Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 345 kormány részéről beterjeszteni, hanem esetleg csak az ellenzék részéről. Az egész ország és az egész világ nem tekintheti komolynak az ilyen tárgyalást. Ha ilyen erős változtatások vannak, akkor egy útja van a dolognak : vissza a pénzügyi bizottsághoz és tessék ujabb javaslatot előterjeszteni. (Ugy van! Ugy

r van ! a szélsőbaloldalon. -7- Rothenstein Mór : És jobb előadót !) Én nem óhajtom feltartani ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetését, nem indítványozom tehát most, hogy küldjük vissza a pénzügyi bizottsághoz, a jövőre nézve azonban biztosítást kérnék a t. kormány és a t. többség részéről, hogy ilyen dolgok nem fognak történni, mert különben az ellenzék működése illuzóriussá válik és mi a felelősséget nem vállalhatjuk. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni ! Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, az igen tisztelt képviselő ur talán túlzott ebben a felfogásában. Ha a törvényhozás munkásságát nézzük, mindig azt lehet megállapítani, hogy végeredményben a törvényjavaslatok rendszerint erős változtatásokon mennek át, vagy az előzetes fórumokon, vagy később a törvényhozás tárgyalásai kapcsán. Ha nem igy történnék, akkor tulajdonképpen az sem lenne lehetséges, hogy akár az egyik, akár a másik oldalról javaslatok történhessenek, mert különben ha egy indítvány tétetnék bármely oldalról, ha ezt az elvet kellene érvényesíteni, amelyet az igen tisztelt képviselőtársam mondott, akkor tulajdonképen mindig vissza kellene utasítani a törvényjavaslatot az illető bizottsághoz. Az előadó ur módosítása semmi egyebet nem céloz, mint a törvényjavaslat szabatosabb megszövegezését ; a lényeget nem érinti, mert abszolúte semmit nem változtat a lényegen. Épen ezért nem fogadhatom el, amit a t. képviselő ur mondott. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 26. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szemben az előadó ur uj szöveget hoz javaslatba, a kettőt tehát szembe fogom állítani egymással. Kérdem, méltóztatnak-e a 26. § 2. bekezdését eredeti szövegezésében, szemben az előadó ur módosító indítványával, elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) Minthogy az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó ur módosító indítványát jelentem ki elfogadottnak. Következik a 27. §. Petrovits György jegyző (olvassa a 27. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 28. §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni ! Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Megnyugtathatom Sándor Pál t. képviselőtársamat, hogy ismét egy olyan indítványt terjesztek be, amely semmi tekintetben sem ellentétes a szöveggel, csak világosabbá teszi azt. A helyzet ugyanis a következő : A 28. § kimondja azt a rendelkezést, hogy a magyar Nemzeti Banknak joga lesz — nyilván kivételes rendelkezés ez — 1927 január első napja után is koronára szóló bankjegyeket forgalomban tartani, illetőleg kibocsátani. Logikai következménye ennek természetszerűleg az, hogy ha ezzel a jogával a Nemzeti Bank él, akkor ezeket a bankjegyeket el is kell fogadni. Én azonban ezt expressis verbis ki szeretném mondani a törvényben, épen azért tisztelettel kérem hozzáfűzni a 28. "§-hoz 2. bekezdésként, hogy ezeket az államjegyeket bevonásukig a 17. §-ban megállapított értékarány alapulvételével fizetési eszközül el kell fogadni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper képviselő ur kivan szólni ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ha a pénzügyminister előbb nem nyilatkozott volna Sándor Pál képviselőtársam felszólalására, akkor én sem szólaltam volna fel. Miután azonban a pénzügyminister ur felszólalásából azt látom, hogy ezt a paragrafus-csempészetet rendszerré kívánják tenni . . . (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon. —• Varsányi Gábor : Mi az ? Nem hallottam ! — Malasits Géza : Nyissa ki a fülét ! Nem beszél a cselédjével ! —• Varsányi Gábor : Fogja be a száját ! —• Sándor Pál : Ez azután hang ! — Hegymegi Kiss Pál : Halljuk az elnök urat !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Varsányi Gábor képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor : ... kénytelen vagyok szóvátenni ezt a kérdést és óvást emelni a törvényhozási munka ilyen elfajulása ellen. Nem először történik meg, hogy törvényjavaslatok részletes tárgyalásánál az előadó ur — nem épen csak e javaslat előadója, hanem minden javaslat mindenkori előadója — meglepetésszerűlég áll elő olyan javaslatokkal, amelyeket a törvényhozás tagjainak nincs módjukban egyeztetni és ellenőrizni. Mire való akkor a bizottsági tárgyalás, a részletes vita, az előadónak és a ministernek itt való jelenléte és figyelemmelkisérése a vitának, ha a tárgyalás végén, amikor már mindenki azt hiszi, hogy túl van a munkán, állanak elő egészen uj javaslatokkal. Méltóztassanak ezt a helytelen rendszert kiküszöbölni. Az előadó ur olvasta a javaslatot, módja lett volna ezeket a javaslatokat az általános vita végén megtenni és igy módot adott volna az ellenzéknek, hogy ehhez szabja a maga felszólalásait. Ha valaki egy javaslattal komolyan akar foglalkozni, akkor előveszi a javaslatot, az utalásokat ellenőrzi és összeegyezteti a szabályokkal és rendelkezésekkel és igy módja van hozzászólni. Most előszedni azonban az utalásokat és végezni az egyeztetéseket, ez képtelenség, technikai lehetetlenség. Méltóztassék a kormánynak és az előadó uraknak, ha már munkát vállalnak, azt komolyan venni és ha módosításaik vannak, a bizottsági tárgyaláson, az általános vita folyamán vagy az előtt előterjeszteni, hogy a törvényhozás tagjai is komolyan foglalkozhassanak a kérdéssel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kíván szólni. Őrfíy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur előbb hangsúlyozta, hogy az általam előterjesztett indítványnak túlnyomó része stiláris és szabatossági módosításokat tartalmaz, erre tehát nem térek ki. Ki kell azonban térnem Propper Sándor képviselőtársamnak arra a kérdésére, hogy mi az előadók terjesszük elő előadandó javaslatainkat az általános vita végén. Ez a házszabályok szerint teljesen lehetetlen. Azt hiszem, előadótársaim nagyon szívesen vállalnák azt, — amennyiben előadandó indítványaink lesznek, — hogy azokat az érdeklődő képviselő uraknak előzetesen megmutassák, de azt is involválja, hogy a képviselő urak is legyenek szivesek előzetesen vagy a minister urnák vagy nekünk megmutatni módosításaikat, mert igen • gyakran lepnek meg olyan indítványokkal, amelyek felett hirtelenében nem tudunk dönteni. (Ugy van ! jobb felől.) Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy házszabályszerü formában a részletes vita elején összes előadandó indítványainkat megtegyük, de teljesen lehetetlen az is, hogy elimináljuk az előadói javaslatokat ; ez magával jár a törvényhozási munkával, mert egy törvényjavasNAPLÖ. XXXY. r