Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-460
332 A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. kéből meg kell szüntetni, az ott" mutatkozó fájó sebeket orvosolni kell, hogy ez a zavar, amely épen azok részéről az érdekeltségek részéről mutatkozik, amelyek a hivatalos eljárásba bevonattak, megszüntettessék. Különben a jövőben uz érdekeltség nem kapható arra, hogy ebbe a munkába, bevonható legyen. Én erre akartam a pénzügyminister urat figyelmeztetni akkor, amikor felsoroltam azokat a panaszokat, amelyek az adókivetésnél mutatkoznak, és ezt egyáltalában semmiféle népszerűségi célzatból nem tettem, mert hiszen én előttem már egy álta r lános és állandó súrlódás eredménye feküdt, amikor ide, a nemzetgyűlés elé jöttem. Én csak azt akarom és a bizalmas utasitásokra is azért hivatkoztam, hogy az adóigazgatás és az adókivetés igazságos és méltányos legyen. Csak egyet nem akarok, hogy azokon az utasításokon tulmenőleg sziv nélkül, teljes rigorozitással történjék meg az eljárás. Mivel pedig erre nézve, t. minister ur, általánosak voltak a panaszok, azért hoztam ide a kérdést, és nem azért, hogy akár az államkincstárnak, akár a pénzügyminister ur pénzügyi politikájának, amelyet a magam részéről jó szivvel nézek, kellemetlenséget okozzak. Én ezt a rendellenességet akarom speciel Debrecenben megszüntetni, és az a nézetem, hogy ha a minister ur felügyeleti utón ezekbe a kérdésekbe betekint, akkor a minister ur is fogja látni azokat a nehézségeket, amelyek mutatkoznak. Én a tisztviselőket nem támadom, mert ez nem szokásom, de hogy ezeken a nehézségeken az adózó közönség érdekében segiteni kell, ezt feltétlenül szükségesnek látom. A pénzügyminister urnák méltóztatott a kényszerkölcsönökre vonatkozólag is allúziót tenni. Pénzügyminister ur, mégis csak abnormis az az eset, ha 34 kis csizmadia nem tudja kifizetni a kényszerkölcsönt és ezért árverési hirdetményeket adnak ki. Méltóztassék figyelembe venni épen a romlott gazdasági viszonyok következtében hány kereskedő lett az utóbbi időben fizetésképtelen. En helyeslem, ha a kényszerkölcsön be nem fizetése esetén a hatóság a legnagyobb eréllyel jár el. De megint visszatérek arra, amit az előbb mondottam, hogy t. i. az igazgatásnak az élethez kell alkalmazkodnia és amikor azt látja, hogy az az adó alany, az a polgár exisztencíájában van megtámadva, akkor nyújtsa a segitő kezét. Debrecen több emberiességet kivan ezen a téren. Ami mármost azt illeti, hogy a vallomásokat nem veszik fi^elembe, én tudom, pénzügyminister ur, hogy abnormis vallomások vannak, de amikor egy egész iparkamara fordul a pénzügyigazgatósághoz és jelzi a maga sérelmeit, akkor nemcsak ilyen abnormis vallomásokról van szó, hanem a kereskedelem és ipar általános sérelméről. A legnagyobb összeütközés van az érdekeltségek és az adót kivető hatóságok között. Amit a pénzügyminister ur a kertészetre vonatkozólag mondott, hálás köszönettel veszem tudomásul. Ha a pénzügyminister ur állana a debreceni pénzügyigazgatóság élén, — hiszen amint mondotta, felfüggeszti a végrehajtási eljárást — akkor nem történnék meg, hogy hoznak hatósági határozatot, amilyet fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtani rendeltek, mégpedig kisembereknél olyan összegekre vonatkozólag, amelyek a kincstár szempontjából egyideig még várhatnak, különösen ha még vitás is a fizetés szükségessége, másfelől azonban a kisemberek exisztenciáját veszélyezteti. Ami a kölcsönre vonatkozik, — erre a kérdésre utólag térek rá — tévedés volna, t. pénzügyminister ur, azt hinni, hogy a város zúgolódik. Debrecen, a hivatalos város ez ellen a kölcsön ellen nem zúgolódik, hanem Debrecen polgárságig november hé 4-én, szerdán. gában keltettek aggályokat ezek a nagy levonások, amelyek, amint mondottam, megtörténtek. Én nem is a közhitelt akartam itt megrendíteni, amikor ezt a kérdést idehoztam, hanem előre figyelmébe ajánlottam a pénzügyminister urnák azt, nogy ami ma előnyös hitel, az esetleg öt esztendő múlva nem lesz előnyös. És ha a pénzügyminister ur azt mondotta volna, hogy ezt gondoskodás tárgyává teszi a jövőt illetőleg, azt a magam részéről a leghálásabban tudomásul vettem volna. Mivel interpellációm első kérdésére, amely a legfontosabb volt, hogy t i. pénzügyminister ur, mint a legfőbb pénzügyeleti hatóság a debreceni adókivetések körüli eljárásokat felügyeleti vizsgálat tárgyává tétesse, kedvező választ nem kaptam, bár a válasz több részével meg vagyok is elégedve, a választ tudomásul nem vehetem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik e a választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Esztergályos János képviselő ur interpellációja, annak elmondása előtt azonban a képviselő ur kérelmet kivan előterjeszteni. Eszterg-ályos János : T. Nemzetgyűlés ! A magyar vasutasság szabadságjogának a kormány részéről történt igazságtalan és törvénytelen elkobzása tárgyában óhajtottam a kereskedelemügyi minister úrhoz interpellációt intézni. Miután azonban ebben a tárgyban a kereskedelemügyi minister úrral már tárgyaltam és a tárg3 T alás eredményeként arra a meggyőződésre jutottam, hogy valószínűleg felesleges lesz a mai interpellációm elmondása, ezért tisztelettel arra kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációm elmondását ma elhalaszihassam. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak-e a halasztási kérelemhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Nagy Vince képviselő ur interpellációja az igazságügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovits György jegyző /Olvassa} : »Hajlandó-e az igazságügyminister ur a bírói és ügyészi statuses fizetésrendezés kérdésében eddig kifejezésre juttatott álláspontját megváltoztatni, magáévá tenni a bírói és ügyészi kar jogos érdekeit és kívánságait és ennek megfelelően hajlandó-e a kormányon belül odahatni, hog}^ a küszöbön álló birói és ügyészi státusrendezésnél az 1920. évi XX. t.cikkben lefektetett rendelkezések, de legalább is az 1923. évi 6000 M. E. rendelet intézkedései vétessenek figyelembe, hogy ezen túlmenő sérelem ne érhesse a birói és ügyészi kart és hogy ilymódon az állami tisztviselők most következő fizetésrendezésének ugyanilyen arányú előnyeiben részesüljön a birói és ügyészi kar is 7« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Kag-y Vince : T. Nemzetgyűlés ! Egészen röviden kívánom megindokolni előterjesztett interpellációmat. Azt hiszem, a nemzetgyűlés pártjai és egyénei között nem vitás alaptétel az, hogy elsőrendű alkotmányjogi érdek általában a külön birói státus fentartása, valamint a birák és ügyészek olyan fizetésrendezése és annak állandóan olyan nivón való fentartása, amely a birák erkölcsi és anyagi függetlenségét mindenkor biztosítja, s megóvja őket attól, hogy anyagi gondokért való aggódás az ő birói mérlegelésüknél s egyáltalában Ítélkezésüknél zavarólag hasson. Nem mint ellenzéki képviselő és nem egy nehéz pénzügyi helyzettel birkózó kormányzattal szemben akarom demagógikusan érvényesíteni
