Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

340 A nemzetgyűlés 46Ï. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. embereknek a helyzetét és azt, hogy mit jelent mi ránk nézve az, ha a forgalom tisztán adminisztrációs nehézségek miatt nem bonyolódik le rendesen. Miért nincsen ez igy más országokban? Méltóztassék a Balkánon mutatni egy országot, ahol ilyen viszonyok fennállanak. Végtére a közönség megkövetelheti azt, hogy az állam rendesen kiszolgálja és hogy az állam is megtegye ebben a tekintetben kötelességét. Ismétlem, én meg vagyok győződve a minister ur jóakaratáról és nekem bizonyítékaim vannak arranézve is, hogy utána járnak, hogy ezeket a dolgokat kiküszöböljék, azonban kissé még mindig gyorsabban kellene az elintézésnek történnie, hiszen nekünk nincsen időnk arra, hogy a karácsony előtt néhány nappal deputációzzunk. Tessék intézkedni, hogy a csomagokat gyorsabban intézzék el, nekünk nincs elég pénzünk, hogy helytelenül felszámított vámpénzek miatt otthagyjuk az árut a vámhivatalban. T. minister ur, azt hiszem, igen méltányos az a kérésem, hogy legyen kegyes változtatni a viszonyokon. Például abszolúte nincsenek tisztában a vámnál azzal, hogy egyes cikkek, mondjuk a harisnya vagy trikó után mennyi vámot kell fizetni. Ha találnak egy csalót, aki rászedte a közegeket, akkor általában alkalmazzák a magasabb vámtarifákat, nehogy ők hibába essenek. így például a Jacquard-zokni után, amely közszükségleti cikk, amely egyágu pamutból van szőve, a vám 800 aranykorona. Rendesen azonban a kétágú tarifáját számítják, mert azt mondják, hogy nem akarnak tévedni, tehát 1600 koronát számítanak. T. minister ur, ez is oka a drágaságnak (Igaz ! Ugy van ! jobb felől), az importált áru drágaságának, mert ha a kereskedőnek a vámtarifa dupláját kell megfizetnie, ezt nem a sajátjából fizeti, hanem a közönséggel fizetteti meg. Az ilyen dolgokat tehát egyszerűsíteni illetőleg lehetetlenné kell tenni. Ez az eljárás, t. minister ur, nagymértékben megnehezíti a tranzitó-kereskedelmet, amelyre most már legfelsőbb helyen is kezdenek igen nagy súlyt helyezni. Mi látjuk az egész vonalon, hogy a tranzitó-kereskedelem a mi kezünkből mindinkább kisiklik és különösen Bécs az, amely a tranzitó-kereskedelmet kuláns eljárásával magához vonja. T. minister ur, ezt nem én mondom, talán nem kerülte el a figyelmét a sok munkában az a cikk, amely a Pester Lloyd november 1-i számában jelent meg és amelyet nem kisebb ember irt, mint Praznovszky Iván, aki meghatalmazott minister és rendkívüli követünk volt, és aki egyike legügyesebb embereinknek. Ez az első eset, hogy egy diplomata olyan cikket irt, amely a kereskedelemre, illetőleg a tranzitó-forgalomra vonatkozik. T. minister ur, engedje meg, hogy ebből két rövid passzust felolvashassak. Ezt a cikket, amely a legszomorúbb világot veti Magyarország közgazdasági helyzetére, én is aláírhattam volna, aki a legnagyobb merkantilista vagyok. Engedjék meg, hogy németül olvashassak. A cikkben a következő áll (olvassa) : »Wenn wir jedoch, statt den Handel hieher zu locken, ihn aus Unverständnis verscheuchen und zwar zurück nach Wien, oder weiter nach Bukarest treiben, so schaden wir in erster Reihe uns selbst. Und dies wird früher oder später, wenn die Regierung sich nicht eines Besseren besinnt und nicht energisch eingreift, der Fall sein». A másik helyen a cikkben ez áll : (olvassa) : »Unser kompliziertes Steuersystem, der Mangel an Handelsverträgen, unser beinahe prohibitiver autonomer Tarif erschweren an und für sich den zwischenstaatlichen Handelsverkehr. Aber die Form, in der diese Schwierigkeiten sich praesentieren, schliesst einen kommerziellen Aufschwung Ungarns nahezu völlig aus«. T. Uraim azt hiszem, hogy Praznovszky Ivánt nem lehet egyoldalúsággal vádolni. Ha ő 'azon a magas helyen, ahová a kormány helyezte, azt mondja, hogy olyan nehézségek vannak Magyarországon, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy Magyarország tranzitókereskedelmet folytathasson, akkor azt hiszem, igazolva vagyok ezzel a felszólalásommal és olyan időben hoztam ezt ide, amikor arra szükség volt. T. minister ur Î Mégcsak egy dolgot vagyok bátor felemlíteni. A kereskedelem és az ipar rendkívül szenved egy olyan dolog miatt, amely könynyen megoldható volna és amelynek megoldása az ország vitális érdeke. Mi sohasem tudjuk előre, a kellő időben, hogy a megkötött kereskedelmi szerződések tényleg mikor lépnek érvénybe, hanem csak az egyik napról a másikra tudjuk azt meg. Tessék más állomásokat megnézni, ott 6—8 héttel előbb beharangozzák, hogy ekkor és ekkor fogjuk ezt a kereskedelmi szerződést életbeléptetni és igy nem kényszeritik a kereskedőket és az iparosokat, hogy előre megfizessék a magasabb vámokat, magasabbakat, mint amilyeneket az uj vámszerződés statuál. Miért ne lehetne ezt nálunk is megcsinálni? Miért akarják nálunk, hogy a kereskedelem és az ipar sokkal nagyobb vámokat fizessen, mert nincsen orientálódva. Nálunk a kereskedelmi szerződések tartalmát és érvénybe lépésének napját épugy előre kellene tudnunk, mint tudják a külföldön. Miért vagyunk mi ebben a tekintetben hátrányban? T. minister ur, ne vegye rossz néven, ha a határvámok kérdésében ezeket az alázatos kéréseket terjesztem a minister ur és a t. Ház elé, amelyek tisztán az ország javát szolgálják. Nem egyoldalú érdek, amit én kérek ; mindenkor az ország határozott érdeke az, ami az én szemem előtt lebeg. Ezek után bátor vagj

7

ok a következő indítványt benyújtani (olvassa) : »A 18. § második bekezdése töröltessék a törvényjavaslatból«. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Malasits Géza ! Malasiís Géza : T. Nemzetgyűlés ! Kissé furcsa, ha én, a szocialista vagyok kénytelen szót emelni a tekintély megvédése érdekében, de ennek a szakasznak intézkedése, amennyiben ezen változtatás nem történik, nagyon alkalmas arra, hogy már kötelezővététele idején lefaragjanak valamit a pengő értékéből. Ha már az ország, főként pedig az országnak az a része, amely dolgozik és munkája és fix fizetése után él, lenyelte a 12.500-as osztószámot, s ebből kiindulva a pengőnek belső értéke valóban javult akkor ne faragjuk le ebben a paragrafusban a pengőnek azt a tekintélyét, amelyre okvetlenül szükség van. Nagyon jól ismerem a vámdolgokat ; ismeretes előttem, hogy a békeidőben is fennállott a kurrens-pénz és a vámpénz között valami különbözet, mert békében is oda volt irva a vámtarifába, hogy a vám aranykoronában és aranyfillérekben értendő s tudom, hogy a kurrens-pénzzel szemben a vámpénznek valami diszázsiója volt. Azt hiszem azonban, hogy most ezen a téren is lehetne valamit tenni anélkül, hogy szükséges volna a koronát említeni. Nagyon kérem a minister urat, hogy erre nézve nyugtassa meg a közvéleményt, mert a munkásság körében már is elharapódzott az a hit, hogy maga a kormány sem hisz a pengőben, a kormány sem gondolja komolyan ezt a pénzügyi reformot, hanem a bankókat —- sürités céljából — egyszerűen átfesti azért, hogy ami eddig fahid volt, ezentúl acél hídnak lássék. Ezek az intézkedések alkalmasak arra, hogy azt a tévhitet szolgálják, hogy a kormány sem gondol komolyan a pengő bevezetésére, hanem azt csak átmeneti szükséges rossz intézkedésnek tartja a bankósürités szem-