Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-465
A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 111 majd felolvassa, hogy utazási költségekre mennyit adtak ki, elhallgatván azt, hogy tulajdonképen egy alapszabalyszerü helytelen rendelkezés az, ami őket erre kényszeríti. így áll ez a kérdés és ezt így méltóztassék értelmezni. De mi a gyakorlat? A gyakorlat az, hogy a legtöbb egyesület nem veszi igén} T be ezt az időt és két év leforgása alatt nem egy közgyűlést, nem egy országos kongresszust tart, hanem némelykor hármat-négyet is, és legyenek meggyőződve, akár Vicziáii-gondoLozásuak a képviselő urak, akár más felfogásúak, hogy bármely egyesület vezetősége nagyon hálás volna és rendkívül le volna kötelezve, ha példái a kormány lehetővé tenné azt, hogy ezek az egyesületek évenkint tarthassanak közgyűlést. Méltóztassék ezt lehetővé tenni, tessék ezeknek például ingyen vasúti jegyet biztositani, tessék ezeknek itt, Budapesten valamely megfelelő helyen szállást adni, méltóztassék ellátásukról gondoskodni, s akkor ha kívánják, felévenkint lehet tartani ilj'en közgyűlést (Erdélyi Aladár: Sőt akkor mindennap!] és minden szakszervezet vezetősége hálás lenne és nagyon örülne, ha minél sűrűbben és gyakrabban tudna vidéki vezetőembereivel beható tanácskozást tartani. De az idézett egyesületnél különösen helytelen volt az a beállítás, amelyet itt hallottunk. Tudni kell ugyanis, hogy a nyomdászegyesületben a legdemokratikusabb, sőt mondhatni, már tulzásbamenő demokratikus gyakorlat van. Ott például az egyesületnek a tisztviselőit nem az egyesület vezetősége választja, hanem a tagok összessége. Ha arról van szó, hogy egy levelezőt vagy egy pénzbeszedőt válasszanak, tehát ha nem politikai vagy szakszervezeti funkciót teljesítő, hanem egyszerű adminisztrációs munkát végző egyént kell megválasztani, akkor erről is a tagok összessége dönt. Nagyon csodálkozom, hogy nem jutott eszébe a felszólaló képviselőnek, hogy egy hozzá közelálló lap, amely nemrég kimúlt, "tömegével citált idézeteket azokból a röpiratokból, amelyeket legutóbb például a nyomdászszaklap szerkesztőjének Választása alkalmával kiadtak. Talán egy nemzetgyűlési képviselőválasztást is felülmúló 'agitáció volt itt, minden egyes csoport igyekezett az általa legjobbnak tartott szerkesztő mellett állást foglalni, hangulatot kelteni és ezt nemcsak gyűléseken tették meg, hanem röpiratokat adtak ki, amelyekben némelykor nem egészen hízelgőén nyilatkozott egyik a másikról. És megtörtént már az is, hogy nem az úgynevezett hivatalos jelöltet válasz'ották meg, hanem egy másik jelöltet, aki a tagok többségét meg tudta szerezni. Ilyen körülmények között mer valaki arra hivatkozni, hogy az egyesületek vezetőségében nincs demokrácia. Ha minden testületben olyan demokrácia volna és a tagok jogai annyira biztosítva volnának, mint a munkásegyesületekben, és ha minden egyesületben olyan lelkiismeretesen és olyan önzetlenül dolgoznának az emberek, mint ahogy a munkásegyesületekben dolgoznak az emberek tízezrei éveken keresztül, akik ott tiszteletbeli állásokat töltenek be, vagy pénztárosi vagy ellenőri vagy más funkciót és akik ezért soha semmiféle díjazást nem kapn k. Lelkiismeretüknek és kötelezettségeiknek vélnek eleget tenni azzal, hogy ott ülnek, feláldozva vasárnapjukat és szabadnapjukat s ott működnek mint különböző bizottságok tagjai vagy pedig irodalmi, vagy műkedvelői vagy dalárdavagy sakk- vagy más egyéb testületekben végzik azt a munkát, amely rájuk háramlik. Ezekről az egyesületekről nem volna szabad megengedni, hogy ilyen hangon szólaljanak fel. (Kuna P. András: A keresztényszocialista munkást miért zárják ki a munkából?) Még helytelenebb, ha az ilyen egyoldalú beállításokat a kormánypárt nagy üdvrivalgással fogadja és a belűgyminister megjelenésével is kifejezésre juttatja, hogy őt ez a kérdés érdekli s ezzel a felfogással azonosítja magát. (Kuna P. András î A keresztényszocialista ménkásokat miért nem engedik dolgozni, ha szakszervezethez nem tartoznak ?) Kérem, Kuna P. elvtárs, (Derültség a szélsőbaloldalon./ miért kívánja, hogy feleljek önnek? Úgysem felelek önnek, akármit beszél. Kímélje magát ! Elnök : Kuna P. András képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a közbeszólásoktól tartózkodni méltóztassék. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én emellett nem is akarok rámutatni arra, hogy pl. a munkanélküliség enyhítése tekintetében a betegek segélyezésénél . . . (Zaj a középen és a baloldalon.) Elnök : Meskó Zoltán és Kiss Menyhért képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni ! Peyer Károly : . . . vagy a rokkantak segélyezésénél a nyomdászegyesület, általában ezek az egyesületek milyen nagy feladatot vettek le az államról, és mennyiben enyhítették ezek az egyesületek azt a szociális nyomort, amely a rendszertelen gazdasági termelés folytán keletkezett. Még egy kérdés az, amivel itt foglalkoztak délelőtt és ez az, hogy a szakszervezetek megakadályozták a munkások szabad költözködését. Ezt ugyan eddig nem tudtuk, és hamarosan meg sem értettem a kérdési, csak amikor később kezdte magyarázgatni a képviselő ur, akkor jöttem rá, hogy ő ezen mit ért. T. i. érti ezen azt, hogy a nyomdászszakszervezetnek közvetítője van és e közvetítő utján juthat munkához az illető munkás, aki munka nélkül van, még pedig nem kizárólagosan csak szakszervezeti közvetítő ez, hanem olyan közvetítő, amelyet a munkaadók és a munkások közösen állítottak fel, amelyet a munkásokból és a munkaadókból álló közös bizottság ellenőriz, és amelynek szabályait egy munkásokból és munkaadókból álló bizottság állapítja meg. Nem tudom megérteni, hogy mi van ebben kifogasolható egy kormánypárti képviselő részéről? Ha én kifogásolnám ezt, azt még meglehetne érteni, mert én pl. kifogásolhatnám, hogy itt egy paritásos közvetítő van, és pártállásomnál fogva inkább arra a felfogásra hajlanám, hogy ez a közvetítő kizárólag a szakszervezeti munkások befolyása alatt legyen, mint ahogy a legtöbb szakszervezetben igy.van, ahol a munkaadóknak nincs meg az a belátásuk és helyes felfogásuk, mint a nyomdaiparban. Ahhoz, hogy egy ityen kérdést el tudjunk helyesen bírálni, többet kell ismerni, mint amit itt a felszólalt képviselő ur elmondott (Barthos Andor : Az egy művelt, képzett ember ! Csak maguk tudnának annyit !). aki a belügyministerium egyik szobájából intézte ezeket az ügyeket, s akinek nem volt alkalma az életben megismerni ezeket a problémákat. (Barthos Andor: Az egy tanult ember! — Kitajka Lajos: Rosszul tanult!) Ha valaki többet ismer, tudja azt, hogy a nyomdászipar az, ahol a legrende/.ett munkaviszonyok vannak. Ebben a szakmában a munkaadók szervezkedése és a munkások szervezkedése lehetővé tette, hogy a két fél a munkafeltételeket egymással bizonyos időre fixirozza, pontos szabályzatba foglalja össze. Aki valaha kezébe vette pl. az u. n. nyomdász-árszabályt, az talán csodálkozhatnék azon, hogy mi minden nem foglaltatik abban, a munkás munkabérére, munkaidejére és a hasonlókra vonatkozó szabályokon kivül. Ezeket a kollektiv szerződéseket évekre köti ez a szakma, a munkások és munkaadók érdekeltsége. Volt olyan idő, amikor öt évre kötöttek ilyen szabályzatokat, amikor állandóak voltak a munka viszonyok és ezen szabályok mellett foglalkoztatták az ilyen üzemekben dolgozó munkásokat. Hát azt bűnül lehet felróni; és ki rója fel bűnül azt, NAPLÓ. XXXTI. 16
