Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

404 Á nemzetgyűlés 462. ülése 1925. évi november hó 6-án, pénteken. tehát két esztendő múlva is ezt a létszámot tartják íenn. Vagy berendezzük a telefont automatikusan, vagy nem ; ha berendezzük, felesleges fentartani ezt a létszámot, ha nem rendezzük be, akkor ne játszunk a szavakkal és ne iparkodjunk elhitetni az országgal, hogy az ország pénzügyi helyzetének egyensúlyát akarjuk ezáltal is elősegiteni, Látom a nagy érdeklődést. (Derültség.) Én készséggel tárgyalnám még e rendelet antiszociális részeit és bőségesen módom is volna ismét kimutatni azt, amit előadásokban számtalan esetben hangsúlyoztam. A költségvetéssel kapcsolatos ez a státusrendezési rendelet, amelyet a kormány ki akar adni, sem kulturális, sem szociális, sem gazdasági, sem emberi szempontból nem kielégítő: Semmiféle vonatkozásban egy hajszálnjával sem • közeledik ahhoz a célhoz, amely célt kijelentéseiben maga elé tűzött a kormányzat. Ez a rendelkezés semmiféle formában nem elégíti ki, mert nem elégítheti ki a köztisztviselőket. Semmiféle formában nem járul hozzá az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításához, tehát célt tévesztett és épen azért az volna a kérésem, hogy mielőtt a kormány elköveti azt a bűnös lépést, hogy ezt a státusrendezést és fizetés javítást szolgáló tervezetét rendeleti utón — ismétlem és hangsúlyozom : rendeleti utón ! — életbelépteti, gondolkozzék, dolgozza azt át, iparkodjék megközelíteni- a köztisztviselők lelki megnyugvásának elérését. Ezt a formát a kormánynak meg kell találnia, és ha nem találja meg ma, (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) meg kell találni holnap nagyobb áldozatok árán, — tehát inkább ma, mint holnap ! De ha ezt a íormát nem akarja megtalálni a kormány, akkor mondjon le arról a gondolatról, arról az elhatározásról, (Pikier Emil : Egészen mondjon le a kormány ! — Cserti József : Van eszükben ! — Derültség.) hogy ilyen fontos szociális, kulturális és közgazdasági kérdést rendeleti utón léptet életbe. Legyen már egyszer vége a magyar politikában a rendeletekkel való kormányzásnak, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) legyen vége a magyar parlamentarizmus ignorálásának. Tartsa a kormány kötelességének, hogy minden olyan kérdést, amely az ország érdekét, a közérdeket kívánja szolgálni, parlamenti utón intézzen el. Tartsa kötelességének a kormány, hogy minden kérdést, amely a lakosság összességének, vagy egy nagy részének érdekét szolgálja, idehozzon a nemzetgyűlés elé. Tegye lehetővé, hogy a magyar nemzetgyűlés tagjai bírálatot mondjanak felette, elmondhassák aggályaikat ezzel a javaslattal szemben is és javaslatokat tehessenek az ország és az ország dolgozó népe érdekében. Csak igy érheti el a kormány azt, amit akar : az irányt a teljes konszolidáció felé ; mert amig a kormány rendeletekkel dolgozik, amig a kormány nem tartja szükségesnek, hogy minden ténykedését, minden intézkedését, a parlamenttel, a nemzetgyűléssel közölje, minden ténykedését bírálat tárgyául engedje át a nemzetgyűlésnek, mindaddig ez a kormány nem számithat joggal arra, hogy a nemzetgyűlés bizalmát birja. Márpedig egy kormány a nemzetgyűlés bizalmának bírása nélkül nem volna szabad, hogy egy pillanatig is helyén maradjon. (Doböezky Dezső : Azért van a helyén, mert a többség bizalmát birja !) Egyelőre ennyit voltam bátor etíhez a javaslathoz elmondani.V^S'í/ hang jobbjelöl : Épen elég volt ! — Pikier Emil : Most fog rátérni beszéde tulajdonképeni tárgyára ! — Derültség.) Mindezek után, amiket elmondottam (Ivády Béla : Bevezetésül ! — Derültség. — Varsányi Gábor : Ejnye, be jó !), méltóztassanak megengedni, hogy épen azért, mert én azt szeretném elérni, hogy a magyar köztisztviselői kar, az országnak ez az értékes rétege, amelynek tagjai hűséggel, becsülettel és nagy lelkiönmegtagadással — ezt hangsúlyozom — végzik szolgálatukat ott, ahová odaállottak és ahová a sors odavetette őket, végre lelki megnyugvással végezhesse továbbra is munkáját, a következő határozati javaslatokat nyújtsam be (olvassa.) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a megszállott területről kiutasított alkalmazottak szolgálati idejét 1921. július 26 után is számítsa be.« (Olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az elemi népiskolai tanítók fizetését ugy állapítsa meg, hogy az ne maradjon alul a hatodik tanítási év után is egy csendőrörsvezető fizetésének.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez szintén egyike azoknak a kédéseknek, amelyeket az idő rövidsége miatt nem volt módom elmondani. A helyzet ugyanis az, — és ez nagyon szomorú képet vet a kormány kulturális érzékére, — hogy pl. az állami tanítóknak különösen kint a vidéken lényegesen kevesebb a fizetésük, mint egy csendőrőrmesternek. Ha egy községben, egy faluban összehasolitják az állami tanítók fizetését az ugyanabban a községben vagy faluban székelő csendőrőrmester fizetésével, akkor azt méltóztatnak látni, hogy a csendőrőrmester fizetése lényegesen több, mint a testet-lelket, minden erőt felőrlő munkát végző állami tanitó fizetése. (Szeder Ferenc : Ez a kultúrpolitikája ennek a pártnak !) Nagyszerű kultúrpolitika ! Azt javaslom tehát, hogy a tanítók fizetése a hatodik tanítási év után ne legyen kevesebb, mint ma egy csendőrőrmester fizetése. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) (Olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt hogy az igazgatói teendők ellátásával megbízott polgári iskolai tanárok és népiskolai tanítók igazgatói pótlékát olyan mértékben emelje fel, hogy az legalább is meghaladja a kabinetirodai altisztek havi pótlékát.« (Olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a számvevőségi igazgatóknak és a segédhivatali főigazgatóknak az V., illetve a VII. fizetési osztályba való juthatását feltétel nélkül biztosítsa.« Ez arra vonatkozik, amit mondottam, hogy a hivatali főnök urak akaratától, vagy nem tetszésétől van függővé téve az e szakban dolgozó tisztviselők előmenetele. Azt akarom tehát, hogy feltétel nélkül automatikusan juthassanak ezek a tisztviselők a magasabb fizetési osztályba. (Olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy azt a frontpótlékot, amelyet a közalkalmazotti foglalkozású állampolgároknak ad, terjessze ki az egyéb foglalkozású állampolgárokra is.« Ezek volnának egyelőre javaslataim. Mint elöljáróban mondottam, miután nem találom ebben a költségvetésben azt, ami megnyugtató volna a köztisztviselőkre, mivel nem találom azt, ami megnyugtató volna a dolgozó emberek nagy tömegére, miután nem látom azt, ami megnyugtató volna a nehéz robotos munkát végző tanítói karra, az egész költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az idő előrehaladván a vitát megszakítom. Bemutatom a Széchenyi-ünnep Országos Bizottságának meghívóját, amellyel Széchenyi István gróf fellépésének 100-ik évfordulója alkalmából 1925. évi november hó 8-án a Szent István Bazilikában délelőtt 9 órakor kezdődő és az Országház csarnokánál folytatandó országos Széchenyiünnepre a nemzetgyűlés tagjait meghívja. T. Nemzetgyűlés ! Az az országos ünnep, melyre a bemutatott meghívó szól, a magyar nemzet társadalmának hódolatát kívánja kifejezésre juttatni Széchenyi István gróf halhatatlan emléke előtt, amelyet a magyar nemzet törvény-