Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

 nemzetgyűlés 448. illése 1925. évi október hó 15-én, csütörtökön. 31 A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, tehát Esztergályos János képviselő ur mentelmi jogát ebben az "ügyben felfüggeszti. T. Nemzetgyűlés ! A gyorsírói jegyzeteket átnéztem és megállapítottam/hogy az előadó ur nem tett olyan kijelentést, amely szerint kétségbe vonta volna a plénumnak azt a kétségtelen jogát, hogy mentelmi ügyben a plénumnak joga, van egész terjedelmében felülbírálni a mentelmi bizottság jelentését. Ha ilyen kijelentés történt volna, azt az elnöki székből hangtalanul, ellenvetés nélkül, semmiesetre sem hagytam volna. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentése a sajtó utján elkövetett izgatás bűntettével vádolt Dénes István nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! A »Rög« című politikai napilap 1924. évi november 30-iki számában megjelent a »Viharfelhők tornyosainak« című cikk miatt a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának második bekezdésébe ütköző és az 1912 : XLIII. te. 19. §-a szerint minősülő izgatás bűntette miatt a királyi büntetőtörvényszék eljárást indított. A mentelmi bizottság a nyomozás alapján megállapította, hogy a cikket Dénes István nemzetgyűlési képviselő irta, aki a mentelmi bizottság előtt megjelent és elismerte, hogy a cikket ő irta. A mentelmi bizottság megállapítja, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a vonatkozó cikkben a bűncselekmény tényálladékai fennállanak, a személyes összefüggés kétségtelen, zaklatás esete nem forog fenn, ennélfogva javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Dénes István képviselő ur mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Rupert Rezső ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál : Az összes iratokat kérjük felolvasni ! — Szakács Andor : Halljuk a cikket ! A tényállást !) Elnök : Talán méltóztatnak tudni, hogy közbeszólás alakjában nem lehet kérelmet előterjeszteni. Méltóztassanak feliratkozni és felszólalni. Rupert képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek. Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy Rupert képviselő ur beszédjét elmonhassa. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Bár az imént azt mondottam, hogy amennyiben a t. túloldaltól nem látom azt, hogy segédkezet nyújt ahhoz, hogy lelkiismeretes munkát végezzünk, a többi hasonló ügyben nem szándékozom felszólalni. Hogy most ettől a kijelentésemtől mégis eltérek, az késztet erre, hogy ennek az ügynek kapcsán, amely ügyben ugyanarról van szó, amiről eddig a vita folyt, néhány reflexiót tegyek Nagy Emil t. képviselőtársam megjegyzésére, és egy ad hominem argumentummal forduljak a t. előadó ur felé. Először az ad hominem argumentumot használom. Az igen t. képviselő ur, amikor még nem volt kormánypárti, mindnyájunk veleérzése, megdöbbenése mellett egy esztendeig talán, de legalábbis pár hónapig szabadságától igazságtalanul, ártatlanul meg volt fosztva. (Zaj. — Szeder Ferenc : Internálva is volt mint kommunista !) A t. előadó ur saját bőrén tapasztalhatta, hogy mit jelent az, nem tartozni az uralkodópárthoz, a többségi párthoz, a hatalmi párthoz, szóval mit jelent a hatalmi párttal szembeállani. A t. előadó ur — ismétlem és hangsúlyozom, hogy mindnyájunk megbotránkozására — ártatlanul szenvedte hónapokig a fogságot és mindnyájunk örömére szabadult ki és mindnyájunk örömére állapíttatott meg, hogy ez egy gonosz üldözés volt, hogy alaptalan volt mindaz, amit a képviselő ur ellen felhoztak. Méltóztatott látni a t. előadó urnák, hogy noha teljesen ártatlan volt azokban a dolgokban, megtörténhetett vele akkor, amikor még nem volt kormánypárti képviselő, hogy hónapokra vesztette el szabadságát, igazságtalanul és jogtalanul ; méltóztassék tehát megérteni a t. előadó urnák, hogy mikor ez az ellenzék, amely odakint azt látja, hogy az igazságszolgáltatás részéről is csak folytonos üldöztetésekben, atrocitásokban és jusztiemordokban részesül, (Zaj jobbjelöl.) végzi a maga alkotmányos harcát, küzdi a nehéz harcot, amelyet odakint is folytatni kell, akkor igenis súlyt helyez arra, hogy mielőtt egy képviselő az üldöző hatóságoknak átadatik, mielőtt pár évre szabadságától és becsületétől lehet azt a képviselőt megfosztani, legalább azt a legprimitívebb lelkiismereti kötelességünket teljesítsük, hogy nézzük meg hát mi az, amivel vádolva van. Most van egyik képviselőtársunk ellen végrehajtás alatt egy hat hónapos fogház, Vanczák János ellen. Ha át méltóztatnak olvasni a képviselő uraknak azt a kis cikket, azt a kis persziflázst, amely miatt izgatásért hat hónapra elitélték egy még ennél is rosszabb mentalitású korszakban, meg fognak borzadni, attól, hogy emiatt hat hónapra el lehet venni egy képviselő szabadságát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy kis tréfás kroki volt az egész, amelyből csak a "legnagyobb elfogultsággal lehetett a büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítani. Igenis, mégegyszer szükségesnek tartom a lelkiismerethez való apellálást. Szükségesnek tartom továbbá azt, hogy Nagy Emil t. képviselőtársamnak rámvonatkozó kijelentéseivel is ez ügy kapcsán foglalkozzam, mert hozzátartozik annyiban, hogy az ő felfogását meg kell cáfolnom. Az igen t. képviselő ur nagyképűséggel vádolt. Talán felmentve érezhetem magamat az alól a vád alól, hogy én, aki szangvinikus hévvel török itt lándzsát az igazság mellett és nem törődöm semmivel, a magam érdekeivel sem, nagyképűséggel veszek részt e dolgok megvitatásában, amelyek életbevágó kérdések, amelyek nyitott és fájó sebek. Ha ilyen kérdéseknél temperamentummal, ahogy kell, ahogy érzi az ember, aki ezeket a helytelenségeket, ezeket a szabálytalanságokat, ezeket az alkotmánysértéseket látja, ahogy kell, izzó haraggal kitörünk, nem veheti senki rossznéven azt, ha igenis vehemens küzdelmet indítunk meg ezekben a kérdésekben. Az igen t. képviselő ur másra lett volna hivatva ebben a kérdésben, másra, azután, hogy nekünk tapasztalatairól a lapokban igen sok esetben talpraesetten leckéket ad. El kellene menni az előadóhoz, megkérdezni, miről is van szó. (Nagy Emil : Nem mondtam !) Ezt méltóztatott mondani, mert ugyebár, ha valaki lelkiismeretes, akkor ezt megteszi, meg kell tennie, de a t. képviselő ur saját egyéni praxisában másként fogta fel a dolgot, mert egy ügyben kézalatt megismerte ugyan a tényállást, de méltóztatott akkor már kétszer szavazni a tényállás ismerete nélkül ; a képviselő ur tehát ott még azt a közvetítő megoldást, azt a kiutat sem kereste, hogy legalább itt valamit hallott. De, t. képviselő ur, a házszabályok nem azért írják elő, hogy ki kell nyomatni azt a javaslatot, amelyről szó van, különösen pedig a nemzetgyűlésnek, és azelőtt az országgyűlésnek nem azért volt ez a praxisa, hogy az inkriminált részeket szórói-szóra idézve a birói megkeresésből, a jelentésben előtárják, hogy utána kelljen járni és nem azért volt praxisa, hogy ki kellett nyomatni, mert azt esetleg kényeimetlen lett volna megnézni, hanem azért volt praxisa, mert sok esetben a tényállás olyan bonyolult, hogy azt NAPLÓ. XXXV. ü