Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 361 és meg lehet szüntetni. Hogyan áll a helyzet? Minden ministeriumban van politikai államtitkár. Ez a politikai államtitkár nem azonos a helyettes államtitkárral. A helyettes államtitkár rangsorba van beosztva, rangsorba tartozik — a politikai államtitkár pedig, mint tudjuk, a politikai viszonyoktól függ ; tudjuk, bogy némelykor kettő is van, aszerint, amint az egyes pártfrakciók a kormánypártban verekedni szoktak, amikor is le szoktak őket szerelni egy-egy államtitkári állással. Ilyenkor rendszerint elhallgatnak az aggodalmak Rendszerint egy-egy ilyen belső mozgolódás eredménye egy-egy államtitkárság, amely után hallgatnak a felállított követelésekről. Ezeket a helyettes államtitkári állásokat tehát meg kellene szüntetni. De ezenkívül van még egy csomó felesleges állás a ministeriumokban, sőt ministerium is van felesleges. Nem tudom, mi hasznát vesszük a népjóléti ministeriumnak. Népjólétet nem csinál az bizonyos. Miért van azután szükség a belügyministeriumban az országos főkapitányi állásra? (Szabó Imre : Vigyáz a Dunára !) — Ez sem volt azelőtt, ezt is csak a kurzus csinálta. A belügyministeriumban van államtitkár, azonkívül államtitkári rangban van az országos főkapitány, van tehát összesen két államtitkári állás, amelyekre egyáltalában szükség nincsen. Itt vannak azután a borzasztó nag}^ katonai és egyéb alakulatok, amelyekre felső fokon különösen nincs szükség, mert nem kellene például annyi tábornoknak, ezredesnek lenni és nem kellene annyi nagy állást kreálni. Ha mindezeket a főbb állásokat beszüntetnék, óriási összeget lehetne megtakarítani és akkor lehetne a tisziviselőknek jobb fizetést és díjazást adni. Minek a főispán ? De ezenkívül egész sora van az állami életben azoknak a berendezéseknek, amelyek megszüntethetek és amelyeket épen a státusrendezéssel kapcsolatban kellene megszüntetni. Nem akarok mindezekre a kérdése! re részletesen rátérni, de jellemzésül el kell mondanom, hogv amikor egy taniló fizetése azonos egy aliud nagy fizetésével, — aki a legénységi)ez tartozik — ez nagyon szomorú képet njmjt az oiszág kulturális viszonyairól. Ugy látszik, még a tanfelügyelők kézé is bevettek más személyzetet, nemcsak a tan felügyelőket, mert amint tudjuk, a háború előtt Magyarországnak volt 63 tanfelügj^elője, amennyi vármegyéje volt, ma pedig 113 tanfelügyelő van beillesztve a státusba a mai 8 vármegyében. A levente-urak felvigyázására, képzésére felügyelő személyzetei ne méltóztassanak bevenni a tanfelügyelők közé. A kettős rendek és a díszmenet nem tartozik a népnevelés körébe és ne adjanak egyeseknek fizetést a népnevelés terhére, hanem adják ezt a fizetést a tanítóknak, akiktől ezt elvonják, mert a levente-szervezetet irányitó, szervező és inspiráló urakat teszik a tanfelügyelők közé, a tanítók helyére. Ez olyan becsapása önmagunknak és az országnak, amit nem volna szabad megengedni és ami ellen tiltakozni kell. Van azután egy része a tisztviselőknek, akik még pótlékokat is kapnak, mint például a kabinetirodát) m lévők. Hogy azután ne tűnjék fel, hogy csak ők kapják a pótlékokat, mások is kapnak, de természetesen nem annyit, mint a kabinéi-iroda . tagjai. Látjuk például, hogy a kabinet-irodában szolgálatot teljesítő tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetési osztályok szerint, cs pedig az V. fizetési osztályban havi 900.000, a VI. fizetési osz tályban havi 700.000, a VII. fizetési osztályban havi 600.009, a VIII. fizetési osztályban havi 500.000, a IX-ben havi 400.000, a X-ben havi 300.000, a XI-ben havi 200.000, a díjnokok havi 200.000, az altisztek pedig havi 150.000 papírkorona pótlékot kapnak. Ezzel szemben a középiskolai és polgári iskolák, illetőleg a gvógyitó-, nevelőintézetek igazgatásával megbízott polgári iskolai, illetőleg a gyógyító-, nevelőintézeti tanárok az igazgatói teendők tényleges ellátásának tartamára havi 100.000 koronát kapnak. Az altiszt tehát a kabinei-ii ódában 150.000 koronát, a tanár pedig ÍCO.OOO koronát kap pótdij fejében. Van azután még szebb is ennél : az állami elemi népiskolák igazgatásával megbízott elemi népiskolai igazgató-tanítók az igazgatói teendők tényleges ellátásának tartamára, és pedig a három szaktanítóval bíró iskoláknál havi 50.(00 papírkorona, a 7—8 tanítóval biró iskoláknál havi 70.000 korona, a 10-nél több tanítóval biró iskoláknál pedig havi 90.000 korona igazgatói pótlékban részesülnek. Ki látta már a kultúrpolitikának ilyen nagyszerű felépítését, ahol az altiszt 150.000 korona pótlékot kap, az igazgató-tanító 70—80.000 koronát, a középiskolai tanár pedig 100.000 koronát? x\zt hiszem, ez egészen hü kepe Magyarország kultúrpolitikájának, hü képe annak, hogy itt mindenre adnak pénzt, csak művelődésre nincs pénz, csak a népnevelés tökéletesítésére s a munkásvédelemre nem adnak pénzt. T. Nemzetgyűlés ! Ez a legszomorúbb képe ennek a státu^rendezési javaslatnak, amely nem tudom, hogy most minő stádiumban van, de a kérdést sem pénzügyileg nem rendezi, sem pedig a tisztviselőket nem nyugtatja meg, mert nem elégíti ki az igényeket, és így természetes dolog, iiog}^ nem is oldja meg a kérdést. Most szólnom kelle, e még egypár szót a külpolitikáról. Szándékosan hagytam ezt utoljára, mert legutóbb a nemzetgyűlésen vita volt külpolitikai kérdésekről. Ha az ember kezd gondolkodni azon, hogy Magyarország mii csináljon ebben a megcsonkított trianoni helyzetében, s ha ezt a gondolkozást összekapcsolja a kormány politikájával akkor meg kell állania azon a ponton, hogy a kormány által inaugurált külpolitikát nem látja, nem fedezheti fel, mert a kormány eddig külpolitikailag nem csinált egyebet, mint létrehozta a szanálást, ez pedig, ha nem is ártott Magyarországnak, — ugy mondják — legalább eddig, bár gazdasági válságot idézett elő, de nem volt más, mint egyszerűen a külföldi tőkéseknek kitűnő jó üzlete, mert hiszen a kapitalisták a maguk pénzét mindig ott helyezik el, ahol biztosítva érzik magukat és ahol jó kamatot kapnak. Legutóbb felvetették a magyar politikai életben, hogy lépjünk ki a Népszövetségből. A Népszövetség ugy, amint van, nem tökéletes, de magva lehet egy jobb népszövetségnek. A népszövetség akkor lesz jó, ha a népek kívánsága és vágya érvényesülni fog benne. Nézetem szerint azonban a kormánynak a külpolitikában le kellene szállnia a nagy lóról és arra az álláspontra kellene helyezkednie, hogy a kisentente-tal keressen kapcsolatot s a kisentente-tal együtt iparkodjék megoldani a magyar problémát. Ez volna az egyedül helyes politika, mert hiszen kétségtelen, hogy magyarok is vannak az elszakított részeken, akik most a környező államokba tartoznak Kétségtelen, hogy Magyarországnak azt a szempontot kell szem előtt tartania, hogy békés utón, kul urális felemclkedé sel iparkodjék beilleszkedni az adott szituációba és iparkodjék a maga megerősödését minél hatalmasabbá tenni. Ez pedig nem állhat kardcsörtetésból. nem állhat oly vonatkozásokból, melyek holmi nagyhatalmi keresztezésekkel akarják a kisenlenle-ot elütni vagy szétforgácsolni, hanem csak abból állhat, hogy komolyan, becsületesen törekedjünk arra, hogy a Népszövetség tökéletessé épüljön ki, hogy a békét, a leszerelést biztosítani tudja. Hiszen látjuk, hogy MacDonald ministerelnöksége ota ez a kérdés Franciaországon keresztül is odakerült, hogy elértünk Locarnohoz,-oly külpolitikai vonatkoNAPLÓ. XXXV. m