Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

112 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. hogy itt munkás és munkaadó együtt foglalkozik bizonyos feltételek mellett munkaközvetítéssel és védekeznek az ellen, hogy akadjon pár lelkiismeretlen kontár (Halász Móric : Aki nem szocialista, az mind kontár!) aki kijátszva e szabályokat, a munkásokat alacsonyabb, rosszabb munkafeltételek mellett alkalmazva, szennykonkuri enciát csináljon a tisztességes és rendes iparnak. Lehet ezt valakinek kifogásolni ? Akkor majd én más térre is átmegyek és megkérdezem, hogy pl. a szeszkartellnél, a cukorkartellnél, a szénkartellnél, vagy egyéb kartelleknél ezek az erkölcsi aggodalmak nem háboritják-e a képviselő ur lelkiismeretét, pedig ott már nem munkásérdekekről, nem munkások életviszonyainak védelmezéséről van szó, hanem kapitalisztikus érdekekről, és a nagytőke részére még nagyobb profitnak biztosításáról. Tehát ilyen kérdést itt lehet beállítani némelykor tetszetősen, nevetve, egyik-másik képviselő ur helyeslésétől kisérve, olyanétól, aki ezeket nem ismeri, de aki a kétszerkettőt megtanulta, azzal nem lehet ilyen módon operálni, mert az objektiven, tárgyilagosan állítja oda a kérdést. Mi van azon kifogásolni való, ha valaki a szabályzatban azt mondja, hogy a munka sorrendben történik, hiszen ezt törvényhozásilag kellene kimondani. (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon — Pikler Emil : Ez csak természetes.) Mi jogon Í kar valaki előbb munkához jutni, amikor előtte van valaki, aki hetek, hónapok óta van munka nélkül? Nem a legdemokratikusabb, nem a legigazságosabb rendelkezés ez? Tessék egyszer fáradságot venni a képviselő urnák és tessék felmenni abba a nyomdászegyesüleibe. Ott a folyosón láthatja kifüggesztve azokat a szabályokat, amelyeket nagy leleplezésként a képviselő ur felolvasott. Ezek a folyosón ki vannak függesztve és a békeidőben 10 fillérért meg is lehetett venni. De ki van ott függesztve egyúttal egy táblán annak a nyolc —tiz munkásnak a neve, akik soron vannak, pl. a szedőknél, a hirlapszedőknél, a gépmestereknél, a munkásnőknél, stb. stb. Szóval minden egyes szakmában ki vannak jelölve, hogy kik vannak soron és ezeknek kötelességük ott tartózkodni a helyiségben, mert ha valahonnan munkásokat kérnek, akkor kihirdetik ezt, közlik az illetőkkel a feltételeket, és azok közül, akik soron vannak, az első vállalkozhatik ennek az állásnak betöltésére, ha képességei meg vannak hozzá, ha pedig nem, akkor az, aki következik, a harmadik, vagy a negyedik, aki soron van. (Pikler Emil : Ez az egyedüli korrekt rendszer !) Ez az egyedüli korrekt, helyes, ideális megoldás, amely ellen soha, sem a munkaadók, sem a munkások részéről kifogás nem emeltetett. Legfeljebb az a kifogás, amit én teljesen meg tudok érteni, hogy a mai viszonyok között sokáig kell várni, amig valaki sorra kerül. Ez igaz. De sajnos, amig ezek a nyomdászok azelőtt 20 milliónyi népnek nyomlak Budapesten könyveket, ma csak 6—7 millió embernek nyomnak könyveket. Tehát ez a körülmény ennél a szakmánál jutott legelsősor ban kifejezésre. Magyarország megcsonkítása itt mutatott szomorú statisztikát, amemryiben ennek a szakmának sok-sok munkását még ma is munkanélküliségre kényszeríti és bár nagyrészük megszállott területre ment dolgozni, az á rész, amely itt maradt, még mindig sok és nem képes munkához jutni. Es ki gondoskodik a munkások megélhetéséről az alatt, m ig az illetők soron vannak ? Talán valaha a nemzetgyűlésen méltóztattak ilyen törvényt elfogadni? (Kiss Menyjhért Yass megígérte már egy félévvel ezelőtt!) Én úgy tudom, hogy itt a leghatározottabb ellenszenv nyilatkozott meg minden egyes alkalommal, amikor arról volt szó, hogy munkanélküli segélyt adjunk. (Halász Móricz î Helyes is!) Nem egészen helyesen van igy, mert olyan emberekről van szó, akik igazolni tudják, hogy saját hibájukon kivül vannak munka nélkül és elvégre, mégsem lehet azt kívánni, hogy egy hirlapszedő, akinek a kézüg3^essége a fontos, elmenjen utkaparó munkára, vagy követ törni, utat épiteni, csatornázni vagj^ talicskázni. Ezek a munkások a saját hibájukon kivül kerültek a munkanélküliségbe és ki gondoskodik róluk? Ők maguk gondoskodtak magukról, mert amig dolgoznak, fizetik az egyesület tagdiját, de amikor munka nélkül vannak, akkor élvezik a munkanélküli segélyt, kapják a betegsegélyt, a rokkantsegélyt, a nyugdíjsegélyt. Ha valakit érdekel a képviselő urak között, szivesen rendelkezésére bocsátjuk ennek az egyesületnek a zárszámadását amelyből kitűnik, hogy hány rokkant, árva és özvegy részesül segélyben és évenként hány milliárdot fizetnek ki ezen a címen. (Halász Móric : Arról tessék beszélni, hogy a keresztényszocialistáknak is adnak-e ?) Még nálunk nem kérdezték meg senkitől, amikor belépett az egyesületbe, hog3

r az illetőnek mi a pártállása, mert a belépési nyilatkozaton semmiféle ilyen kérdés nincs. Csak az van rajta, hogy mi a neve, foglalkozása, hol született, melyik évben, hol lakik ? (Pikler Emil : A vallást sem kérdezik meg !) Még a vallására sem kíváncsiak ! (Kuna P. András : De a pártállásra igen !) Ha a képviselő ur be akar lépni, ezen a módon beléphet az egyesületbe, amennyiben az illető egyesület szakmáját képes folytatni. Senkitől nem kérdezték meg még a politikai pártállását. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy xxy'ûtan és őszintén megmondjam, hogy igenis, ezeknek az egyesületeknek a tagjai túlnyomórészt szociáldemokrata gondolkozásuak. (Kuna P. András : Ne is merjen más lenni, mert nem tűrik meg!) Ha ezt ugy állítják be, mint a szabad köllözködési jog megvonását, ugy ehhez igazán nagy porció demagógia kell. Kijelenthetem azt is, hogy a nyomdászegyesület működését a külföldről jönnek ide tanulmányozni a szakemberek. (Pikler Emil: Mintaszerű az egyesület ! — Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon./ Külföldi munkás- és munkaadó-egyesületek küldöttei jönnek ide és tanulmányozzák, hogy hogyan oldották meg itt ezt a kérdést. Ez nem jelenti a nagytőkével való összebéküiést, mert méltóztassanak csak emlékezni, nem is olyan régen volt, amidőn itt a Nemzetgyűlés foglalkozott a nyomdász-sztrájk kérdésével. A lapok akkor nem jelentek meg és épen a Viczián képviselő ur felfogásához közel álló lapok vették igénybe ennek a szakszervezetnek a közvetítését és kérték vissza munkásaikat. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.J A Nép és a Szózat igénybevette a szakszervezet közvetítését és a rosszmájú kapitalista lapok akkor azt irták, hogy Rothenstein Mór képviselő ur közvetített. »Róthenstein Mór« hosszú >ó«-kkal kiejtve, — ahogy ők szokták mondani. (Derültség a jobboldalon.] Miért olyan különösen dehonesztáló név ez, hiszen, ugy tudom, ez magyar parasztnév, a magyar parasztok között nagyon sok Móricot lehet találni. (Derültség.) Hogy ez a név dehonesztáló volna, nem tudom belátni. A tótosan hangzó Viczián névvel sem kell olyan nagyon kérkedni, mert hiszen ez sem tartozik az úgynevezett fajmagyar nevek közé. Ha valakinek véletlenül az a szerencséje, hogy tudtán és akaratán kivül valamilyen magyar névre keresztelik, akkor nem tudom megérteni, hogy miért kell azt kifogásolni, ha valaki már deresedő hajjal más névvel áll előttünk. Erről legfeljebb az édesatyja tehet, aki olyan nevet adott neki, de ő igazán nem tehet erről, (Kuna P. András : Legalább van téma arról, amiről beszéljen !) így áll tehát ez a kérdés és, ha az igen t. képviselő ur azt kérdi, hogy miért oly elkeseredett a