Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

À nemzetgyűlés 460. ülése 1925. évi november hó 4-én, szerdán. 383 most a tisztviselői kar egyik kategóriája érdekében ezt az álláspontot. Nem demagógia ez, annak részéről, aki tagja volt annak a kormányzatnak — mint én is — amely kormányzat egyéb bűnei közé tartozik az is, hogy megvalósította a külön birói és ügyészi státust és hosszú mostoha viszonyok után, főleg a háború nehéz viszonyai után, a bírákra nézve olyan fizetésrendezést teremtett, amely elsőnek igyezett stabilizálni azt a birói, legalább is relativ jólétet, amely megközelíti annak az angol birónak független anyagi helyzetét, amelyre mint példára és követendő mintára szoktak itt hivatkozni. A Károlyi-kormányzatnak ez a fizetésrendezése a forradalmak után elkövetkezett kormány alatt is legitimáltatott; t. i. az 1920. évi XX. t. cikk nagyban és egészben ezen az alapon építette fel a birói és ügyészi státus- és fizetésrendezést. Ezzel a törvényes rendezéssel a birói kar természetesen meg volt elégedve, ki volt elégítve, meg volt védve mindenféle nyomasztó gondoktól. Ettől az időponttól, 1920-tól kezdve azonban fokozatos leépítése kezdődött ennek a birói jólétnek és megelégedettségnek. Elsősorban az 1923. évi 6000-es számú ministerelnöki rendelet ütött súlyos rést az előző törvényes rendelkezésen Erről az 1923. évi és mindenesetre degressziót jelentő rendelkezésről azt mondja a birák és ügyészek memo randuma, amelyet ez év május 23-án nyújtott át a birói és ügyészi kar a t. igazságügyminister urnák, hogy ez már széles rést ütött a törvényes alapintézkedésen és »oly javadalmazási beosztást állapit meg, amely még csak hasonlóságban sincs az 1920. évi XX. t. cikk rendelkezésével, az általános tisztviselői státusban foglaltakkal szemben pedig a bírákat még hátrányosabb helyzetbe hozta«. A birói és ügyészi karnak ez a memoranduma a két degressziót teszi panasz tárgyává, t. i. az 1923. évi 6000. számú ministerelnöki rendeletet, továbbá a szanálási törvény után bekövetkezett és a szanálási törvényre, az 1924. évi IV. t.-cikkre hivatkozó 1924. évi 5000. számú ministerelnöki rendeletet. Ezeket a sérelmeket az idén memorandumba foglalva, küldöttség juttatta el az igazságügyminister úrhoz, aki nagymertékben honorálta is azokat és maga hozott fel válaszbeszédében indokokat azoknak alaposságára. Itt ismét át kell adnom a szót magam helyett ennek a megfontolt és bármennyire megfontolt hangú, mégis az elégedetlenséget markánsan kifejező memorandumnak, amely az ország legfelsőbb birái, egyesülve alantasabb fokozatú kollégáikkal, a következőket mondják a minister ur felé [olvassa) : »Magyarország összes birái nézetének adunk kifejezést annak megállapításával, hogy az 1920 r XX. t.-c oly közjogi és alkolmánybiztosiféki alapon nyugvó garanciális törvény, amely az 1924 : IV. t.-cikkre való hivatkozással kiadott rendeletek utján még csak legkisebb részletében sem változtatható meg. Annak megváltoztatásához csak magának a törvényhozásnak uj törvény alkotásával lehet joga. Ehhez a törvényhez ragaszkodunk, annak betartását szorgalmaznunk nemcsak, jogunk a minket érintő rendelkezések következményeként, de kötelességünk is az ország jól felfogott érdekében. Isten őrizze szerencsétlen hazánkat attól, hogy a mai viszonyok s egy esetleg bekövetkezhető ujabb rázkódtatás esetén elkeserített, elégületlen birói kara legyen. Meggyőződésünk szerint az 1924. IV. törv nycikk arra ad |ogot, ho^iy az ország pénzügyi helyzetére tekintettel, egyenlő arányban mérsékelje egyrészt a köztisztviselők, másrészt az ilélőbirák számára a vonatkozó törvényekben megállapított fizetéseket Hogy a téves törvénymagyarázat következtében az 5000-1924. M. E. rendelet készítői a birak hátrányára intézkedtem, az a most folyamatban levő ujabb fizetésrendezés alkalmával helyesbíthető. A helyesbítésnek kizárólagosan csak egy módja van : az 1920 : XX. tcikk alapjaira s az abban megállapított fizetések összegeire való visszatérés oly módon, hogy a törvény 20. g-ának megfelelően a birak fizetése az ország pénzügyi helyzetére tekintettel, olyan százalékos arányban állapittassék meg, amily százalékos aránykulcsok alkalmaztattak az állami tisztviselők illetményeinek aranyparitásos alapon történt kiszámításánál.« T. Nemzetgyűlés ! Már most amidőn a birói relaliv jólétet megállapító törvényes intézkedések után — legutóbb az 1920. évi XX. t. cikk után — két leépítési fázis, az 1923. évi 6000. számú és az 1924. 5000. számú ministeri rendelet következett el, amelyek mind lejebb és lejebb szorították a birák fizetését, akkor most ebben az eléggé elkeseredett hangú memorandumban ez év tavaszán azt kérték és kívánták a birák és az ügyészek, hogy az elkövetkező ujabb és általános fizetésrendezés legalább is az előző helyzetbe, az 1923. évi már akkor is sérelmezett 6000. számú ministeri rendelet rendelkezézéseihez vigye őket vissza. Ehelyett most mi történt? A takarékossági bizottságban és a 33-as bizottságban keresztül ment javaslat, amelyet az igazságügyminister ur is magáévá tett és megvédelmezett — bármilyen nekéz szívvel is tette azt — ujabb leépítést csinál, illetőleg a más tisztviselői kategóriák fizetésrendezéséhez és fizetésemeléséhez képest azzal arányban nem álló és megszégyenítő csekély morzsákat juttat a bíráknak. Amikor pl. a ministerelnök ur fizetése 50°/o-kal emeltetik es ez a fizetésemelés az alacsonyabb tisztviselő kategóriáknál lejebb és lejebb száll ug3

r

an, de a 20 és 15%-ot legalább is mindenütt eléri, ugyanakkor mi történik a birói fizetésrendezésben, amely a szanálási törvényre való hivatkozással most rendelettel fog életbelépni. Egy kezdő törvényszéki biró fizetése havi 70.000 papirkoronával aranyban kifeiezve, 4 korona 70 fillérrel fog emelkedni, egy táblabíró fizetése havi 130.000 papirkoronával, aranyban 8 korona 70 fillérrel, százalékosan kifejezve, a törvényszéki biró 2%-os fizetésemelésben fog részülni. Melyen t. Nemzetgyűlés és igen t, igazságüg3

rmini.ster ur ! A szanálási törvényről a bíráknak a maguk kognicióiában kialakult véleménye az, amit ők itt elmondottak és ők a szanálási törvényt nem ugy magyarázzák, hogy az jogot adott volna olyan rendeletek kibocsátására, amelyek előző státusrendező garanciális törvén}

r

eket megváltoztatnak és azok szellemével ellentétes fizetési rendszert építenek ki. De ha még nem is így volna, ha papírforma szerint joga volna a kormányzatnak a szanálási törvény értelmében minden pouvoirt igénybevenni arra, hogy felfelé és lefelé fizetésemeléseket és fizetésmérsékleseket csináljon rendeleti alapon, akkor is bizonyos, hogy a szanálási törvény megszavazásakor ez a nemzetgyűlés, ennek jogásztagjai, de az igen t. igazságügyminister ur sem gondolt arra az elmúlt év májusában, amikor a szanálási törvényt a túlsó oldal megszavazta, hogy arra fogják ezt a rendeleti jogot igény bevenni, hogy éppen a birák a státusrendezésnél a többi tisztviselői kategóriákkal szemben mostohább sorsban részesüljenek. (Rupert Rezső : Megmondtuk előre, hogy ez lesz !) Ha arról y olt szó az igen t. kormányzaton belül, ahol az igen t. igazságügyminister ur bizonyára markánsan képviselte a bírák és ügyészek érdekeit, hogy a fiskusi érdek az igazságügyminister ur által képviselt birói érdekekkel mereven szembehelyezkedett és elzárkózni iparkodott a reparációk elől, még az elől is, hogy legalább a paritás alapján egyforma rendezésben részesüljenek a birói és ügyészi kar a többi tisztviselői kate-