Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-460
A nemzet gyiilés 460. ülése 1925. évi november hó 4-én, szerdán, 331 az utasitást, hogy az ilyennel szemben különleges elbánást tanúsítsanak. De ilyen kivételes eljárásba azokkal szemben, akik nem tették meg a kötelességüket és mások rovására érvényesültek, belemenni nem vagyok hajlandó; ezeknek épen ugy meg kell flzetniök a kényszerkölcsönt, amely őket épen ugy terheli, mint a többit. Természetesen, ennek a bevételnek is megvan a maga felhasználási módja. Amint méltóztatott tudni, ebből nagy célokat valósítunk meg, például kiépítjük a Duna-völgyi lecsapoló csatornát és igy tovább. Mondom, nem vagyok hajlandó elvileg eltérni ettől az álláspontomtól, hogy igenis a kényszerkölcsönt mindenkinek le kell fizetnie, kivéve azokat, akiknek igazoltan olyanok az anyagi erőviszonyaik, hogy ezt megkívánni tőlük képtelenség. Ami a kereseti adó kérdését illeti, erre vonatkozólag az igen t. képviselőtársamnak azt méltóztatott mondani, hogy nem fogadják el az adóvallomásokat sem. Vegye igen t. képviselőtársam magának azt a fáradságot és jöjjön el hozzám a ministeriumba, én ezer meg ezer számra be fogok neki mutatni olyan jövedelem és adóbevallásokat, amikor az illetők ott élnek nagyszerűen a háztartásukban stb. és bevallanak 20—50 aranykorona évi keresetet. Engedelmet kérek, hogyan" jusson hozzá a pénzügyi kormányzat ahhoz, hogy ilyen bevallásokat felhasználhasson. Elvileg kell, hogy az adóbevallás feltétlenül alapul szolgáljon, de minden olyan esetben, amikor komoly indítóokok vannak abból a szempontból, hogy a bevallás nem helyes, a hatóság kénytelen becsles alapján eljárni. Minél jobban rájön azonban a közönség arra, hogy a komoly adóbevallás az ő érdeke, annál inkább el fog tűnni a pénzügyi igazgatásból ennek a kérdésnek kellemetlen oldala. Méltóztatott a kertészek forgalmi adójával foglalkozni. Én nem ismerem egészen a kérdést, de azt hiszem, hogy sok tekintetben igazat kell adnom igen t. képviselőtársamnak, ha itt olyan kertészekről van szó, akik tényleg bérelnek egy kis területet és azután mindjárt a piacra viszik áruikat. Teljesen helytelen, ,ha ezeket megadóztatják. (Hegymegi-Kiss Pál : És termelőigazolványuk is van !) Megígérem t. képviselőtársamnak, hogy ezt menten revízió alá veszem, az eljárást ezekkel szemben felfüggesztem, mert ez teljesen helytelen adókivetés volt. Ez természetesen nem vonatkozhatik azokra, akiknek üzletük van és oda viszik áruikat eladás céljából. (Esztergályos János : Egyszerüen sátrakat építenek a piacon és ezeket fizetni kell ! Ez a szokás, sajnos !) Ami a kötelező könyvvezetést illeti, e tekintetben mindazokat a könnyítéseket megtettem, amelyeket megígértem a t. Nemzetgyűlésnek. Tulajdonképen a könyvvezetés nem kötelező, mert az illetőre önmagara áll fenn a kötelezettség, mert hiszen akkor, ha nem fog könyvet vezetni, az adóhatóságoknak természetesen mindenféle más kritérium alapján kell az adóztatást eszközölniök. Neki tehát választani kell a kettő közül : vagy a saját érdekében vezet könyveket, ha tud, vagy pedig nem vezet könyveket, és akkor mindig szemben fogja magát találni azzal a problémával, hogy azt fogja mondani, hogy az adóhatóság igazságtalanul járt el. Ennyiben áll tehát a könyvvezetés kötelelezettsége ; ez fakultatív és nem imperativ. Most a városok kölcsönével óhajtok foglalkozni. Nagyon helyesen utalt rá igen t. képviselőtársam arra, hogy ő volt az, aki rendkívül tárgyilagosan foglalkozott ezzel a kérdéssel, — hiszen a többi képviselő is tárgyilagosan foglalkozott vele, de a képviselő ur különösen belemélyedt ebbe a kérdésbe. Kérdem igen t. képviselőtársamat vájjon használ-e a magyar közhitelnek, használ-e a magyar városoknak az a faktum, hogy most jön egy város, mint Debrecen és amikor tudja, hogy mire szerződött, amikor tudja, hogy jobb feltételeket elérni akkor nem lehetett a piacon, ilyen követelésekkel lép fel a másik féllel szemben, akivel a szerződést megkötötte ? Ebből, őszintén szólva, csak azt az impreszsziót merítem, hogy nálunk a városok egy része nincsen tisztában ezzel a kérdéssel. Azt hiszik, hogy csak abból áll a probléma, hogy pénzt kapok, azt felhasználom, a kötelezettségek tekintetében pedig később lehet könnyítéseket stb. elérni,. Pedig ezek szigorúan megállapított feltételek. Én örömmel konstatálom, hogy a városok ezeknek a feltételeknek tisztességgel,becsülettel megfelelnek, és ez az ő érdekük is, mert csak ezen az alapon juthatnak majd később ujabb hitelhez. Méltóztatik azt is nagyon jól tudni, hogy ezek a feltételek az adott viszonyokhoz képest kedvezőbbek voltak, mint aminőket vártunk, hiszen a napokban is voltak más irányban tárgyalások — nem a városokkal, hanem a községekkel szemben, — amelyek még nem értek meg a végső állásfoglalásra, de amelyekből azt látjuk, hogy ezek a feltéma is körülbelül olyanok, mint amelyeket az előbbi kölcsönnél elértünk. Mindenki tudta, hogy a kölcsönöknél van árfolyamveszteség, mindenki tudta, hogy mennyit kell kamatban fizetni, mindenki tudta, hogy mint az állami kölcsönnél is, az első részletet le kell fizetni, mert ez szerződésbeli kötelezettség, itt tehát a szerződésnek semmiféle megváltoztatása nem lehetséges. Most ami azt a kérdést illeti, hogy az üzlet őt cvre meg van kötve, ezt is tudta Debrecen városa nagyon jól és végeredményében azt nagyon nehezen sikerült elérni, hiszen az igen t. képviselőtársam is tudja, hogy ez hosszas küzdelem eredménye volt, mert 10 évet kértek a hitelezők és méltóztatnak látni, hogy másutt külföldön is, világszerte ug} T anugy mennek ezek a kölcsönök. Végül pedig ami azt illeti, hogy ujabb kölcsönt nem vehet fel a város, hogy ez a másik fél jóváhagyásától függ, ez teljesen téves. Egy évig nincs joga sem a kormánynak, sem másnak kölcsönkötvény kibocsátással" élni. Egy év múlva azután feléled ismét ez a lehetőség. Csak annyi van kimondva, hogy egyenlő feltételek mellett elsőbbsége van ennek a cégnek. Több ennél kimondva nincs. Én meg vagyok győződve arról, — több városban jártam — hogy a városi kölcsönöknek rendkívüli jótékony hatásuk volt a városok életére, üzemeiket ezáltal rendbe tudták hozni, munkaalkalmakat tudtak teremteni. Amely város komolyan és ügyesen oldja meg ezeket a problémákat, játszva fogja ezeket a tehertételeket viselni de önmagukra vessenek, ha ez nem fog bekövetkezni. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, íHelyeslés a jobboldalon és a középen./ Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Igen röviden bátorkodom a pénzügyminister urnák válaszolni. A pénzügyminister ur nagy tévedésben van, mert ha el méltóztatik interpellációmat olvasni, akkor láthatná a pénzügyminister ur, hogy én a pénzügyminister úrtól nem adóleszáliitást és mérséklést kértem, nem a pénzügyminister ur szerint népszerűségi okokból felvetett kívánságokat terjesztettem elő (Bud János pénzügyminister : Ezt nem a képviselő úrra vonatkoztattam ! Általánosságban mondottam !) — én csak a pénzügyminister urat, mint a legfőbb felügyeleti hatóságot "figyelmeztettem. Megvallom őszintén, nehezen hoztam ide a kérdést a nemzetgyűlés elé, azonban a debreceni érdekeltségek és a pénzügyi hatóságok között az adókivetés tekintetében zavar van, amelyet épen a pénzügyminister ur érdekéből, a kincstár érdé
