Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

346 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. lát születése közben állandóan lehetnek stiláris változtatások. Azt pedig előre megtiltani, bogy az előadók ne tegyenek indítványokat, nem lehet, ellenben minden alkalommal rendelkezésére állunk azoknak, akik az indítványok iránt érdeklődnek s azokat mindenkinek megmutatjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 28. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez a szakaszhoz egy uj bekezdést hozott javaslatba az előadó ur második bekezdésként, erre fogom feltenni a kérdést. Kérdem, méltóztatnak-e az előadó ur által javasolt második szakaszt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörlénik.) Többség. Az előadó ur inditványa elfogadtatott. Szakács Andor képviselő ur uj 29. §-t javasol. A szó a képviselő urat illeti. Szakáfs Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én is egy uj szakaszt indítványozok a 28. | után. (F. Szabó Géza : Neki joga van indítványozni ? — HcgymegiKiss Pál : Neki joga van, csak az előadónak nincs joga ! - - Kovács Nagy Sándor : Nekünk is jogunk van ! — F. Szabó Géza : Ezentúl mi fogjuk megtenni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Almássy László : A részletes tárgyalásnál mindenki tehet indítványt !) Szakács Andor : Ez az eljárásom nem áll ellentétben ellenzéki képviselőtársaimnak iménti felszólalásaival, mert ők nem a minden képviselőt megillető javaslattételi jogot akarják érinteni, csak azt kifogásolják, hogy a törvényjavaslat hivatalos képviselője, az előadó ur lép fel sorozatos, meglepő újításokkal. Az bátorít fel engem ennek az uj 29. §-nak előterjesztésére, mert azt hiszem, hogy ennek irásbafogíalásával az egész nemzetgyűlés intencióját juttatom kifejezésre, amely intenció a javaslat általános tárg}

T

alásakor pártkülönbség nélkül megnyilvánult a Házban. A felszólaló urak tudniillik azért kifogásolták a 12.500-as osztószám alkalmazását, mert ez a számtanilag kevésbé, képzett emberek részére bizonyos bonyolult átszámításokat eredményez és egy egyszerűbb, primitívebb osztószám alkalmazását kívánták azért, hogy a járatlan, tudatlan köznép megóvassék mindenféle rászecléstől, becsapástól. Igaz, hogy a büntetőnovellában, az 1908 : XXXVI. te. 50. §-ában meg van határozva a csalás bűncselekménye. Ott azonban a csalás előfetétele a ravasz fondorlat. Ez, mondom, benne van az 1908 : XXXVI. te. 50. §-ában, mint. a bűncselekménynek egy feltétlen, elengedhetetlen kelléke. Nem akarok törvényszerkesztési pleonazmusba esni, de nem tartanám feleslegesnek, ha a nemzetgyűlés hangsúlyozná azt, hogy aki ennek az uj pénznek bevezetését, az uj pénzérték átszámítását arra használja fel, hogy a tudatlan és járatlan közönséget anyagilag megkárosítsa, ezzel esetleg iparszerüleg foglalkozik, ne kerülje el_ a törvényes megtorlást, és ki legyen mondva a törvényben, aogy az ilyen visszaélést elkövető ember az ebbe a szakaszba" ütköző bűncselekményt követi el és a fenyítő biróság elé kerül. " Az előadott indokok alapján a következő javaslatot vagyok bátor előterjeszteni. (Halljuk•'!) Vétessék fel a következő uj 29. § (olvassa) : »Aki pénz váltásakor vagy pénzérték átszámításakor valakinek tudatlanságával, vagy járatlanságával visszaél és ezzel magának vagy' másnak jogtalan vagyoni hasznot szerez, az 1908 ; XXXVI. te: 50. §-ába ütköző bűncselekményt követi el«. Tisztelettel javaslom indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Hegymegi Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Szakács Andor képviselőtársam javaslatát természetesen a magam részéről is elfogadom és tekintettel a bonyolult osztószámra, igen helyesnek vélem, hogy e törvény kijátszására vonatkozó büntető rendelkezések magában e törvényben helyet foglaljanak. Visszatérve arra a kérdésre, amely itt az imént vita tárgyát képezte, megállapítom a magam részéről, hogy az én meggyőződésem szerint is Szakács Andor képviselőtársamnak teljes joga van uj indítványt benyújtani. (Felkiáltások a jobboldalon : Az kétségfelen !) Ép igy joga van a túlsó oldalról is mindegyik képviselőtársamnak is. Ne méltóztassék félreérteni bennünket, mikor mi az előadó urakkal szemben az uj indítványok terén aggályoskodunk. Ennek magyarázata az, hogy a választójogi vitánál már észleltük, hogy ujabban talán kényelemszeretetből, talán célszerűségi okokból a törvényjavaslat bizottsági letárgyalása után felmerülő ujabb kívánalmakra vonatkozóan is az előadók terjesztik elő az indítványokat és nem az egyes képviselők. Nekünk itt aggályunk van. Lehet, hogy amit Ó'rfí'y Imre t. képviselőtársunk előterjeszt, az mind helyes és bölcs dolog, de az előadó arra van kiküldve a bizottság részéről, hogy a nemzetgyűlésen a bizottság álláspontját képviselje. Az előadónak tehát a legmerevebben ragaszkodnia kell ahhoz az állásponthoz, hűen kell sáfárkodnia ennek a megbízatásnak keretén belül. (Meskó Zoltán: Már a nevében is benne van, hogy előadja, amit a bizottság határoz.) Megtörténhetik •— és ettől félünk, -— ami azután a parlamentarizmussal ellenkezik, hogy valamelyik előadó tényleg a bizottság álláspontjával ellentétes indítványokat tesz. Mi tehát a parlamentarizmus szempontjából nem tartjuk helyesnek, célszerűnek és megengedhetőnek azt, hogy ezek a módosító indítványok — amelyek, mondom, helyesek és szükségesek lehetnek •— épen az előadói székből terjesztessenek elő, mert megtörténhetik a kijátszás is. Nem az előadó ur, nem a többségi párt, nem a kormány ellen irányul a mi eljárásunk- hanem csak a tanácskozás helyes rendjét véljük ezzel biztosítani. Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólni ! Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen elismerem azokat az. érveket, amelyeket inditványa mellett Szakács igen t. képviselőtársam felhozott. Magam is azt vallom és hangsúlyozom, hogy minden visszaélés, amely ezen a téren történik, a legsúlyosabb büntetést érdemli meg. De rá akarok mutatni arra is, hogy épen ezért a legnagyobb vigyázattal kell az ilyen sui generis bűncselekményt konstruálnunk, mert végeredményben nemcsak az átszámitás szempontjából lehetnek visszaélések, hanem száz és ezer mód mutatkozik visszaélésekre, amelyek egyformán büntetendők. Épen ezért néztem szerint a mai büntető törvénykönyv is tulajdonképen teljesen alkalmas eszköz ezeknek a visszaéléseknek megtorlására, nem beszélve arról, hogy lehetséges, hogy közben megszületik a büntető novella is, amelyben még tovább fogja szigorítani az ilyen bűncselekményekre kiszabott büntetéseket. Nem látnám tehát szükségét, hogy itt ilyen küJön szakasz vétessék fel. Megjegyzem, hogy az indokokat teljesen elfogadom és ismételten hangsúlyozom, hog3

r a legsúlj'osabb büntetést érdemlik meg azok, akik itt bármilyen formában visszaélést követnek el, meggyőződésem szerint azonban az