Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

342 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. sok a nehézség. De ennek magyarázata is egyszerű. Már körülbelül másfél éve vagyok a pénzügyminis­teriumban és mindjárt kezdetben láttam azokat az óriási problémákat, amelyek a vámeljárásánál jelentkeznek. Az első problémánk az volt, hogy annakidején nem volt megfelelő személyzetünk a kérdés megoldására. Ez egészen természetes dolog, mert hiszen nekünk az előtt vámhivatalaink alig voltak, míg ma a kisebbre szorítkozott osztrák oldalon is több vámhivatalunk van, mint azelőtt az egész határon. Kellőképen kiképzett személy­zetünk sem volt, úgyhogy idő kellett ahhoz, arnig a személyzet tisztába jött a reá háruló feladatokkal, hogy azokat mentől jobban meg tudja oldani. Magam is azt tartom, hogyha valahol a gaz­dasági szempontnak abban a tekintetben érvénye­sülni kell, hogy a kezelés egyszerű, gyors és igaz­ságos legyen, úgy elsősorban feltétlenül a vámnál kell ennek érvényesülnie. Az óriási gazdasági érdekeket mindenféle lassúsággal és méltánytalan­sággal a legnagyobb mértékben lehet sújtani. Nem mulasztok el ennek az elvnek érvényesítésére semmiféle alkalmat sem és rámutathatok arra, hogy a napokban is uj probléma előtt láttam magamat ebben a tekintetben, mert azt tapasztaltam, hogy a ministeriumokban főként azzal törődnek, hogy aktaszerüen intézzék cl az egyes ügyeket, holott az osztályfőnököknek inkább az volna hivatásuk, hogy azt az ügykört, amelyet el kell látniok, abból a szempontból nézzék és vizsgálják, hogy az életben mik a gyakorlatias elintézés követelményei. (Élénk helyeslés.) Épen ezért az illetékes osztálj^okat a leghatározottabban utasítani kívánom, hogy első­sorban ez érdekelje őket és folytonosan tartsák nyilván a bajokat és igy folytonos vizsgálatokkal szerezzenek tapasztalatokat a vámeljárás hibáiról is, mert ezek kiküszöböléséhez nagy érdekünk fűződik, mivel különben tényleg az fog majd bekö­vetkezni, hogy a kereskedelem számára óriási mér­tékben hátrányos helyzet, fog kialakulni, amíg eze­ket a kérdéseket valaki meg nem oldja. Ami a t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy ez a rendelkezés a tranzit-kereskedel­met hátrányosan befolyásolja, kétségtelen dolog, hogyha a vámeljárásban valahol nehézség van, ugy ezt a tranzit-kereskedelemben túlságosan fog érvényesülni. Ami a Praznovszky-féle cikket illeti, ebben tévedés van, mert a tranzit-kereskedelem független az autonom vámtarifáiéi és a kereske­delmi szerződésektől. A tranzit-kereskedelem semmi egyéb, mint — mivel elvámolás alá nem esik, — azoknak az egyéb intézkedéseknek helyes értéke­sítése, amelyek arra hivatottak, hogy a tranzit­kereskedelmet megkönnyitsék. (Sándor Pál : Nem akartam a vámhitelekről beszélni !) Ami a vámhiteleket illeti, nem panaszkodhat­nak a kereskedők, mert mindent elkövettünk érdekükben és az utolsó időben is óriási könnyí­téseket tettünk, hitelfelemeléseket eszközöltünk. (Sándor Pál : Tíz százalék !) A kamatfizetéseknél is enyhítéseket tettünk, de végeredményben mégis vigyázni kell és a kereskedelemnek sem érdeke, hogy túlzott hitelezést élvezzen, mert abban van a nagy veszedelem, ha túlalacsony a kamat, mert akkor* túlságosan igénybeveszik a hitelt, ami az állam szempontjából is kedvezőtlen, mivel a vám­bevétel nagy részét leköti. De nem érdeke a keres­kedőnek sem, hogy a hitelt bizonyos határon túl igénybevegye. (Sándor Pál : A békében olcsóbb volt a vámhitel," mint az Osztrák-Magyar Bank hitele !) A vámtörvéy végrehajtási utasítása most van tárgyalás alatt. Ebben fognak érvényt találni mindazok az intézkedések, amelyek arra hivatottak, hogy intézményesen biztosítsák a tranzit-keres­kedelem jogait." Megnyugtathatom az igen tisztelt képviselőtársamat, hogy a magam részéről a leg­nagyobb súlyt helyezem arra, hogy oly megoldást találjunk, amely a mi kereskedelmünket emeli, amely kereskedelmünknek Kelet és Nyugat felé való kapcsolatát erősiti, és meg vagyok" győződve róla, hogy ez a végrehajtási utasitás alkalmas lesz arra, hogy a kérdést a helyes irányban megoldja. . Azt hiszem, az igen "tisztelt "képviselő urak aggályait sikerült ezekben eloszlatnom s ezért kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A 18. § 1. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szemben Sándor Pál kép­viselő ur indítványt adott be, amely szemben áll az eredeti szöveggel, tehát az eredeti szöveget szembe fogom állítani Sándor Pál képviselő ur indítványával. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 18. § 2. bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Sándor Pál képviselő ur módosító indít­ványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el és igy Sándor Pál képviselő ur indítványa el­esik. Következik a, 19. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a 19. §-t) : Rainprecht Antal ! Rainprecht Antal : T. Nemzetgyűlés ! Az álta­lános vita során e szakasz tartalmával kapcsolato­san elmondott és részletezett aggályaimat ezúttal is szóvá kell tennem. A minister ur az imént el­hangzott igen tapintatos és bölcs kijelentéseiben ismételten garanciát adott arra, hogy a kereske­delem fejlesztésére, a magyar kereskedelemnek a Nyugat és Kelet közötti összekötő rendeltetésére nagy súlyt helyez. Az ebben a szakaszban a keres­kedelem és bankvilág terhére a régebbi helyzet rovására most statuált nehézségek azonban ezzel ellentétben látszanak lenni akkor, amikor a keres­kedelmi vállalatoknak, nevezetesen a bankoknak eddig meg volt azt a jogát, hogy könyvvezetésüket saját pénzértékükben vezethetik és a zárszámadá­sokat ezen az alapon készíthetik, ezennel stor­nírozzák. Ezért tisztelettel kérem az igen t. minis­ter urat, kegyeskedjék a külföldi bankok ügyvitele iránt eddig tanúsított kuláns magatartását fen­tartani és ezt a félreértésre alkalmat adható sza­kaszt módosítani az alábbi szövegezéssel (olvassa) : »A 19. § első pontja a tizedik sorban levő »is« szócskáig változatlanul marad, utána pedig az eredetileg javasolt szöveg helyett a következő módosítást indítványozom : könyveiket, szám­adásaikat (leltárt és mérleget is) és minden egyéb üzleti feljegyzéseiket saját pénzértékükben vezet­hetik«. Be kell látnom és el kell ismernem, hogy a mi­nister ur az ő saját egyéni intencióinak is teljesen kifejezést adott akkor, amikor 1924. § 1. pontjának utolsó mondatába máris egy feloldó lehetőséget javasolt beiktatni, azzal, hogy e kötelezettség alól indokolt esetekben a pénzügyminister kivételt engedhet. Én azt nagyon jói tudom,.hogy a minister ur — ismervén az ő nemcsak kijelentéseiben, de gya­korlati tényeiben a nagy kereskedelmi felfejlődési lehetőségeinket szolgálni akaró jóakaratát, — ezt gyakorolni is fogja. De a törvények, ugyebár, nem a minister személyére hozatnak ; lehet, hogy talál­kozunk egy olyan felfogással, amelyben egészség­telen sovinizmus nyilvánul meg s amely irtó had­járatot kezd a külföldi kereskedelmi és bank­érdekeltségek ellen ; azonkívül félreértésekre adhat okot az is, hogy a nagy kereskedelmi internacioná­i lis világ nem a feloldó, felfüggesztő lehetőségeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom