogy a Beszkár egy nagy ipari vál­lalat, amelynél Budapesten sokezer ipari munkás van alkalmazva. Igazgatóságában a keresztény párt kipróbált emberei ülnek, közöttük Buday kép­viselő ur. Mit látunk ebben az intézményben ? Itt van egy fizetési bárca, amely a Beszkár egyik alkalmazottjáról szól. Itt, a levonást illetőleg", a következő rovatok vannak (olvassa): »Fizetési elő­leg; betegpénztári járulék ; nvugdij járulék ; tüzelő­anyag ; ruházati anyag, kártérítési bírság ; letiltás ; telefondíj ; bérelőleg ; sportegyesületi higdíj ; (Pikler Emil: Hát ez mi?) pnképzőköri tagdíj ; Keresztény­szövetségi tagdíj ; EME tagdíj, (Felkiállások a szélső­baloldalon : Hallatlan !J balesetbiztosítási járulék. Hogy merik ezek az uruk még csak a terror szót említeni is, amikor köztudomású, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete nem is szakszervezet, nem is a villanyos társaságnál alkalmazott munka n november'hó 12-én, csütörtökön. 113 soknak érdekképviselete, hanem egy politikai egye­sület (Kiss Menyhért: Társadalmi!); és mégis egy ipari vállalat arra kényszeríti munkásait, hogy tagsági díjat fizessenek. Azt a munkást pedig, aki kijelenti, hogy nem hajlandó azt levonatni pénzé­ből, ha a Városliget közelében lakik a végállomás­nál, áthelyezik a Szép-Ilonához ; nem büntetik, csak áthelyezik a Szép-Ilonához. (Derültség a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Egészen jó helyre ! — Esztergályos János : Önök nem háborodnak fel ezen a disznó­ságon •!) Tudni kell azt, hogy ez egy villanyosvég­állomás a Zugligetben. Azután adnak neki olyan beosztást, hogy éjjel féltizenkettŐKor száll le a kocsiról és reggel öt órakor ismét ott kell lennie. Akkor pedig nem csinálhat mást, minthogy gyalog megy haza, gyalog megy vissza s ezzel a dolog el van intézve. Ha tetszik," nevekkel és konkrét ada­tokkal szolgálhatok, hogy hány százat helyeztek át a munkások közül, mig végre megtörtek és azt mondották; kérem lessék nekem is levonni azt a tagdíjat. Nem egy van ilyen, aki kénytelen járulé­kokat fizetni és a levonáshoz hozzájárulni. Vagy talán titok az, hogy a Rimamurányi vas­mű részvénytársaság ózdi telepén a munkásoktól a kereszténvszocialista bányamunkás szövetség tagdijait hivatalból vonják le. Ez köztudomású dolog, ha tetszik, tömeget lehet a bércéduláknak produkálni. Terrorról méltóztatnak beszélni? Hát a kommün utáni időkben, amikor kimentek a ke­resztény testvérek azokat a szereletadományokat szétosztani, amelyeket. Amerikában a zsidók gyüj­töttek össze, nem az volt a feltétel, hogy csak az kaphat abból a szeretetajándékból, aki a keresz­tényszocialista szakszervezet tagja? (Huszár Ká­roly: Ez nem felel meg a valóságnak !) Ezt állítom. (Huszár Károly: Tessék bizonyítani!) Bizonyítom, hajlandó vagyok bizonyítani, jegyzőkönyvekkel haj­landó vagyok bizonyítani. (Huszár Károly: En meg ezrével fogom bizonyítani az ellenkezőjét!) Ezt nem lehet képviselő ur így elintézni, mert élnek a munkások, tessék velem "együtt kijönni oda, haj­landó vagyok odaállítani az embereket, akik bizo­nyítani fogják. (Huszár Károly : En pedig ezrekkel fogom bizonyítani, hogy szocialisták is kaptak ! — Eszterg-ályos"jáuos: Ez igaz!) Nem mondtam azt, hogy azok nem kaptak, de meg is nevezhetem a helyet, ahol a szere tetadományok ilyen módon lettek szétosztva. Talán titok az, hogy Pécsett az építkezéseknél, amelyeket a káptalan végeztet, a szervezett éprőmunkásokat lekergették az állvá­nyokról s csak akkor engedték fel, mikor a keresz­tényszocialistáktól hozták a tagsági igazolványt.» Ne "menjünk erre a térre, mert az okmányoknak tömegét tudnánk hozni. Mi nem fogjuk ezeket a kérdéseket itt felhánytorgatni azért, mert ezek az életben történnek. Ez egy gazdasági harc, amelyet mindenki olyan eszközzel és o'yan fegyverrel vív meg, amelyet céljaira előnyösnek és jónak tart. Nem panaszkodunk azért sem, mert ettől a nem­zetgyűléstől hiába várunk segítséget ezeknek a panaszoknak orvoslását illetőleg. Ezek azok a kérdések, amelyekkel foglalkozni kívántam, s ez az a válasz, amelyet adtam Viczián képviselő urnák. Azt hiszem, a nemzetgyűlés elbírál­hatja, hogv a két előadásból melyik a szavahihetőbb, lelkiismeretesebb és megbízhatóbb. Méltóztassék megengedni most már, hogy áttérjek röviden a költségvetés bírálatára és foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyek engem érdekelnek. Itt hivatkozom újból arra, hogy pártunk részé­ről a Költségvetési vita folyamán objektiv és szak­szerű bírálatok hangzott, k el. Ha a vitában élesebb hangot vittünk bele, ez elsősorban a kormány hi­bája, mert ők hoztak be ide olyan hangot, amely talán jó volt arra, hogy az ebédszünet ideje alatt hangulatot keltsen, de amikor szembeszállhatunk I ezekkel a vádakkal, amikor meg van rá a mód és 16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom