Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-461
338 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. jobban áttekinthetjük és a pillanat terheitől szabadultunk, akkor magasabb állandó összeget fogunk a megalkotandó törvénybe beiktatni. Azt hiszem, ezzel megvilágítottam mindazt a három rendelkezést, illetőleg Ígéretet, mely a törvényjavaslatban van s ezek alapján kérem annak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ail, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyalhatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Soroií van a 18. §. Kérem a jegyző urat, hogy a 18. §-t felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa a 18. §-t). Elnök : Szólásra következik ? Petrovics György jegyző : Sándor Pál. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Azon magasröptű gondolatok után, melyek minket tegnap és ma foglalkoztattak, vissza kell térnem a materiális térre. Ez pedig azt követeli tőlünk, hogy lássuk meg azokat az eventualitásokat, melyek közgazdaságunkat előbbre viszik. Nagyon félek, hogy a pengőjavaslat 18. §-ának 2. bekezdése oly visszaesést idézhetne elő, mely az ország érdekében nem kívánatos. A 18. §. 2. bekezdése ugyanis azt mondja (olvassa) : »A határvámilleték megszabására és fizetésére fennálló szabályokat ez a rendelkezés nem érinti« — tehát ezt az illetéket nem pengőértékben kell fizetni — »a határvámjövedékre vonatkozó számadásokat azonban pengőértékben kell vezetni«. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur ennek a paragrafusnak második bekezdését talán nem fontolta meg olyan mélyen, mint ahogy azt a többi paragrafusoknál tette. Ugj'anis a mai helyzet az, hogy a vámot aranyban kell fizetni, azonban a pénzügyminister ur minden hónapban meghatározza azt a kulcsot, amelynek alapján az aranyvámokat papirkoronákban is meg lehet fizetni. Ez a mai helyzet. A pénzüg3 T minister ur ezt a kulcsot minden esetben kissé magasabban állapította meg — igy az utolsó hónapokban is, — mint ahogy tényleg szükségesnek mutatkozott. Ez a magasabb megállapítás azonban inkább arra kényszeritette a feleket, hogy aranyat vásároljanak. Most kérdezem a t. minister urat, hogyan gondolja ő ezt a törvényjavaslatot ? Ugy-e, hogy ez a törvényjavaslat csak 1926 végéig van érvényben vagy pedig ugy hogy 1926-on túl is érvényben van ? Azt hiszem, a pénzügyminister ur nem fogja tagadni azt, hogy ez a törvényjavaslat, ha az törvényerőre emelkedik, hosszabb időn keresztül lesz érvényben. Azt hiszem, ebben a feltevésemben nem tévedek. Hogyan gondolja azt a t. pénzügyminister ur, hogy 1926 végén aranykoronában fizessék ezt a vámilletéket aranyértékben, amely 1926 végén már nem létezik, amelynek abszolúte semmi foganatja nincs, mert aranykorona a forgalomban 1926 végén többé már nem létezhetik, tehát törvény alapján sem fizetheti aranykoronában senki a vámilletéket. Én a t. minister úrhoz közbeszólás formájában egy kérdést intéztem, ameljre a t. minister ur nekem készségesen választ adott és azt mondotta, hogy a valutarendezést pedig véglegesnek tekinti. Azt hiszem, ezt fenn is fogja tartani a minister ur. Ha a minister ur véglegesnek tekinti ezt a megoldást, és ha fenn akarja tartani az eddigi arányos relációt a pengő és a papírkorona között, akkor a t. minister úrtól azt kérdezem, miért akarja devalválni a pengőértéket azzal, hogy vámfizetésekre csak bizonyos kulcs alapján alkalmas? Miért nem tudja a t. minister ur ezt a kérdést épen ugy megoldani, mint ahogy megoldotta az adónál, ahol azt hiszem, 26.000. "vagy 36.000 féllel van dolga a minister urnák, és ahol egy egyszerű kulcscsal megoldja az egészet, hogy t. i. pengőben mennyivel kell többet fizetni, mint amennyit eddig fizettek papirkoronában, vagy átszámítva aranykoronában. Ha az adóknál lehetséges ezt a kulcsot megállapítani, és a minister ur tényleg szolgálni akarja azt a célt, amelyet mindannyiunknak szolgálnunk kell, hogy a pengőértéket magasan fentartsuk, hogy az tényleg valóságos értéke és ne papirérték legyen ; ha a minister ur arra gondol, amit ugyan még a nyugati államok sem mernek megvalósítani, hogy valamikor a készpénzfizetést felveszi ; ha a minister ur addig is, amig a készpénzfizetést felveszi, a pengőértéket fenn akarja tartani nálunk és az egész világ előtt fizetési eszközként ugy, hogy az tényleg olyan fizetési eszköz legyen, mint hogyha a készpénzfizetést felvette volna : akkor nem értem ezt a tétovázást a vámoknál, nem értem, hogy miért tartjuk fenn ezeknél az aranykoronát, s ezt annál kevésbé értem, miután az aranykorona 1926 végén teljesen megszűnik, akkor tehát újonnan kellene szabályozni a minister urnák ezt a kérdést olyformán, hogy azután a vámok nem fognak többé aranykorona-értékben számitatni, hanem pengőértékben. 1926 végén a t. minister ur okvetlenül az előtt a kérdés előtt áll : hogyan és miképen szabályozzuk ezt a kérdést, milyen értékben fizetendők a vámok. Határozottan eltévesztett dolognak tartom azt, hogy a minister ur fenn akarja tartani az aranykoronafizetéseket a vámoknál. Vagy a minister ur azt akarja, hogy arannyal fizessenek? Hát honnan szerezhetik a kereskedők, iparosok vagy mások az aranyat, mint tisztán csak a Jegybanktól? Vagy ha a minister ur azt kívánja, hogy másoktól szerezzék be, akkor nekünk fontokat vagy svájci frankokat kell vásárolnunk a pengőpénzen és ezzel kell fizetnünk a vámot ? A minister ur azt mondotta igen érdekes felszólalásában, amelynek sok részletét aíáirom, hogy ő a pengőértéknek teljes paritását meg akarja óvni. Meg vagyok győződve róla, hogy a tminister ur azt meg is fogja óvni. De hol beszélhetünk itt erről a megóvásról és a pengőérték megbecsüléséről, ha a minister ur nem akarja megengedni azt, hogy a vámok pengőértékben fizettessenek egyszerűen egy reláció alapján, amelyet úgyis fentart a Jegybank. Azt hiszem, hogy nem fogja a minister ur kétségbevonni, hogyha a Jegybank ezt a relációt nem fogja fentartani, ez a pengő teljes elértéktelenedésére vezethetne. Ha a minister ur amúgy is el van határozva arra, hogy a Jegybank által teljes paritásában fentartja a pengőértéket, akkor egyszerű kulcs alapján — ugy, mint az adóknál, — egyszerűen határozza el azt, hogy ilyen és ilyen módon a vám pengőértékben fizetendő. Itt mind-
