Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 107 őt felmenti attól a felelősségtől, amellyel más képviselő tartozik a választóinak. Ő nem felelős a választóinak, neki legfeljebb csak arra kell ügyelnie, hogy össze ne különbözzék vélemény tekintetében azokkal a hangadó és mérvadó tényezőkkel, akik abban a kerületben a választás sorsát már előre eldöntik. így például, ha abban a kerületben van egy nagy ipari vállalat, akkor vigyáznia kell, hogy annak az ipari vállalat vezetőségének a kegyét el ne veszítse, vigyáznia kell azután arra, hogy ne veszítse el a főszolgabíró vagy az alispán kegyét sem. (Élénk ellenmondások jobbfelől. — Halász Móric : Az alispán nem avatkozik a választásba !) mert ez is fontos tényező a választásoknál. Vigyáznia kell arra is, hogyha van egy nagybirtokos ott, annak kegyét se veszítse el, mert amint nálam is megtörtént, a Metternichuradalom cselédeit az intéző párosával vezette szavazni, az alkotmányos kötelességet teljesíteni és ott állt és nézte, illetőleg ellenőrizte a szavazást. (Kiss Menyhért : Kocsin szállítják a cselédeket !) A cselédeket nem viszik kocsin, csak a községbirót, a cselédnek muszáj gyalog menni. Tehát mondom, az intéző ott állt és ellenőrizte a szavazást és meg volt mondva előre, hogy aki pedig szocialista jelöltre mer szavazni, az kommenciót nem kap és elmehet nyomban. Ugyanazt mondta a bányában a bányaigazgató az altiszteknek és a tisztviselőknek ; hogy : aki pedig ellenem vagy ellenünk mer szavazni, azt ellenségként kezelem és ki fogom dobni azonnal. (Zaj. — Meskó Zoltán : Azt mondják, hogy a keresztényszocialistáknak is ki kell menni a gyárakból, ha nem szavaznak a szociáldemokrata pártra.) Nyomban rátérek erre is, t. képviselőtársam s nagyon örülök, hogy szónál vagyok, mert igy az elhangzott közbeszólásra nyomban válaszolhatok. Mondom, ez a megnyilatkozás azután felmenti az illető képviselőt, attól, hogy a választóival törődjék. Ő nem felelős a választóinak, mit törődik ő a választóinak a véleményével. Semmi köze hozzá. Neki köze van azokhoz és felelősséget és kötelezettséget érez azok irányában, akik annak idején a választásoknál segédkeztek neki : az emiitett tényezőkön kívül esetleg valamelyik kaszinó vagy más társadalmi egyesület vagy kör, amely neki a választásnál segédkezett. A pártokkal szemben sem éreznek nálunk a képviselők kötelezettséget, mert nálunk nincs olyan kialakult partéiét, mint aminőt látunk például külföldön. S látjuk ezt nemcsak a szociáldemokrata pártnál, hanem látjuk ezt külföldön például a centrumnál, Németországban, vagy a német nacionalistáknál és a többi pártoknál mindenütt, amely pártoknak megvannak a maguk szervezetei, a maguk törzsválasztói, akikre mindenkor számithatnak. Külföldön a képviselőt nemcsak a saját keridete őrzi ellen, hogy mennyire teljesíti kötelességét, hanem a saját * pártja is, pártjának vezetősége is. Csakhogy egy nagy különbséget látunk, ha a mi parlamentünket összehasonlítjuk a külföldi parlamentekkel, nevezetesen azt, hogy külföldön olyan választási rendszert, mint nálunk van, nem ismernek. Külföldön a képviselőket vagy titkosan, kerületenkint, vagy lajstromonkint választják. Ha titkosan választják, akkor mindazok a tényezők, amelyeket én az előbb emiitettem, nem fontosak a választásoknál, mert a választás sorsát nem az dönti el, hogy az illető vállalatnak, hatóságnak vagy üzemnek vagy földbirtokosnak mi a véleménye. Ők csak egy szavazatot képviselnek, s az illető képviselőnek arra kell törekednie, hogy programmjával és működésével megnyerje a kerületében lakó választópolgárok többségét. S ezek azután titkos szavazás mellett szabadon megnyilatkozhatnak, szabadon elmondhatják véleményüket, s amennyiben képviselőjük nem tetszik nekik, a legközelebbi választás alkalmával más képviselőre fognak szavazni. Ez a legjobban kifejezésre jutott például a német választásoknál. Méltóztassanak csak figyelemmel kisérni azt, hogy Németországban az előző nemzetgyűlésen a szélsőséges irányzatok nagy számban voltak képviselve -— részben kommunisták, részben fajvédők, — akik az akkori gazdasági és politikai viszonyokat kihasználták szélsőséges agitációjukra, s az egyik jobb oldalra, a másik bal oldalra használva azokat ki, sikerült nekik a választók nagy tömegét a maguk programmjának megnyerni, ami kifejezésre jutott abban, hogy a választásoknál nagy számban kerültek be ezeknek a felfogásoknak a képviselői. Igen ám, csakhogy ott politikailag rendkívül érett nép van, amely nemcsak azt kiséri figyelemmel, hogy képviselője a választásoknál mit mondott, hanem azt is, hogy a parlamentben milyen működést fejt ki. S mit hozott a legközelebbi választás? Azt, hogy épen ezek a szélsőséges irányok vesztettek a választásoknál a legtöbbet mert a választók nagy tömegei meggyőződtek róla, hogy mindazt, amit ők a választás alkalmával mondottak, egyrészt meg nem valósitható, másrészt pedig csak hangzatos jelszó volt s ezért azokra a pártokra adták le szavazatukat, amelyek hozzájuk közelebb állanak. Ennek köszönhető, hogy a szociáldemokrata párt nagyszámú szavazatot hódított el a kommunistáktól, viszont talán a fajvédők szavazatainak nagyrészét elhódították más polgári pártok. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ahol titkos választás van, ott alkalom nyílik a politikai meggyőződés szabad megnyilatkozására. Ennél még tökéletesebb rendszer a lajstromos választás (Kiss Menyhért : Mi is ezt akarjuk !), ahol nemcsak az biztosíttatik, hogy az illető képviselő becsületesen és hűen teljesiti a kötelességét, hanem egyúttal nagy felelősség hárul a pártokra is. A pártok ugyanis a lajstromokra a ehető flegjobb, legkiválóbb és legtehetségesebb embereiket teszik sorrend szerint és ezzel a sorrendi csoportosítással kívánnak nagy eredményeket elérni. A legtisztább és legparlamentárisakbb működés azokban az országokban látható, ahol a választás titkosan és lajstromosan történik, mint ahogyan ez Ausztriában, Csehországban, Németországban van. (Halász Mórié : És a szovjetnél Î) A szovjetválasztás hasonlít a mai választáshoz ; akkor is kinevezték az embereket, ma is. (Zaj.) mert hiszen a kerületek nagy részében ma is kinevezik a képviselőket. (Esztergályos János : Mi, mint mentségre, nem hivatkozunk erre !) Láttam a külföldön választásokat és láttam nemzetgyűlést, képviselőházat dolgozni is, és minthogy alkalmam volt közelről megfigyelni ezeket a politikai működéseket, látom azt a nagy különbséget, amely a magyar és a külföldi törvényhozás munkája között fennáll. Ha mi azt akarjuk, hogy a nemzetgyűlés munkaképes legyen, ha mi azt akarjuk, hogy itt parlamentáris élet fejlődjék ki, akkor nem azzal kell megoldani egyik-másik képviselő részéről a lustaság kérdését, hogy párokba osztják őket és ezzel kvázi rendszeresitik a lustasághoz való jogot, hanem intézményesen biztosítani kell, — amiként az a külföldön történik — hogy az illető képviselőt a pártja és választói ellenőrizhessék, hogy tényleg megteszi-e kötelességét és megfelelően képviseli-e őket benn a nemzetgyűlésen. Erre kell törekedni nekünk is, ha azt akarjuk, hogy a nemzetgyűlés munkaképes legyen és ne fulladjon bele minden a tétlenségbe és részvétlenségbe. Addig is, átmenetileg is hibának tartom, hogy a bizottságokban nem folyik olyan érdemleges munka, mint amilyen szükséges volna. Ennek okát abban látom, hogy a bizottsági ülések nem