Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 303 hetién adórendszer, melyet a nincstelenek a dolgozók elviselni nem tudnak Ez az a rendszer, amelyet fokozatosan fejlesztenek fölfelé, bár a pénzügyminister ur beigért és részben meg is valósitott bizonyos adóelengedéseket, ennek ellenére az adóterhek olyan súlyosak, elviselhetetlenek, hogy maga a pénzügyminister ur jelentette ki nyáron, június hóban tartott, mondhatnám költségvetési expozéjában, hogy bár a népszövetség tanácsa által 50 aranykoronára volt kontemplálva az egy emberre jutó adóteher, ez annyira felszaporodott, hogy most már 80 aranykorona adóteherrel kell számolni, ennyi jut egy emberre. Maga a pénzügyminister ur is elismerte, hogy igen súlyos ez a teher, és hogy olyan áldozatot hoz a magyar nép, amilyent nem is mertek volna tőle remélni, ügy gondolom azonban, hogy nem elegendő ezt csak megállapitani, nem elegendő elismeréssel adózni a magyar nép áldozatkészségének. Ha valaki belátja, átérzi ezeket a sútyos terheket, akkor törekednie kell arra, hogy ezeken a terheken könnyitések is történjenek. Egy-két alkalommal, mikor az adóterhek könynyitéséről beszéltünk, megvádoltak bennünket azzal, hogy mi a népnek tetsző dolgokat akarunk megemliteni, és hogy nincs tetszetősebb, népiesebb dolog, mint az adók csökkentését kérni és volt olyan megállapítás is rólunk, hogy minden adó eltörlését, illetőleg elengedését követeljük. Aki ezt állítja rólunk, az tévedésben van, vagy tudatosan nem a valóságot állítja, mert mi nem egyizben bizonyítottuk be, amikor bizonyos adómérséklést javasoltunk, hogy ugyanakkor ezzel kapcsolatban arra is teszünk javaslatot, hogy mivel kell pótolni azt a bizonyos adómérséklést. A mi adórendsze rünknek egyik hibája, hogy hiányzik a progresszió. Midőn javaslatot teszünk bizonyos adónemek csökkentésére, akkor a legtöbbször a progresszió az, amelynek bevezetésével, lefektetésével az adócsökkentésből előálló bevételi hiányokat pótolni lehet, így egy fordított sorrend következnék be, illetőleg egy más társadalmi rétegre hárulna a teher. Az a társadalmi réteg, amely a terheket jobban el tudja viselni, amelynek nagyobb jövedelme van, nagyobb vagyona, az, amely a terhekkel jobban sújtható, a kevés jövedelemmel, kis vag3 r onnal, vagy vagyonnal egyáltalában nem biró társadalmi rétegeket pedig, amennyire csak lehet, mentesíteni kell az adótól, illetőleg könnyíteni kell helyzetükön és nem ugy cselekedni, hogy összeroskadjanak az adóterhek alatt. Annak igazolására, hogy helytelen az adózási rendszer, illetőleg, hogy az állami bevételek nagyobbik hányada közvetett adókból ered, azt hiszem, elegendő annak megemlítése, hogy az állami költségvetés lételei kerekszámban, papírkoronában mintegy 9 billió koronát tesznek ki, természetesen nem értve bele az állami üzemekre vonatkozó részt, hiszen ez?e! lényegesen több. Ebből a 9 billió papírkorona bevételből forgalmi adó és illetékek címén bevesz az állam 2,398.300,000.000 koronát. Hihetetlen nagy ez az összeg, és legcsodálatosabb az, hogy amig a pénzügyminiszter ur beváltotta igéretét és a forgalmi adót tényleg leszállította 3%-ról 2%-ra, mégis az 1 1 J 25/26. évi költségvetésben lényegesen magasabb bevételt szárait ezen a cimen, mint az előző esztendőben. Egyszerűen azzal indokolja ezt, hogy ez a bevételi többlet meglesz, annakellenere, hogy adóleszállitás történt, mert a forgalmi adó növekedni fog Én ezt kénytelen vagyok kétségbevonni, tisztelt minister ur, azért, mert szerte az egész vonalon tapasztalható, a kereskedők mindenütt panaszkodnak, hogy a forgalmi adó átalánynál pedig az illeték kirovása nagyobbodott meg s ezen a réven a forgalmi adó bevétel növekedik, az tehát a gyanú, az az aggály, hogy 3%-ról 2%-ra szállították le ugyan a forgalmi adói, másrészt azonban az átalányt emelték és így a bevételi többlet valójában ebből ered, nem pedig a forgalom megnövekedéséből. Mert ha végignézzük az ország gazdasági helyzetét, ha megvizsgáljuk a munkanélküliséget és általában az ország lakosságának mostani és a legközelebbi jövendőben várható helyzetét, azt találjuk, hogy nem igen lehet remélni hamarosan, nem igen lehet hinni azt, hogy az ország lakosságának nagyobbik része olyan keresetekhez, olyan jövedelmekhez jut, amely jövedelmek mellett a forgalom olyan mértékben növekedhet meg, mint amilyen mértékben reméli azt a minister ur. A beruházásokkal kapcsolatban majd fogok beszélni arról, valójában mi várható a forgalom növekedése terén, egyelőre azonban legyen szabad folytatnom azt a bizonyítást, amellyel meg akarom győzni a nemzetgyűlés tagjait arról, hogy helytelen adórendszerünk van, hogy az állami bevételelek helytelenül vannak kiróva, hogy olyan társadalmi rétegek viselik az állami terhek nagyobbik hányadát, amely társadalmi rétegre az óriási, csaknem elviselhetetlen teher. Ezen az elviselhetetlen óriási terhén könnyíteni kellene, nemcsak olyan formában, hogy a forgalmi adót 3°/ 0-ról 2°/ 0-ra leszállítják és hogy kilátásba helyezik a kincstári házhaszonrészesedés teljes törlését, amelynek ezidőszerint 50%-os csökkentése történt meg. Nemcsak ezekkel kell csökkenteni a lakosság terhét, mert ha a rendkívül súlyos adóterhekből ezeket elveszszük, ez nagyon keveset jelent, nagyon kevéssé könnyít a terheken, úgyhogy másmódon is kellene a pénzügyminister urnák gondoskodnia arról, hogy adóteh.rkönnyitések történjenek. És nem szabad bennünket azzal vádolni, hogy mi népszerűség után vágyunk, illetőleg ezt hajszoljuk, mert mi propoziciókat tettünk és megmondottuk nem egy izben, hogy az általunk javasolt forma esetén bekövetkezett hiányt mi módon kívánjuk pótolni. A pénzüg\ minister urnák és általában a nemzetgyűlésnek át kellene gondolnia adórendszerünknek különösen a kereseti és jövedelmi adónál fennálló azt a hibáját, hogy egy fiktiv létminimum-rendszerünk van A létminimum ugyan meg van állapítva ugy a kereseti mint a jövedelmi, valamint a vagyonadónál is, ez azonban nem jut kifejezésre. Nem lehet abból a létminimumból élni, amely mor.djuk a kereseti adónál heti 170 000 K van megállapítva, de aki már 171.000 K-t keres hetenkint, az teljes keresete után fizeti meg az adót, teljes keresete után van az adó kiróva. A létminimumnak tehát nincs is semmi gyakorlati értelme, mert olyan alacsony, hogy mindenki, még a fiatalkorú, a gyermekkorban levő ifjúmunkások és iljumunkásnők is túljutnak a létminimumon, mert ez a 17O.C0O K olyan alacsony, olyan kicsiny összeg, hogy ebből még egy ifjukoru munkás megélhetései sem lehet biztosítani. Ezt tudják a gyárosok is. Általában a keresetek ezen az összegen felül mozognak, ez tehát egy fiktiv létminimum, amelyből élni nem lehet. Különösen súlyosbítja a. helyzetet az, hogy ha a létminimumon akármilyen kis összeggel is felül van a kereset, a teljes kereset után róják ki az adót. Ilyen hibák találhatók jövedelemadórendszerünknél is. Ott is meg van állapitva a létminimum, legutoljára a múlt esztendőben a szanálási törvényben évi 800 aranykoronában. Ez nagyon alacsony összeg és különösen az alkalmazottaknál figyelembe keli venni azt, hogj^ az alkalmazott — legyen az akár tisztviselő, akár munkás, — egészen más hehzetben van, mint a szabadfoglalkozású ember. A gyárosnak, a kereskedőnek, az iparosnak és egyéb "szabad foglalkozást üző egyéneknek módjukban áll a rezsiköltséget leszállítani, ellenben a munkásnak, a tisztviselőnek, az alkalmazottnak ez nem áll módjában, nem szállíthatja le a szukái:*
