Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 341 pontjából. Kérem a minister urat, adjon erre nézve megnyugtató nyilatkozatot. Egyébként csatlakozom Sándor Pál t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Feliratkozva senki sincs. Elnök : Feliratkozva senki sem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Nem !•) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur óhajt nyilatkozni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk !) Halljuk !) Én azt hiszem, hogy a szakaszt illetőleg erős félreértések vannak, mert hiszen ez a szakasz nem azt mondja ki, hogy pengőben nem lehet teljesiteni a fizetést, ez egyszerűen csak azt mondja, hogy a vámtarifa tekintetében megállapított szabályok továbbra is érvényben maradnak. Múltkori felszólalásomban már rámutattam arra, hogy nagyon sok ténykörülmény szól amellett, hogy amikor egy fixirozott vámtarifánk van, azt ezldő szerint ne bolygassuk meg, mert azt a vámtarifát nem lehet egyszerű kalkulációval átszámítani, s ha azt az uj értékben akarnók kifejezni, akkor megint ide kellene hozni a nemzetgyűlés elé az egész tarifakomplexumot, ami természetesen újból felszínre vetné az egész vámkérdést. Ez a magyarázata annak, hogy mindig, ahányszor egy uj valutaegység teremtődik, bizonyos ideig meghagyják azokat a rendelkezéseket, amelyek a vámokra nézve fennállanak. Ez abszolúte nem ássa alá az uj pénzegység értékét, sőt végeredményben egyáltalán nem is érinti azt. Ez semmi egyebet nem jelent, mint hogy továbbra is megmarad az aranykoronában megállapított vám. Àz más kérdés, hogy mikép fogják a fizetést teljesiteni. De ha tovább méltóztatik olvasni a szakaszt, ugy a képviselő ur előtt is nyilvánvaló lesz, hogy alapjában véve a számadásokat, amelyek a döntők ebben a kérdésben, pengő ért ékben kell teljesiteni. Ez természetes is, hiszen az egész államháztartásra vonatkozó számadások pengőértékben történnek. Én nem azt mondottam a múltkor, hogy ezáltal azt akarjuk elérni, hogy az arany feltétlenül befolyjék a Nemzeti Bankhoz. Csak azt mondottam, hogy mindaddig, amig a vámtarifának ez az átalakítása be nem következhetik, meglesz a modus arra nézve, hogy a 10 és 20 koronás aranyak, amelyek forgalomban vannak, szintén felhasználhatók lesznek és a fizetéseket ezekkel is eszközölhetik, de senki sem lesz arra kényszerítve, hogy ezeket vásárolja, amint nincs arról sem szó, hogy ezeknek speciális árfolyamuk legyen, annál kevésbé, mert hiszen az aranykorona és az uj pengőérték között fix arány van megállapítva, amely természetesen érvényes lesz a vámfizetéseknél is. Azt hiszem, hogy a felszólalt igen tisztelt képviselő urak ezek után méltóztatnak maguk is belátni, hogy itt nem egy lényeges kérdésről van szó, hanem csak arról, hogy a vámtarifát, amely ebben a fformában szavaztatott meg, ma, amikor még átmeneti időben élünk, ideiglenesen továbbra is fentartsuk. A szerződések megkötését most nem lehet újra a parlament elé hozni és ismét tárgyalás alá venni, de természetes, hogy a kormány a legelső alkalmat fel fogja használni, amikor ezt indokoltnak látja, hogy a vámtarifának ezt az átalakítását is megtegye. Ami azt a kérdést illeti, amelyet Sándor Pál igen t. képviselőtársunk vetett fel, hogy ma 14.500-as szorzószámmal történik a vámfizetés és ezáltal tulaj donképen magasabb a vámfizetés, mint a tényleges aranyérték, ez valóban igaz és épen ez volt a legerősebb érv a 14.500 szorzószám ellen. Nagyon jól tudom — el kell ismernem és igazat kell adnom ebben a t. képviselő urnák, — hogy pár százalékkal magasabb a vámfizetés, mint amennyi a tényleges értéknek megfelel, de nem volt más megoldás, mert hiszen nem egész preciz szorzószám alakításáról volt szó. A preciz szorzószám egy öt számjegyre terjedő szám lett volna, amelyet azonban a kereskedelem csak nehezen tudott volna alkalmazni, s mert nem tudtunk kerek értéket kapni : vagy felfelé, vagy lefelé kellett a szorzószámot kikerekítenünk. Ha felfelé kerekítjük ki, akkor a gazdasági élet fizet rá, ha pedig lefelé, akkor az állam. Egész természetes tehát, hogy mivel az állam is inkább a saját érdekét nézi, ez az 1—2%-os felfelé való kikerekités ment határozatba, amit nem találok ugyan nagyon helyesnek, de amit mégis el kellett fogadnom, mert ez egy kényszerhelyzet eredője. Most ezt is meg fogja szüntetni az uj pénzegység, mivel az aranykorona és a pengőérték között fix reláció van, amelyet nem kell majd hónaponként megváltoztatni. Ezen az alapon fog a jövőben a vámfizetés történni, mert hiszen legnagyobb része, 80%-a úgyis pengőértékben fog teljesíttetni. (Szakács Andor : Ha lesz pengő ! — Sándor Pál : Nem lehet pengőben fizetni, csak papirkoronában !) Bocsánatot kérek, ma miben fizetnek ? (Sándor Pál : Akkor a papirkoronát átszámítják ?) Az aranyérték tulajdonképen sok tekintetben csak teoretikus érték, amit azonban az állam, — ha akarja — felhasználhat olyan értelemben, hogy effektiv aranyban is követelheti a fizetést. Méltóztatnak a t. képviselő urak nagyon jól tudni, hogy az államok nem ok nélkül vezették ezt be a vámtarifákba. Jórészt az volt a céljuk, hogy ily módon próbáljanak maguknak a külföldről aranyat beszerezni. (Sándor Pál : Ez igaz !) Ezért tartják fenn az államok az aranyvámokat, de mindamellett a legtöbb állam megengedi mindig a saját pénzértékben való fizetést is, legfeljebb azt köti ki, hogy ez arany értékben történjék. Tehát sehol a világon nincs meg, hogy azt mondanák : nem fizethetek ebben, vagy abban az értékben. Ma is a kereskedelemnek 90%-a papirban fizet. Mikor fizetett aranyban? Akkor, amikor a papirreláció és az arany között erősebb differencia volt. (Sándor Pál : Ugy van !) Ha ebből a szempontból világítom meg a kérdést, még inkább be kell látnia mindenkinek, hogy itt semmiféle tekintély rombolás nincs, ellenkezőleg, ez a szakasz különösen arra hivatott, hogy még inkább fokozza a pénzértékbe helyezett bizalmat. (Malasits Géza: Akkor szerencsésebben kellett volna megfogalmazni !) Ezt nem lehet másképen megfogalmazni, minthogy érvényben maradnak a vámra nézve megállapított szabályok. (Sándor Pál: És 1926 végén mi történik?) 1926 végén ugyanez lesz a helyzet, mindaddig, amig a vámtarifát át nem visszük pengőértékre. (Sándor Pál : Addigra a korona megszűnik és kötelező pengőérték lesz !) De az aranykorona és a pengőérték között fix reláció van, egy aranykorona 1-1584 pengő stb., ha tehát vámot kell fizetni, az arany helyett majd pengő értékben pl. 115 pengő 84 fillért kell fizetni. Ez a legszabatosabban szabályozva van, ugy hogy ebből semmiféle félreértés nem származhatik. Áttérek most a vámeljárásra vonatkozó észrevételekre. Magam is leszögezem azt, hogy a képviselő ur felszólalásaiban általában elég objektivitással beszélt a felhozott kérdésekről, azokban nem egyoldalú érdekek vezérelték, mert tényleg mindazok a szempontok, amelyeket hangsúlyozott, országos érdeküek. Tény az, hogy a vámeljárás terén még mindig