Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

 nemzetgyűlés 462. ülése 1925. amely lehetővé teszi részükre az élet nehéz terheinek elviselését. Ez vonatkozik az állam szolgálatában álló szolgákra is. Ha a kormány az 55. § rendelkezése szerint elveszi az altisztektől a ruhát, akkor jogos és igazságos az a kívánság, hogy olyan rendelkezés történjék . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos János : ... amely biztosítja az állami altisztek számára azt, hogy a megvont ruha helyett ruhapótlékot, illetőleg ruhailletményt kapjanak. Ezekben nagy vonásokban végeztem a pénzügyi javaslattal kapcsolatos státsurendezési rendeletnek bevezető részével, és most méltóztassanak megengedni, hogy az egyes tárcákra térjek át és azt vizsgáljam, vájjon ez a kimutatás megfelel-e annak a legminimálisabb kívánságnak, amelyet mi nemzetgyűlési képviselők joggal támaszthatunk a kormánnyal szemben. Nézzük meg, hogy a 33-as bizottság kellő őszinteséggel és teljes nyíltsággal vitatta-e meg ezt a javaslatot. Nézzük meg, hogy a 33-as bizottságban ülő többségipárti képviselők észrevették-e az egyes reszortoknál azokat az adatokat, amelyek a költségvetésben nincsenek benne, vagy ha benne vannak, nagyon homályosak. És nézzük meg, hogy az egyes reszortministeriumoknál tényleg megtaláljuk-e azt, amit ennek a rendeletnek a pénzügyi egyensúly helyreállítása szempontjából hoznia kellene. Legelőször is — hiszen csak futólépésben mehetek végig — a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének 17. címéből veszem ki azt, amit a rendelkezésben nem találok benne, Ugyanis én már beszédem elején emiitettem, hogy nekem nagyon gyanús ez az egész rendelkezés, mert a kormány nem terjesztette ide a nemzetgyűlés elé, mert a kormány bizonyára gondolt arra, hogy a nemzetgyűlés ellenzéki tagjai észre fogják venni, hogy sok minden nincs itt benn, aminek a valóságban benne kellene lenni, ezt észre fogják venni, bírálni fogják és meg fogják kérdezni a kormánytól, hogy sok minden miért nincs benne. Ennek az állításomnak és feltevésemnek helyességét igazolja és bizonyítja a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének 17. címében lévő következő rovat (olvassa) : »Népnevelési tanfelügyelőségek, tanfelüg5^elők és segédtanfelügyelők«. Méltóztatnak megérteni ? Tanfelügyelőségek. (Felkiáltások jobbfelől : Nem ! Maga sem érti ! — Derültség.) Tíz alatt a rovat alatt az 1925. évi július 1-én a megállapított létszám 113, tehát marad a jövőre is ugyanennyi. Nagyon érdekes volna felvetni a kérdést, hogy a régi NagyMagyarországon mennyi volt a tanfelügyelők létszáma. Az egész Nagy-Magyarországon a tanfelügyelők létszáma összesen nem volt 113. (Erdélyi Aladár : De ez mutatja kulturális haladásunkat !) A tanfelügyelők számának emelkedése ? (Erdélyi Aladár : Ha felemeljük a számukat, nagyobb az ellenőrzés és intenzivebb a munka ! — Batitz Gyula : És mi van a tanítókkal ? — Erdélyi Aladár : Azoknak a száma is emelkedett !) Elnök : Csendet kérek ! (Kuna P. András : Nem szakszervezeti igazgatók azok !) Esztergályos János : Nem látom Kuna P. képviselő urat, csak a hangját hallom. (Derültség.) Tudom azt, hogy a tanfelügyelők száma a valóságban nem ennyi. Tudom, hogy ebbe a 113-as létszámba bele van véve a nevelésügyi személyzetnek olyan kategóriája is, amelyik nincs külön feltüntetve. Mert pl. hiába keresem és kutatom, azok az urak, akik a leventéket oktatják és tanítják, azok az urak, akik a testnevelés ügyének eme része felett felügyeleti joggal rendelkeznek, nincsenek sehol sem kimutatva. (Erdélyi Aladár : A testnevelésnél !) Nincsenek sehol kimutatva ! Méltóztatnak látni, én elolvastam az egész javaslatot, áttanulévi november hó 6-án, pénteken. 403 Hiányoztam végig (Erdélyi Aladár: Én is!) tie hiába olvastam eiühől hátrafelé és hiába kerestem hátulról előre, sehol sem találtam azoknak a kimutatását, okik a leventeneveléssel foglalkoznak. Miért hiányzik ez ? (Erdélyi Aladár : A leventenevelő nem állami alkalmazott!) Nem? (Erdélyi Aladár ; Nem Î Ez csak megbízás !) Akkor mit keresnek ezek az urak az állami hivatalokban? (Erdélyi Aladár : Nincsenek ott !) Ne tessék tréfálni ! (Derültség.) Valljuk be, — legalább mentsék az urak vaíamiféleképen — hogy tévedés történt, (Erdélyi Aladár : Nem történt !) mert én ugy tudom, hogy ebben a 113-as számban ezek az urak is benne vannak és ezekre a tételekre óriási összegek vannak a költségvetésben felvéve. De hová és kire is biznák az ifjúságot, kire bíznák azokat az összegeket, ha itt felügyelőségek nincsenek, bár vannak, miért tagadják le az urak, miért nem mondják meg ezt egészen őszintén? Most eggyel jerünk tovább. Nézzük a postát és a távirdát. Tételről-tételre, pontról-pontra lehetne menni, hiszen az előbb is kimutattam, hogy itt 740 körül van a kimutatott és a tényleges csökkentés, de csak burkoltan, mert ez nem az a valóság, aminek kellene lenni. Ezzel kapcsolatban találunk még egy lehetetlen számot ebben a rendeletben. Méltóztatik emlékezni arra, hogy a pénzügyminister ur nem is olyan régen egyik felszólalásában — ebben a pillanatban nem tudom megmondani, hogy mikor szólalt fel a pénzügyminister ur — azt a kijelentést tette itt a nemzetgyűlésen, hogy a táviró- és távbeszélő-berendezés jövőre, legkésőbb pedig — ha jól tudom — két esztendő múlva automatikusan lesz berendezve, illetőleg automatikus felszereléssel lesz ellátva. Ha tehát automatikus berendezésű lesz a posta, illetőleg a telefon, akkor ez természetszerűleg azt jelenti, hogy az alkalmazottak létszámát lényegesen csökkenteni kell. Mert az a szám, amely itt fel van véve, túlnyomórészt a telefonos kisasszonyok tényleges létszámát jelenti. Az a szám, amely itt fel van véve, azt jelenti, hogy az 1927. évi rendes költségvetésben ez a tétel fog szerepelni a kiadások rovatában. Most,már mit gondoljak én, mit gondoljon az a figyelmes képviselő, aki ezt a rendeletet átolvasta, hogy milyen az összhang a kormány tagjai között a kormány működésében, ha az egyik minister nem tudja azt, mit csinál a másik minister, és ennek igazolására mondhatom azt, hogy az egyik minister olyat állit, amiről a másik nem tud, mert ha tudna az egyik minister arról, amit ministertársa mond, vagy megfordítva, akkor nem volna szabad hogy — enyhén szólva — ilyen baklövések történjenek, mint amilyen ebben a rendeletben is van. Megállapítottuk tehát, hogy a telefon az 1927. esztendőre már automatákkal lesz berendezve, ennek természetes folyománya pedig a lényeges létszámapasztás, hiszen az automatákhoz nem kell annyi nő. Mégis azt látjuk, hogy itt ennél a tételnél a létszámcsökkenés csak 190, ugyanakkor tehát megmarad a költségvetés szerint is 1927-re 1740. Hát hogyan veheti be a kormányzat ugyanazt a létszámot, amikor a posta automatikusan lesz berendezve ? (Ivády Béla : Az csak két esztendő múlva lesz végrehajtva !) Méltóztassék megengedni, ez 1927-re szól. (Ivády Béla : 1926-ra !) Kérem, t. képviselő ur, ön valószínűleg szintén azok liözé tartozik, akik nem olvasták ezt el. (Ivády Béla : Elolvastam, sőt azt a kijelentést is hallottam a kereskedelmi minister úrtól, hogy egyelőre csak egy központ lesz automatikusan berendezve, a másik kettő csak jövőre !) Akár egy központ lesz automatikusan felszerelve, akár öt központ, a valóság az, hogy 190 főnyi személyzetapasztás van itt két esztendőre kontemplálva.