Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
364 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. séges rezsiköltségeket, mert még úgyszólván kezéhez sem kapja a fizetését s munkáltatója mái is ott a helyszínen levonja adóját béréből, fizetéséből, anélkü 1 , hogy a rezsiköltségeket leszámítaná neki. Tisztelt Nemzetgyűlés! Visszatérve indokolásomra, folytatom ott, hogy a kilenc billió korona állami bevételből fogyasztási adó címén 800.400 milió koronát, vámjövedék címén 1,244,528 millió koronát irányoz eió a költségvetés és a három közvetelt, tebát nem egyenes adó nem kevesebb, mint 4,443.228 milió K t tesz ki. Ezzel, azt hiszem, tökéletesen igazoltam állításomat és bizonyítottam, ho.üy egész állami bevételünknek, amely kilenc billió koronái tesz ki, felét ez a három legigazságtalanabb adónem teszi ki. Ezekbez járul ezen kivül még egy csoport közvetett adó, amelyekkel együtt azután olyan magasra rug az állami bevételeknek az a része, amely a nem egyenes adókból adódik, hogy egész nyugodt lélekkel lehet mondani, hogy az egyenes adók az állami bevételeknek alig Ve-él teszik ki. Vizsgáljuk csak tovább A dohanyjövedék bevétele 1,417.818 millió. Ez már mersze túllépi az egész állami bevételnek 50 °/o-át, sőt erősen közeledik a 70-75 °/o-hoz. Ellenben nézzük csak meg az egyenes adók bevételi összegét. Az euyenes adók bevételi összege 1,851.650 millió koronái tesz ki. A 9 b.llió koronás állami bevételben ez az előre megállapítható adónem csak ilyen kicsi összeget lesz ki, pedig szerény felfogásom szerint ez az az adónem, ahol a progresszivitás bevezetésével az állam jövedelmét fokozni lehetne, segíteni lehetne a kis jövedelmű exisztenciákon, egy létminium bevezetésével mentesíteni lehetne az adóterhektől azokal, akik az adó fizetésére egyáltalában képtelenek. Épen a délelőtt folyamán hangzott el egy kijelen és arról, hogy a falusi cselédeknek az uradalmakban 18.000 korona napibért adnak. Felháborodással akarták visszautasítani, mondván, hogy ez nem felel meg_ a valóságnak. (Szeder Ferenc: Pedig ugy van !) Én azonban ezt kénytelen vagyok megerősíteni. Az én kerütetemben is van jónéhány község, jártam valamennyiben, nem egyszer beszéltem a zsellér emberekkel, az uradJImi cselédekkel es elképedve hallottam magam is, hogy a legnagyobb uradalmak akár az Eszterházy, akár a Metternich uradalomb m a cselédeknek legjobb esetben 20.000 koronás napszámbért adnak és vajmi ritkaság — különleges mezőgazdasági munkaalkalomnak, úgynevezett konjunktúrának kell lenni — amikor 25.000 koronáig felviszik a napszámot. Nem jogos-e tehát a követelés, amikor azt mondjuk, hogy tessék olyan létminimumot megállapítani, amely mentesíti azokat, akik a létminimumon alul vannak, amehből hozzávetőlegesen a megélhetés biztositható, mert ez a munkásnál, az alkalmazottnál az úgynevezett rezsiköltség; mert csak akkor lehet az illetőt adóval megterhelni, amikor a legelemibb létfentartása is bi'tositva van, mert ha ennek megtétele előtt terhelik meg, nem következik egyéb, mint a nemzet elsalnyulása, elkorcsosodása. Mert ha azok, akik részére a legelemibb létfentartás sincs biztosítva, abból kénytelenek még adót fizetni, — mert alacsony az adólétminimum — akkor az a saját szájától, gyermekeinek, családjának szájától vonja el, elsatnyulnak a gyermekek, nem tud egészséges nemzedék kifejlődni. Épen ezért szükséges volna, hogy bennünket meghallgassanak, meghallgassák azokat az adójavaslatokat, amelyek nem népszerűséget hajszolnak, nem minden adót leszállítani vagy eltörölni akarnak, hanem az adóterheket viselni nem tudó társadalmi rétegek során akarnak könnyíteni. Azokra akarjuk áthárítani az ilyen módon előálló hiányokat, akik a terheket jobban tudják elviselni, akik azonban teherviselő képességük arányában megterhelve nincsenek. A nagybirtok rendkívüli előnyöket élvez ebben az országban. Nem is csoda, mert a nagybirtoknak sikerült a maga képviseletét minden olyan helyre eljuttatni, ahol esetleg a nagybirtok sorsáról döntenek. Épen ezért, mert erről megfelelően tudtak gondoskodni, mentesülnek az adózástól, vagyonuk, jövedelmük aranyában nincsenek megadóztatva. Ezzel szemben az a társadalmi réteg, amelyről én beszéltem, hihetetlen erőteljes mértékben van sújtva, olyan súlyosan, hogy szinte a csodával határos, hogy már régen össze nem roskadt a terhek alatt. Ha nézem azokat a számokat, amelyek a földbirtok osztályadójára vonatkoznak, ugy látom, hogy földadóból származó bevétel címén 580 milliárd korona van előirányozva. Hát van a mi adózási rendszerünkben igazság? Hát nem jogos az a kritika, amely támadja ezt az igazságtalanságot, hogy forgalmi adóból és illetékekből egyszóval közvetett adóból 2 billió 398 milliárd korona folyik be, amely sújt minden vagyontalant, akármilyen kevés jövedelemmel biró embert is. Három ilyen adónemből az állami bevételeknek több mint a fele telik ki, az állampolgároknak több mint a kétharmada adózik ilyen címen. Az a társadalmi réteg, amely tényleg tudna adózni, vagyoni, jövedelmi viszonyainál fogva progresszív alapon nagyobb adóterhekkel is sújtható lenne. Nem arról akarok ez alkalommal beszélni, mikor a földadó elégtelenségét reklamálom, hogy tessék a törpe, apró birtokosokat is sújtani, de a földadónál is megvan az igazságtalanság a progresszió hiánya, itt is be kellene vezetni olyan progressziót amelynek alapján a terhet viselni tudó nagybirtokos osztály erőteljesebben legyen megadóztatva, s ilyen cimen az államnak nagyobb bevétele lehetne, és a szegényebb néposz'ály adóterhein könnyíteni, segíteni lehetne. Nagyon megszívlelésre méltó ez a kívánság, mert akármerre is járunk az országban, bármeljdk faluban beszélünk a néppel, mindenült ezt az igazságtalan adórendszert sírják és panaszolják, és folyton csak azt zúgják a fülünkbe, hogy nem bírják és legközelebb már összeroskadnak a terhek súlya alatt. Ugy gondolom, hogy itt nincs valami alapos átgondolás ebben az adórendszerben. Azt hiszi a pénzügyminister ur és az egységespárt, hogy ezt a végtelenségig lehet vinni, nem fog bekövetkezni olyan állapot, amikor talán nem adósztrájkban fog az ország lakosságának nagy hányad.< megnyilvánulni, hanem adócsőd lesz, mert fizetésképtelen lesz a lakosság, meri akkora tértiét rónak a nyakába, amilyet elviselni nem tud? Tovább kutatva a költségvetés tételeit találunk ott olyan számokat is. amilyen például a kincstári házhaszonrészesedés léteiénél van, ahol 500 millió koronát irányoz elő a pénzügyminister ur szemben a múlt évi 245 milliárddal. (Bud János pénzügyminister: Kérem, megmondtam már többször, hogy tényleges bevételek !) Annak dacára, hogy tényleges bevétel, mégis gondolkodóba kell esni, hogy amikor 50°/o csökkenés történik ennél az adónemnél, végeredményben majdnem akkora a bevétel, m:nt amekkora az előző esztendőben volt. De nézzük a jövedelmi adó cimen feltüntetett összeget. Itt 520 milliárd koronát irányoz elő a pénzügyminister ur, szemben az 1921/25. évi 569 milliárddal. Nem tudom megérteni, hogy miért lehetett itt, habár nem nagy ménekig, de mégis csökkentési végrehajtani. <Mándy Sámuel : Rosszabb termés volt! — Esztergályos János: Rossz termés volt ? — Máudy Sámuel : Múlt évben volt rossz termés !) Nagyon jó, hogy a t. képviselő ur ezt közbevetette, mert azonnal eszembe ötlött valami. Hát a
