Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-449
A nemzetgyűlés 449. ülése 1925. évi október hé 16-án, pénteken. 47 terjesztett azt a bejelentését, hogy a jövőben a mentelmi ügyeket másként fogják kezelni és a tényállást a nemzetgyűléssel meg fogják ismertetni. Nem nyugodhatok bele ebbe, mert emberek életéről, exisztenciájáról és legbecsesebb] érői, a szabadságáról van szó. Nem nyugodhatok abba bele, hogy a nemzetgyűlés most arra az álláspontra helyezkedjék, hogy jól van, ezt a 40 vagy 50 kikért embert kiadjuk, de majd a jövőben eleget fogunk tenni a formai kötelességeknek és meg fogjuk ismertetni a nemzetgyűlést a tényállással. Tényállás nélkül nem lehet Ítéletet és birálatot mondani. Ha igen, akkor ez forradalmi szempont és forradalmi álláspont és ha ezt igy méltóztatnak csinálni, akkor ennek jogszerűségét tessék elimerni az egész vonalon. Ha mi perrendszerüen akarjuk a kérdést elbírálni, akkor a tényállást magát nem nélkülözhetjük, különösen nem azok után, hogy az előadó ur maga is beismerte, hogy ezek az előterjesztések a házszabályok szerint is "hiányosak, meg nem felelők, és különösen nem azok után, hogy Nagy Emil, az egységespárt angol szakértője szintén kijelentette, hogy bár hajszálnyi de mégis hiányok mutatkoznak az előterjesztésekben. Azt hiszem, hogy a legkevesebb, amivel a nemzetgyűlés szuverenitásának, a nemzetgyűlés tagjai egyéni szabadságának és akciószabadságának és a mentelmi jog intézményének tartozunk az, hogy az előadó ur mai előterjesztése alapján a nemzetgyűlés határozza el, hogy valamennyi, a formának meg nem felelő mentelmi előterjesztést visszautal a mentelmi bizottsághoz azzal, hogy az azokat a házszabályszerű formáknak megfelelően újra terjessze elő. Ilyen irányú inditványt van szerencsém beterjeszteni. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Beszédemet azzal kell kezdenem, amivel előttem szólott t. képviselőtársam beszédét befejezte. Nevezetesen végtelenül furcsa és különös helyzet adódott itt ma délelőtt. A tegnapi nap folyamán a nemzetgyűlés ezen részéről óriási felháborodással tárgyaltuk a mentelmi bizottság előadói javaslatát ; jogos felháborodással, mert megáJlapitottuk, hogy a mentelmi bizottság előadójának jelentése bizonyos felületességet mutat, nevezetesen már tegnap megállapítottuk, hogy a nemzetgyűléstől egyes képviselőtársaink mentelmi jogának felfüggesztését kérik anélkül, hogy a nemzetgyűlés jelenlévő tagjai ismernék azt a tényt, amelynek alapján ezt az előterjesztést teszik. A tegnapi vitának megvolt az az eredménye, hogy a mentelmi bizottság t. előadója ma délelőtt felszólalásának elején beismerte az ellenzéki padokról elhangzott kifogások jogosságát (Rupert Rezső : Tegnap még tagadta és tegnap aszerint szavaztak Î) és ezt az elismerést azzal iparkodott enyhíteni, hogy azt mondotta, hogy a jövőre nézve meg fogják hallgatni az ellenzék kívánságát. Mi már azt hittük ezekben a padokban, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy a t. előadó ur össze fogja csomagolni az egész mentelmi bizottsági anyagot, hóna alá csapja és visszamegy a mentelmi bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy tessék azt a házszabályoknak és alkotmányosságnak megfelelően jelentéstételre előkészíteni. Legnagyobb megdöbbenésemre és megrökönyödésemre azonban azt látom ez elismerő mondatok után, amelyeket a t. előadó ur itt hangoztatott, hogy tovább folytatja tegnapi munkáját, ugyanabban a mederben, ahol abbahagyta ; folytatja azt a házszabályellenes jelentést, azt a súlyos alkotmánysértést, amely tegnap itt a nemzetgyűlésen megállapít tat ott és amit a t. előadó ur ma volt szives elismerni. Én tehát nem tudom, hogy e pillanatban mit gondoljak magamban, amikor látom ezt a csökönyösségét a mélyen t. előadó ur részéről. Mert vagy igaz az, hogy itt házszabály- és alkotmánysérelem történt, vagy nem igaz. (Halász Móric : Egyszerűen nem igaz ! — Rupert Rezső : Maguknak semmi sem igaz ! Régi alkotmányos szokás, hogy a jelentést ki kell nyomatni ! — Halász Móric : Tessék megmondani, hogy melyik szakasz alapján tartozik a mentelmi bizottság kimerítő jelentést tenni ! — Rupert Rezső : A józan ész szabályai alapján !) A Ház tekintélyének tartozik a mélyen t. előadó ur azzal, hogy m kövesse azt az utat, amelyet tegnap helytelennek és rossznak ismert el. (Rupert Rezső : A mentelmi jognak nagy része szokásjog és törvény ; tessék a törvényeket is megnézni ! — Halász Móric : Ha valaki a házszabályokra hivatkozik, akkor mondja meg a szakaszt is ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Propper Sándor : A házszabáh r oknak szellemük is van állítólag ! —• Szljj Bálint : De maguknak nem sok van ! — Propper Sándor : Na, túlsók szellemmel ön sem dicsekedhetik, az bizonyos ! — Szijj Bálint : Ezt nem ön illetékes megállapítani ! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János : De, mélyen t. Nemzetgyűlés, ha ez nem volna elég érv és ok a nyűg talankodó t. túloldalnak, akkor legyen szabad nekem teljes tisztelettel kérdeznem a nemzetgyűléstől, hogy nem a nemzetgyűlésnek kötelessége-e elsősorban a közerkölcsök felett őrködni ? Teljes tisztelettel kérdezem a nemzetgyűlést, nem a nemzetgyűlésnek kötelessége-e elsősorban a sajtó szabadsága felett őrködni ? Ha a nemzetgyűlés ezt kötelességének tartja, akkor kérdezem, miként tartja a t, túloldal összeeg}'eztethetőnek ezt a nyugtalanságot azzal a céllal és törekvéssel, amely cél és törekvés megnyilvánul az előadó ur jelentésében ? Miről van szó? (Halász Mórié : Krausz Jakabról ! — Viczián István : Egy galíciairól ! — Rupert Rezső : A maguk szeretett barátjáról ! — Rothenstein Mór : Mozikról most nincs szó ! — Kabók Lajos : Maguk védik meg a galíciai zsidót ! — Viczián István : Örömmel hallom az önök ébredő beszédeit ! — Zaj.) Arról van szó, hogy a nemzetgyűlés maga helyesnek tartja-e azt a leromlott közerkölcsöt, amely megnyilvánul az egész országban különösen ezen a téren 1919 augusztus óta. (Szijj Bálint : Hát augusztus előtt mi volt?) A leromlott közerkölcsről van itt szó. Megnyilvánul abban a cikkben, amelyet Farkas István t. képviselőtársam olvasott fel, az az irtózatos erkölcstelen felfogás, amely öt vagy hat esztendő óta bele iparkodik gyökerezni a főváros és az ország többi városainak közéletébe. Erről van ebben a cikkben szó, s ha van magyar sajtó, amely sajtó ostorozza és korbácsolja ezt a felburjánzott közerkölcsöt, kérdezem a t. Nemzetgyűlést, szabad-e bárkinek is megszólalnia ez erkölcstelenség érdekében, még ha a túloldalon ül is az illető? Miről van itt szó? A fővárosban különösen, de az egész országban is az elmúlt esztendőkben szokássá vált, jó üzletnek látszott tömegesen házakat venni ; megvenni a házakat régi tulajdonosaiktól, ujak kezébe adni át és a fővárosi szerencsétlen, agyonsanyargatott, agyonkinzott lakókból kipréselni még azt is, amit bennük hagyott a nyomorúság és a szegénység. Arról van szó, hogy ez a Krausz Jakab uzsorázott minden képzeletet felülmúló módon. (Viczián István : Ezt tette Krausz Jakab? — Derültség.) Hiszen méltóztassanak csak egy részt meghallgatni ebből a cikkből, fel fogom olvasni (olvassa) : »A lakásoknak csúfolt odúk, amelyeket legjobb esetben csak fülkéknek lehetne elnevezni, két méter szélesek és négy méter hosszúak. Negyven ilyen úgynevezett lakás van a házban, összesen több mint 160 lakóval. NAPLÓ -xxxv.
