Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

30 A nemzetgyűlés 448. ülése 1925. dolom a Népszavának, vagy valamely más újságnak azt a cikkét, amelyben, ha jól emlékszem, március 15-éről vagy Petőfinek valamelyik emléknapjáról volt szó és amelyre az ügyészség a vádat alapitotta. A nemzetgyűlés t. tagjai elolvasták nyomtatásban azt az idézett passzust, és méltóztassanak rá visszaemlékezni, hogy egy pár ellenzéki felszólalás után, — amely fokozta a képviselő urak figyelmét, — a nemzetgyűlés egyhangúlag megváltoztatta a mentelmi bizottság javaslatát és Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jogát nem függesztette fel. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És pedig nem függesztette fel azért, mert a tényállás ismeretében a nemzetgyűlés valamennyi tagja, pártkülönbség nélkül, arra a meggyőződésre jutott, hogy ebben az esetben a hatóság részéről, igenis, a zaklatás esete forog fenn. Most már, igen t. Nagy Emil képviselőtársunk, hogyan tudta volna a nemzetgyűlés, teljesen pártkülönbség nélkül, — a többség is ezen az állásponton volt — megállapítani a zaklatás tényét, ha az előadó ur a mentelmi bizottság jelentésében magát a tényállást nem ismertette volna. Ennélfogva feltétlenül ragaszkodnunk kell a nemzetgyűlésnek ahhoz a jogához, hogy az előadó ur a tényállást mindig tüzetesen és teljesen kimerítő formában terjessze a nemzetgyűlés megítélése alá és ne tegye iüggővé a dolgot attól, hogy akad-e közöttünk olyan képviselő, aki érdeklődik a tényállás iránt, hogy ne harapófogóval kelljen kiszedni az előadó úrból, hogy az illető esetben mi a tényállás. Igenis a mentelmi bizottság előadójának idáig mindig kötelessége volt ez. Mikovínyi boldogult képviselőtársunk soha sem hanyagolta el ezt a kötelességét, tüzetesen ismertette a tényállást, melynek alapján a nemzetgyűlésnek nem abban a kérdésben keil határoznia, hogy fennforog-e bűncselekmény vagy sem, hanem ezen túlmenőleg, abban a tekintetben, hogy megállapitható-e zaklatás esetének fenforgása, amit pedig a tényállás nélkül nem tudunk eldönteni. Nagy Emil t. képviselőtársunk most alkotmányos tanulmányúton Angliában voit, amelynek igen szép eredményeit olvashatjuk lapjában, a Budapesti Hírlapban. De méltóztatik-e tudni, igen t. képviselő ur, hogy Angliában hogyan védelmezik a törvényhozó ^testület tagjainak alkotmányos szabadságát ? Éppen Angliában történt meg az, hogy a képviselőház elnöke letartóztatta a lordmayort azért, mert egy képviselő mentelmi jogát illetéktelenül megsértette. Hol vagyunk mi ettől az alkotmányos felfogástól ? Önök mindig a tekintély visszaállításáról beszélnek, pedig a legnagyobb tekintély ma ebben az országban a szuverén törvényhozó testület, a nemzetgyűlés ; ennél nagyobb tekintély nincsen, mert ez minden jog és hatalom forrása. Most ha mi a törvényhozó testület tagjainak szabadsága felett tényállások ismerete nélkül döntünk, ilyen módon a tekintély helyreállitását sohasem fogjuk elérni. Nem akarok érdemlegesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy felfüggesztessék-e Esztergályos képviselőtársunk mentelmi joga, vagy sem, mert nem ismerem a tényállást és igy nem tudok a magam lelkiismeretével szemben elhatározásra jutni. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék hozzájárulni Rupert Rezső képviselőtársunknak ahhoz az indítványához, hogy ez a jelentés a tényállás tüzetes felderítése végett adassék vissza a mentelmi bizottságnak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Senki feliratkozva nincsen. Elnök : Kiván-e valaki szólni ? (Nagy Emil szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? (Nagy Emil : Félreértett szavaim évi október hó 15-én, csütörtökön. helyreállítása címén !) A képviselő urat a szó megilleti. Nagy Emil : T. Nemzetgyűlés 1 Kegyeskedjék megengedni, hogy különösen Szakács Andor t. barátom felszólalására válaszoljak. Felszólalásomban világosan megmondottam, hogy nem tartom helyesnek azt, hogy a mentelmi" bizottság előadója nem jön ide a tényállással. (Szakács Andor: Akkor egyetértünk!) Világosan megmondottam, hogy a mentelmi bizottságnak kötelessége a tényállást a Ház elé hozni. (Rupert Rezső : Teljesen idézni kell az inkriminált dolgot ! — Zaj)Elnök : Csendet kérek ! (Zaj a jobboldalon.) A jobboldalon ülő képviselő urakat is kérem, méltóztassanak csendben maradni ! Nagy Emil : Amiért én mégis meg szándékozom szavazni az inditványt, ennek az az oka, hogy előttünk van egy egész tömeg, vagy százra menő mentelmi kérdés, és ha mi ezekkel az ügyekkel csak haiasztólag foglalkozunk, ezek megint visszakerülnek ide. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Emberek szabadságáról van szó ! Az emberek szabadsága semmi?) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni ! Nagy Emil : Rupert Rezső képviselőtársam nagyképű felháborodását nem értem. (Rupert Rezső : Ön szokott nagyképű lenni !) Amiért én ezt a kérdést ezúttal mégis elmellőzhetőnek véltem, ezt azért tettem, mert ebből nem látok semmi sérelmet. (Rupert Rezső: Kérje vissza az angliai tan dijat !) Kérem, ne nagyképűsködjék itt ! Senkin jogsérelem nem történt, mert az előadó ur a felszólításra előadta a tényállást, azonkívül a bíróság a kérdést úgyis érdemlegesen el fogja birálni. Épen ezért — bár elismertem, hogy a jelentés jogászi szempontból nem eléggé korrekt, azt mégis elfogadom, mert jogsérelmet nem látok. Én nem kívánom azt, hogy ezekkel a kérdésekkel a Ház még egyszer heteken keresztül foglalkozzék. (Helyeslés a jobboldalon. — Farkas István : Gratulálunk a volt igazságügyminister urnák !) Elnök : Kiván-e valaki szólni? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatai. Kérdem a t. Házat : méltóztatnak-e mindenekelőtt Rupert Rezső képviselő ur halasztó természetű indítványát, amely szerint a jelentés a mentelmi bizottságnak visszaadassék elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Rupert Rezső képviselő ur halasztó természetű indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket) : Húsz ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni ! Elrendelem az ellenpróbát. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Rupert Rezső képviselő ur indítványát nem fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Perlaki Ggörgy jegyző (megszámlálja a képviselőket) : Huszonnyolc ! Elnök : Többség ! A Ház Rupert képviselő ur indítványát elvetette. Ilyén értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem most már, méltóztatik-e a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint Esztergályos János képviselő ur mentelmi joga ezen ügyben függesztessék fel, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség