Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

360 A nemzetgyűlés 461. Mese 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. szükség volna az állami organizmusban. Mindenki elismeri, hogy állami igazg tásunk borzasztóan nehézkes, bürokratikus, bogy nagyon keserves valamit itt elintézni, hogy sok munkával keveset dolgoznak, hogy sok ember van benne, de ennek a sok embernek az összmunkája nem harmonikus egész, hanem egy régi, megcsontosodott bürokratikus rendszerben felépített valami, amely a termékenységet a gyors és jó munka elvégzését lehetetlenné teszi, de lehetetlenné teszi az ambiciónak, a tevékenységnek a produktivitásnak az érvényesülését is. (Esztergályos János : Éhes gyomorral és lerongyolódva a tisztviselők sem tudnak dolgozni és alkotni !) Ebben a státusrendezésben is a legrosszabbul járnak a tanítók. Egészen sajátságos dolog, — rá fogok majd néhány példára mutatni - hogy a katonák, az altisztek, sokkal kedvezőbb ellátásban részesülnek, mint a tanítók, amikor épen azt kellene szem előtt tartani, hogy a tanítónak, aki a legfontosabb szerepet tölti be az állami organizmusban — mert hiszen a tanító a népnevelés legfontosabb tényezője — olyan exisztenciát kell biztosítani, amely őt feltétlenül alkalmassá teszi arra, hogy mint pedagógus, mint tanító, mint mester, mint példamutató, mint nevelő egyéniség ambicionálja magának azt, hogy azokat a kis nebulókat kifaragja, emberré tegye és őket az életküzdelemre előkészítse. Ebben a javaslatban a t; nitók, a tanáruk mostoha elbánásban részesülnek. Engedjék meg t. képviselőtársaim borzasztóan furcsa és különös helyzet, hogy a t. közoktatásügyi minister ur tűri azt, hogy ezzel a tantestülettel, ezzel a nevelőtestülettel, amelyre a jövő generáció van rábízva, ugy bánja ak, ahogy nem bánnak a katonákkal, ahogy nem bánnak a fináncokkal ahogy nem bánnak olyan foglalkozási rétegekkel, amelyek semmi produktivitást nem jelentenek az állam életében, amelyek nem produkálnak értékeket. Hiszen a tanár, a tanitó nevel, embert gondoz, munkaképességet fejleszt, látókört ad, kiképezi, életre kelti a csirákat, erőket hoz ki, tehát termékenyit, ha jó a tanári testület, és ha erre van beállítva, míg a finánc, a rendőr csak ellenőriz, parancsol, bevisz és lecsuk. Ez mégsem ugyanaz a munka ! Miért becsülik hát le amazt és hol van a kultuszminister, aki nem tud a sarkára állani és nem tudja ennek a tantestületnek az érdekeit megvédeni? Kétségbeejtő, ha az ember rágondol és nézi a részleteket, milyen fizetési rendszer és beosztás szerint van ez a dolog felépítve és hog}

r mennyire ki vannak nullázva ezek a szegény tanárok és tanítók, holott szerintem az volna az első és országos érdek — tényleg országos érdek — hogy a tantestület és a népnevelés az egész vonalon jó és tökéletes legyen. Senki sem tagadhatja, hogy a népnevelés nálunk borzasztóan hátra van, senki sem tagadhatja, hogy nálunk, különösen a vidéken arra voína szükség, hogy a népiskolákat kibővítsék, hogy hat osztály helyett bevezessék a nyolcosztályos vagy még többosztályu, évfolvamjáratu elemi iskolai rendszert és kibővítsék a mezőgazdasági ismeretek terjesztésével és olyan életrevaló ismeretek terjesztésével, amelyek ma hiányoznak az iskolából, amelyeket ma nélkülöznek. Ma teletömik a gyerekeket vallással, mert az a fontos, hogy a Miatyánkot, vagy a Hiszekegyet valaki jól tudja elmondani. Ez miod lehet fontos, ez mind lehet bizonyos emberek szempontja. Jól van, tanítsák azt is, de nem ez a fonios, mert abból nem él meg senki. Még a vallás is azt mondja, hogy dolgozzál és imádkozzál. Miért csak imádkozni tanítják meg azt a gyermeket? Miért nem tanítják meg dolgozni ? Miért nem nevelik munkára, miért nem adnak neki több tudást és miért nem fejlesztik a benne levő energiát munkaképessé, tökéletessé, hogy dolgozni, termelni, produkálni tudjon, hogy értékes tagja legyen a társadalomnak ? Hiszen egy nemzetnek abban rejlik a jövője, a vagyona, Ü kincse, ha gyermekeinek nevelést ad, ha a tudományt terjesz i, ha minél több tudást, felvilágosodást áraszt szét a lakosság között. Ezzel éri el azt, hogy kiválnak a tehetsé.ek és a tömeg értelmi színvonala emelkedik ; ezzel éri el azt, hogy versenyre kelnek a képzett, intelligens emberek, akik nagy értékeket tudnak termelni és létrehozni. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nagyon mostohán bánnak el ezzel a tantestülettel, és én nagyon kívánatosnak tartanám, ha pártpolitikai szempontok nélkül ebben a kérdésben lépések történnének, hogy ne ugy intéződjék el ez a dolog, ahogy a státusrendezésben tervbe van véve. Mert ez a rendezés nem jó, nem tökéletes, sem a tisztviselőknél, sem a tanítóknál. Ha apasztást akarunk, ha takarékoskodni akarunk, azon kell kezdeni, hogy a tisztviselői karnál azokat a íőbb állásokat, amelyekre nincs szükség, meg kell szüntetni. Én már a szanálási bizottságban is kimutattam azt, hogy az úgynevezett fogalmazási szakon, szemben a másik két szakkal, egész különleges, sokkal kedvezőbb előmeneteli feltételek vannak, úgyhogy ebben a szakban az előmenetel sokkal gj^orsabb, a fizetési osztályokba való beosztás is kedvezőbb, mig a többi "szakban nem ilyen kedvező, és hogy kevesebb emberre több ellenőrző jut, mig a másik helyen kevesebb az ellenőrző, de több a munkát végzó közeg. Azoknak, akik csak középiskolát végeztek, nincs meg az az előmeneteli lehetőségük, ami megvan a felső iskolát végzetteknek, holott a középső réteg, az úgynevezett számvevői kar, a számvevői kategória az, amely a munkát nemcsak előkészíti, hanem tervezi és végrehajtja ; hogj' egyebet ne mondjak, az állami költségvetést minden ministeriumban, minden hivatalban ez a réteg készíti el, ez tehát az úgynevezett dolgozó rétege a tisztviselői karnak, de ennek az előmenetele nincs meg. Fel kell itt vetnem mindjárt a helyettes államtitkári kérdést is. Ötvennj-olc helyettes államtitkár volt vagy van ma is. (TemesYáry Imre előadó : Tizenhat !) Ez most leapasztatott tizenhatra, de a valóságban nem 16, hanem 33 van, mert ug}'anabban a fizetési kategóriában, amelyben az egyes ministeriumokban lévő államtitkárok vannak, a külügyben külön privilegizált helyettes államtitkárok vannak, sőt ez a privilegizált helyzet a külügy részére teljesen fenn van tartva. Beszédem elején már kimutattam, hogy mennyivel többe kerül nekünk a külügyi tárca, mint például Ausztriának a külügyi tárcája, (Szakács Andor: Mind ide jöttek az osztrák diplomaták !) ahol látjuk, hogy a külügyministerium sokkal olcsóbban, sokkal eredményesebb munkát végez, mint a mienk; és mégis fenlarlják azt a privilegizált helyzetet, hogy mig az egyes ministeriumokban meghatározták a helyettes államtitkárok számát, addig a külügyben nincs meghatározva, hanem a külügymimster a penzügyministerrel egyetemben végzi el a beosztásokat ; ott tehát a kiváltságos helyzet a státusrendezés keretében is meglesz. Mi értelme van ennek ? Bocsánatot kérek, ludjuk, hogy a mi külügyünk jól tud szórakozni, vadászni és a sajtóban közleményeket elhetyezni, — amire sok pénz áll rendelkezésére — azonkívül nagy reprezentációs lakomákat szokott adni, amelyek kedvezők és jók lehetnek, de mégis csak olyan luxust jelentenek, amelyet korlátozni kellene. Nem szabad privilegizálni azt a luxust, amit a külügy üz. Ug3

r

anigy nincs szükség a helyeItes államtitkári állásokra sem. A helyettes államtitkári állások a forradalom szüleményei. A háború előtt helyettes államtitkárok nem voltak. Ezeket a helyettes államtitkári állásokat tehát egyszerűen meg kell