Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 359 értelemben az, amikor az elnyomott osztály uralomra kerül. Ez t definíciója, meghatározása a forradalomnak. Akárhogy is jött létre ez az októberi forradalom, eltekintve körülményeitől, a iorradalom ténye megvolt, a forradalom ténye bekövetkezett. A forradalom tehá,t történelmi tény, történelmi ténye októbernek. És aki ezt tagadni meri, álljon szembe az egész történelemmel és bizonyítsa az ellenkezőjét. A történelem és a tudomány is ezt tanítja, tehát tisztán áll előttünk az a tény, hogy az, ahogyan t. képviselőtársunk a kérdést beállította, nem más, mint otyan módszer, amellyel tényeket akarnak eltagadni. Végtére is lény az, hogy háború volt és hog}

r vesztett háborúk mán alig volt még ország, amelyben hasonló események elő ne fordultak volna. Előfordult ez Ausztriában és Németországban most a világháború után, de a történelem folyamán vesztett háborúk után többékevésbé előfordult minden nemzetnél Ma már nagyon könnyű megállapítani az októ ben forradalom létrejöttét. Azok a jelszavak, amelyeket az októberi forradalommal szemben hangoztatnak, nem állanak meg. Nem áll meg a sajtó destruálására vonatkozó vád, nem áll meg az, mintha ezt a forradalmat hangulatok idézték volna elő és emberek csinálták volna, his en ma mar meg van állapítva tisztán és határozottan, hogy a »destrukció« jelszót, a hinterland destruálásának jelszavát, tehetségtelen tábornokok talállak ki a saját mentsegüki e. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon). De ma már tény az is, hogy a monarchia összeomlott és meg van állapítva történelmileg az a tény, hogy azok, akik hivatalos állásban voltak, akik kormányon voltak, azok is látták az összeomlást, hiszen már október elején, sőt szeptemberben nemzeti tanácsok működtek Csehországban, Horvátországban és volt román nemzeti tanács is. Meg van állapítva ma már az is, hogy miért bomlott fel a monarchia. Magyarországon csak az volt a baj, hogy az akkori aktiv politikusok nem tudták elképzelni, hogyan vezessék át az országot a Habsburg-dinasztiától a független Magyarországig ; nem volt áthidalási módszerük. Nem kell tovább a kérdésnél időzni, mint annál hogy Tisza István maga jelentette ki a Házban október közepén, lvgy elvesztettük a háborút. Az első ember volt Magyarországon, aki az orsz iggyülésen, a törvényhozásban kijelentette, hogy elvesztettük a háborút, tehát ő is látta és tudta, hogy elvesztettük a háborút. Nem kell másra hivatkozni, mint arra, hogy maga IV. Károly adta ki az utasítást Ausztriában, hogy csinálják meg a nemzeti tanácsokat és ezeket a nemzeti tanácsokat a Reichsrat, a törvényhozás tagjai közül alakítsák meg. Mindezeket dátumszerűen be lehet bizonyítani mindezek a dolgok megtörténtek, történelmi tények. Történelmi tény az is, hogy az állami organizmus felbomlott és hogy Magyarország volt az egyedüli kompakt terület, amely a legvégsőkig kitartott és csak a végső szükség esetén folyamodott a nemzeti tanácshoz, amikor már körülöttünk, Ausztriában, Erdélyben, a horvátoknál, meg a felvidéken a külön állami kialakulások már megvoltak. Történelmi tény és nem hamisítás az, hogy ezekkel az állami alakulásokkal kapcsolatban bekövetkezett a forradalom annak révén, hogy a monarchiában az állami organizmus felbomlott és így ez a helyzet állott elő. Ezzel a ténnyel szemben itt vádaskodni és azt mondani, hogy itt történelemhamisitast követett el az elnök, ezt talán a Ház méltósága érdekében is illik visszautasiiani. (Ugy van!/ Azt hiszem, hogy az a felfogás, amely igy fogja fel ezt a kérdést, olyan, amety a tények előtt szeretne szemet hunyni, de amely előidézője lehel hasonló eseményeknek. Végtére is ha Magyarországon szerencsétlen állapotok voltak, ennek oka az volt, hogy az aktív politikusok az átmenet módjait nem találták meg. Ha bűnösök vannak, akkor itt tessék keresni azokat, de nem is ezek a bűnösök, hanem bűnös maga a háború. Hiszen a vesztett háborúnak ilyen természetes következménye bekövetkezik az olyan monai chiában, mint amilyen az Osztrák-Mügyar monarchia volt. Itt, ahol különböző nemzetiségek voltak, — és Magyarországon a nemzetiségek többen voltak, mint kellett volna. Magyarországon egyetlenegy nemzeti politikusnak sem volt vágya és törekvése, hogy Magyarországhoz területeket és népeket csatoljon. Ez nyilvánvaló hiszen az a szép geográfiai egység, amely Magyarországon meg volt, a Kárpátoktól övezve, kompakttá tette az országot, ugy, hogy itt senki sem kívánta uj területeknek ide csatolását. Csak a dinasztia érdeke volt a háború és amikor elvesztettük a háborút, sdntén a dinasztiához való ragaszkodás volt az, ami lehetetlenné tette annak felismerését, hogy más politikát kell követni. Az eyész háború folyamán ez a hűséges dinasztikus álláspont volt az, amely a magyarokat lekötötte ehhez a tönkremenéshez, odafüzte őket elszakithatatlanul. ugy. hogy a magyarok voltak a legutolsók, akik ráeszméltek arra, hogy körülöttük már szélzüllött a monarchia. Azután kezdtek berendezkedni, de a kedvező alkalmat nem használták fel. Hivatkozom Andrássy Gyula gróf könyvére, aki az összeomlás előtt pár nappal vállalta a külügyminisierséget azzal, hogy megmenti a trónt Magyarország számára, hivatkozom arra is, hogy a. hadsereg felbomlott. Ma már be van bizonyítva emlékiratok alapján, hogy a flottát is már október 28-án átadták és azt Bugseck elvtárs átvette ; meg van róla a jegyzőkönyv, hogy a horvát nemzeti tanács átvette az osztrák-magyar flottát már október 28-án, két nappal a forradalom előtt. Ha tehát becstelen cselekedetek történtek, akkor nem az összeomlás után, a forradalomban, hanem sokkal előbb történlek azok. A háború volt ennek oka. ezért csak a háborút Jehet felelőssé tenni. Szomorú az egész dologban a történelmi távolságban és lesz az egész magyar történelemben is, hogy az akkori aktív magyar politikusok nem látták ezt előre és nem rendezkedtek be arra, hogy elkerüljék az összeomlást és Magyarország megcsonkítását. Ez a legszomorúbb és ezt fogja a történelem szomorúan megállapítani az akkori magyar politikusokról. (Szabó Imre: Azt is meg fogja állapítani, hogy előre figyelmeztették a politikusokat !) Engedjék meg nekem, hogy most, amikor a státusrendezésről van szó, amikor a 33-as bizottságban tárgyaltak egy rendelettervezetet, amely a tisztviselőkérdést szabályozza, — ott is foglalkoztam ezzel a kérdéssel — foglalkozzam vele itt is s pár szót erről is ejtsek. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy én ezt a kérdést is, mint általában az egész költségvetést, szociális vonatkozásaiban bírálom. Ne tessék feltűnőnek venni, ha én mii t szociáldemokrata, mindig, mindenben a szociális szempontot tartom szem előtt, mert nézetünk az, hogy az az egyetlen jó politika, amely a szociális szempontokból indul ki; minden más politika, amely nem veszi figyelembe a szocális szempontokat, helytelen és rossz. Ennél a javaslatnál meg kell állapitanom, hogy ez bizony nem tér el az eddigi módszertől, nem hoz uj szociális szempontokat ebbe a státusrendezési javaslatba, hanem meghagyja azt a régi kialakult bürokratikus rendszert, amel}

7 nem adtalmas arra, hogy az egész állami adminisztrációt, az egész állami apparátust ebből a lassú tespedésből, ebből a lassú, nehézkes munkakörből egy egészséges, eleven, produktív munkakörbe vigye át. Nem tűnik ki belőle az az ál alakulási folyamat, amelyre