Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

334 A nemzetgyűlés 460. ülése 192,5. góriákkal, ha az elől is elzárkózott volna azzal az indokkal, hogy erre nincs fedezet, akkor bátor lettem volna felhívni az igazságügyminister ur figyelmét arra — és ma is bátor vagyok felhívni — hogy a szanálási törvény megszavazása óta is történt ilyen átlépés, u. n. fedezet megjelölése nélkül rendeleti alapon in melius történt egyes tisztviselői kategóriák javára olyan rendezés pl. a csendőrségnél amikor u. n. csendőrségi pótilletmények kiutalásával, rendeleti utón a javára változtatott annak a kategóriának sorsán a kormány. Annál inkább megérdemelte volna ezt az a birói kar, amelynek érdekeit már megelőző törvényes intézkedések biztosították. Én tudom, látom a lefolyt tárgyalásokból, hogy az utolsó órákban vagyunk, de talán még nem méltóztatott a rendeletet kibocsátani. Amint a kérdési bátor voltam szövegezni, azt vagyok bátor megkérdezni a t. igazságügyminister úrtól, hogy nem volna-e hajlandó a merev fiskusi érdekekkel szemben határozottabban és pregnánsabban megvédeni a birák érdekét, ami, azt hiszem, lehetséges, mert, amint mondottam, a szanálási törvény nem olyan tiltó akadály, amelyei keresztül nem hágott volna ilyen módon a kormányzat ; másrészt pedig, — ha fedezetre van szükség, — két tételre mutatok rá ; az egyik a vagy on vált ságföldeknek impraktikus és antidemokratikus módon a nagybirtokosok kezén igen alacsony bérek mellett való otthagyása helyett a vagyonváltságföldek hasznosabb kihasználása és végleges értékesítése és ezen kívül — ami hiányzik egész adórendszerünkből — a progresszív földadó, amely nem a kis- és a középbirtokosokat, hanem szerintünk a nagybirtokosokai kellene, hogy progresszive megadóztassa. Mindezek után nem arra kérem a minister urat, hogy érdemben válaszoljon, hanem arra, hogy válasz helyett legyen szíves inkább cselekedni, mert hiszen, hogy ha az igen t. igazságügyminister ur — aki maga is magas birói állást töltött be, mielőtt ezt a diszes széket elfoglalta volna — a végső konzekvenciák levonásával fenyegetőzött volna és olyan módon vallott volna szolidaritást a birói karral, hogy tárcája odadobásával fenyegetőzött volna, meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzat nem engedte volna el az igazságügy minister urat és teljesítette volna a kérését. Mi azt szeieltük volna, hogy így legyen és azt hiszszük, ennek még mindig nincsen akadálya. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni ! Pesthy Pál ig-azság-üg-yminiszter : T. Nemzetgyűlés ! Igazán sajnálom, hogy ez a kérdés ide a nemzet fóruma elé került; sajnálom pedig azért, mert azt hiszem a nemzetgyűlés igen t. tagjai előtt sem ismeretlen az az ellentétes áramlat amely a különféle közszolgálati ágbeli tisztviselők között éppen e körül a kérdés körül csoportosul. Ami azt a kérdést illeti, vájjon én ebben a kérdésben eddig elfoglalt álláspontomat hajlandó lennék-e megváltoztatni, erre azt válaszolom, hogy én ezt az álláspontot nem változtathatom meg, nem pedig azért, mert ha ezt megváltoztathatom, akkor a bírói érdek ellen cselekszem, mert eddig minden állásfoglalásom és minden kijelentésem igenis a birói testület érdekében foglalt helyet. Nevezetesen én azon az állásponton vagyok, hogy az 1920 : XX. t.-c.-t — bár ez közjogilag nem létezik — a birói függetlenség biztosítása tekintetében alaptörvénynek tekintem ; annyira alaptörvénynek tekintem, — és e tekintetben megint megnyugtatást adhatok Nagy Vince igen t. képviselőtársamnak a tekintetben, hogy milyen fegyverekkel küzdöttem ebben a kérdésben, — hogy mindig amikor az 1920. évi XX. törvénycikk elvi fennállásának kérdése volt veszélyeztetve, igy legutóbb a takarékossági bizottságban is — kijelentettem, hogy én ennek a évi november hó 4-en, szerdán. törvénynek elvi áttörését magamra nézve tárcakérdésnek tekintem és amint ez bekövetkezik, ott hagyom a tárcát. (Rupert Rezső : Milyen szépen küzdöttünk ezért a törvényérts Azóta Schadlék elvették kedvünket !) Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy röviden megvilágítsam ennek a kérdésnek történetét. Az 1920: XX. te. létesítette a külön birói státust és e mellett a törvény mellett van eg}- táblázat, amely a birói csoportok részére megállapított fizetéseket tartalmazza. Ennek a törvénynek 20. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az egyéb közszolgálati ágbeliek fizetésrendezése alkalmával a megélhetési viszonyok figyelembevételével a törvénjr mellé adott fizetési táblázatban megfelelő összegek szerint számított arány fentartandó. Következett azután a korona romlása, következtek a megállapítások, következett az 1923. évi 6000. és 1924. évi 5000. számú rendelet és meg kell állapitanom, hogy magában az 1920 :XX. ~te.-ben azok a fix arányszámok, amelyek szerint a köztisztviselői fizetés a birói fizetéshez viszonylott, megállapítva nem voltak, ezek mindig számáási eredmények voltak. Az történt a későbbi időkben a megállapításoknál, hogy ezekben az arányszámokban bizonyos eltolódások történtek — való igaz — lefelé, de történtek eltolódások felfelé is. Most elérkeztünk az 1925. évi fizetésrendezés kérdéséhez. Az 1925. évi flzetésrendezés alapja, mint méltózatnak tudni, az, hogy a Népszövetség az egész magyar tisztviselői fizetések összegének 20%-át engedélyezte, mégpedig ugy, hogy ebből 15% az u. n. lineáris fizetésemelésre, 5°/

0 pedig a statusrendezésre fordítandó. Elöljáróban rá kell mutatnom arra, hogy ez a közszolgálat egyéb ágazataiban miként vitetik keresztül. Méltóztatnak tudni azt, hogy a forradalmak következtében a közigazgatási tisztviselőknek egész kategóriái, de maguk egyes állások is vitettek előre magasabb rangosztálya, úgyhogy egész csoportok kerültek felsőbb rangosztályba. A kormánynak az az álláspontja alakult ki a státusrendezés kérdésében, hogy ezt az előrevitelt megszünteti és visszaviszi az egész státust aboa az állapotba, amelyben a háború előtti időkben volt. így születtek meg azok a bizonyos A, B, C-kategóriák. Tény és való az, hogy az A-kategóriában a közszolgálati tisztviselők 20%-ot meghaladó fizetésemelést kapnak, ez azonban azáltaljj állott elő, hogy a B-kategóriában csak 15°/

0-ot kapnak a tisztviselők, az erre a kategóriára eső 5°/

0-ot az A-csoport fizetésjavitására használja fel a kormány, vagyis lényegében ugy áll a kérdés, hogy amit a B- és C-kategóriáktól elvont, ezt az összeget fordítja az A-kategóriabeliek helyzetének javítására és státusrendezésére. (Rupert Rezső : Akik úgyis jobb helyzetben voltak !) Hogy áll ez a kérdés a birói testület szempontjából? Ugy áll a kérdés, hogy amikor az A-kategória percentszámának megfelelő fizetésért folyt a küzdelem köztünk, két alternativa elé állíttattam. Nevezetesen az elé az alternatíva elé, hogy akceptálom a státusrendezést a birói testületben is, ugy amint az a közigazgatási tisztviselők körében történik, vagyis hozzájárulok ahhoz, hogy a birói testület rangbeoszlása visszafejlesztessék a háború előtti állapotba Ez azonban mit jelentt-tt volna"? Ez a státustörvény felrúgását jelentené. Már beszédem elején kijelentett álláspontomnál fogva ezt a magam részéről nem fogadhattam el, mert a státustörvény alapján állok és ehhez ragaszkodom mindvégig. Ennek következtében maradt volna egy másik megoldás, az alternativa másik oldala. Hansulyozom most is,, hogy 20 %, az összes fizetések 20 °/

0-a áll rendelkezésre. Ez a másik mód az^ lett volna, hogy küzdjek azért, hogy abból a 20 °/

0-ból, amely az egész fizetési konglomerátumnak 20 %-a, én a