Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

 nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 103 hetik erről akkor is, ha szakszervezeti munkások közé vegyül, mert azok tele vannak panasszal és ezt is el fogják panaszolni. (Peyer Károly : Ment volna el tegnap a gyűlésre, mást látott volna !) Én csak ismétlem azt, amit az előbb elmondottam. Méltóztassanak megítélni, van-e itt, érvényesül-e a szakszervezetekben az egyesülési jog, vájjon azért sürgetik-e a t. szakszervezeti urak az alapszabályok jóváhagyását, hogy a munkások egyesülési joga érvényesüljön, vagy pedig egészen más célból ? (Peyer Károly ; Mi az a más cél ?) Megmondom azt is, mi az a más cél. Eszembe jut x\rchimedes hires mondása. Amikor Archimedes felfedezte nagyszerű mechanikai találmányait, felkiáltott : mutassatok nekem egy pontot, ahol megvethetem a lábamat és én kiemelem sarkaiból a földgömböt, ük is azt mondják : adjatok nekem, kormány, egy láttamozott alapszabályt és én a magyar nemzeti társadalmat, a mai tárasdalmi rendet és a nemzeti államot kiforgatom sarkából. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez nagyszerű, volt ! — Lendvai István : Adjatok egy pontot, ahol megvethetem a lúdtalpamat ! — Propper Sándor : Ez már döfi ! Végre felfedezte Archimedesi !) Nagyon kérem a t. túloldalt, méltóztassanak magukat türtőztetni, én a legnagyobb türelemmel és figyelemmel hallgattam meg mindnyájukat ! (Propper Sándor : Mert okosabbakat mondtunk ! — Csöngedy Gyula : Eigenes Lob . . . !) Nem hiszem, hogy igazának tudatában volna az olyan ember, aki nem hajlandó az ellenvéleményt meghallgatni. Igenis, mi erről az oldalról hallottunk nagyon sok olyan vádat, hogy valóban kacagtunk, hogy ezekért is minket tettek felelőssé. Ugyanis nem a mostani költségvetési vita során, hanem valamelyik előző költségvetési vitánál felelősségre vontak bennünket, a többségi pártot és a mostani kormányt mindazokért a hibákért, amelyeket a rég letűnt századok folyamán a magyar jobbágysággal szemben elkövettek. (Szeder Ferenc : Nem tévedés?) Nem tévedés, a naplókból meggyőződést lehet szerezni arról, hogy igenis, bennünket vontak felelősségre azokért a hibákért és mulasztásokért, amelyeket az elmúlt századokban a jobbágysággal szemben elkövettek. (Szeder Ferenc : Azt hiszem, ez vaskos tévedés !) Nagyon örülök annak, hogy ezt vaskos tévedésnek méltóztatott mondani. Tény azonban, hogy ezt a tévedést az ön elvbarátai elkövették ; méltóztassék megnézni a régebbi naplókat, ezekben fel van ez jegyezve. En nem is akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, csak rá akarok mutatni erre, hogy ha a nemesség hibáit, a letűnt századokban elkövetett hibáit és mulasztásait egyáltalában szóbahozzák, illendő, hogy a nemesség erényeit is szóbahozzák. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ne felejtsék el a túlsó oldalon, — ahol azért, mert ezen az oldalon sokan vannak olyanok, akik valaha nemesi rangot nyertek, ellenünk vádaskodnak — hogy a magyar nemesség, habár sok hibát és mulasztást is követett el a jobbágysággal szemben, mégis a magyar nemesség volt az, amely önként, szabad akaratából a magyar jobbágyságot felszabadította. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) S ha voltak a jobbágyoknak vértanúi, ne felejtsék el, hogy a magyar jobbágyság legnagyobb vértanuja : Dózsa György, maga is magyar nemes volt. (Ugy van ! a jobboldalon. — Szeder Ferenc : Jó volna Grünwald Béla könyvét elővenni !) Én minden célzatosság nélkül hoztam szóba az önök által régebben hangoztatott, ele Szeder képviselő ur által most visszavont vádakat, (Szeder Ferenc : Visszavont ? Én azt mondottam, hogy az ön részéről vaskos tévedés forog fenn !) mert akkor, amikor önök a túlsó oldalon a mi pártunknak szemére vetik a rég letűnt korszakokban a jobbágyokkal szemben elkövetett mulasztásokat és hibákat, én megállapítani kívánom azt, hogy épen önök, szociáldemokrata képviselő urak szakszervezeteikkel kapcsolatosan olyan intézményeket lét esitettek, amelyekkel kény szeritik a magyar ipari munkást arra, hogy csak annál a munkaadónál vállalhasson munkát, amely munkaadót részére kijelöltek, ezzel valósággal megfosztják őket a szabad költözködés jogától, vagyis önök ezzel megalkották az ipari munkások modern jobbágyságát. Ez az intézményük az úgynevezett Paritásos Munkaközvetítő Intézet. Talán minden egyes szakszervezet mellett működik egy ilyen külön paritásos munkaközvetítő intézet, (Peyer Károly : Nem mindegyik mellett I) melyet közösen létesitenek a szakszervezeti vezetők a kapitalistákkal. Amint a székesfővárosi választásokon megtalálták a kapcsolatot és közös listán harcoltak a középosztály, a kisiparososztály és a keresztényszocialista munkások ellen, épen ugy megtalálják az együttműködést ott is, ahol a munkásoktól a szabad költözködés jogát, a munkaszabadságot megvonhatják. (Lendxai István : Miért nem hozunk törvényt a munka szabadságáról ?) Itt van a kezemben egy ilyen paritásos munkaközvetítő intézet szabályzata, még pedig annak a paritásos munkaközvetítőnek a szabályzata, amely a Rothenstein képviselő ur vezetése alatt álló nyomdászszakszervezet mellett működik. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagját, méltóztassék figyelemmel hallgatni, amire én most rámutatok, mert halálosan komoly dolog ez, ami ezekben a szabályokban le van fektetve. (Halljuk ! Halljuk !) Nem játék a szavakkal, itt igenis a munkásság szabad költözködéséről, a magyar ipari munkásság munkaszabadságáról van szó, amelyet a t. szociáldemokrata szakszervezeti vezetők — isten tudja, miféle célok érdekében — valósággal jobbágyi sorsban kivannak tartani. Nagyon jól tudom azt, — mert sokszor volt alkalmam hivatalosan is, de privátim is beszélgetni szakszervezeti munkásokkal, — milyen keserű nekik ez a paritásos munkaközvetítő. De ha méltóztatnak figyelemmel meghallgatni ennek rendelkezését, mindenki meg fogja érteni, miért olyan elkeseredett a szakszervezeti munkásság nemcsak saját vezetői ellen, hanem a kormányhatalommal és a többségi párttal szemben is : azért, mert nem látják azt, hogy mi támogatást nyújtanánk nekik elnyomóikkal, zsarnokaikkal szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Graefíl Jenő : Le vannak leplezve ! — Szeder Ferenc : Csak ilyen vetkőztet és történjék ! — Zaj.) Ez a szabályzat tulaj donképen három szabályzatot foglal magában. Első része »Egyezmény« nevet visel. Ennek az első résznek 3. §-a azt mondja (olvassa) : »A munkaközvetítői intézmény igénybevétele ugy a munkásság, mint a munkaadók részére kötelező.« (Rothenstein Mór : Borzasztó !) Vagyis, bár az 1916 : XVI. t.-c állami munkaközvetítő intézeteket alapított, a munkaadók és a szakszervezeti vezetők összeáilottak és egyezményt kötöttek, hogy a munkásokra kötelező az, hogy csakis a szakszervezeti paritásos munkaközvetítő intézet közvetítését vegyék igénybe. (Lendvai István : Természetesen, hiszen mindig összejátszottak ! Ők a zsidó kapitalizmus rohamcsapata ! — Rothenstein Mór : A minister jóváhagyta !) Engedelmet kérek, ezt a minister nem hagyta jóvá. (Rothenstein Mór : Jóváhagyta !) Majd én megmondom önnek, t. Rothenstein képviselő ur, ki hagvta ezt jóvá. Arra is rá fogok később térni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A második idetartozó u. n. munkaközvetítési szabályzatnak 26. §-a értelmében »árszabályra! munkás nem vállalhat más üzemben alkalmaztatást, mint ahova részére a paritásos munkaközNAPLÔ. XXXVI. 15