Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

314 A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. évi november hó 4-én, szerdán. lehetővé tette a tudomány és irodalom állandó istápolását, tudományos körök és intézmények létesítését. Betetőzte eme lelki képességeit, hatalmas munkabírása, mely egyedól tette lehetővé kvalitásainak érvényre juttatását oly sok támadás közepette, mely személyét érte s melyről jellemzően emlékezik meg »Napló«-ja következő idézetében (olvassa) : »Dolgozom szorgalmasan, s dolgozom önérzettel. Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok, levágják lábaimat, kezeimen fogok járni, s ha ezeket is kiszakítják, hason fogok mászni, csak használhassak«. Ezen kivételes lelki tulajdonságok, párosulva hatalmas munkabírással, kétségtelen tényként állítják elénk Széchenyinek az isteni gondviselés által való küldetését, hivatását magyar hazánk politikai és gazdasági reorganizációjának nagy munkájában. Mint egy hatalmas üstökös a sötét égboltozaton, ugy jelent meg a nagy tespedés, gazdasági pangás, kulturális elmaradottság korában hazánk politikai horizontján, megjelenésével fényt árasztva a magyar népre, erőt öntve a csüggedőkbe, uj életre keltve a szunnyadó magyar géniuszt s mint egy hatalmas üstökös hullása, oly "hirtelen, váratlan volt a távozása, maga után soha be nem tölthető ürt hagyva minden magyarul érző kebelben. Amidőn száz évvel közéleti tevékenységének megkezdése után az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akarata folytán hasonlóan borús, nemzetünkre hasonlóan fájdalmas korban halhatatlan emlékét törvénybe iktatjuk, például, tanulságul egy ujabb ezredév magyarsága számára, meritsünk egyúttal erőt, kitartást a legnagyobb magyar szavaiból, melyeket mintha csak mai állapotunkra — Erdély alatt egész magyar hazánkat értve — irta volna (olvassa) : »Erdély szomorú állapotban van s minden oldalrul feltornyosult fölötte a borii. De tiszta lélek, tiszta szándék és türödelem — az önmegtagadásnak e szülöttei — ki fogják határai kr>t is vivni a szent igazság jogait ; s ellenségei megalázva ismét s ismét például szolgálandnak a világnak, hogy önkénnyel párosult erő békózhat ugyan, de nemzeteket csak lelkierő, bölcsesség és igazság — hódithat.« És meritsünk reményt egy másik nagy mondásából a jövőt illetően (Olvassa :) »Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre ; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s mik leendünk. A múlt elesett hatalmunkbul, a jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiszcenciákká], de birjuk inkább elszánt hazafiságunk s hiv egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják : Magyarország volt, én azt szeretem hinni : lesz !« Ezektől a gondolatoktól áthatva ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! A törvényhozásnak régi tradíciók által megszentelt szokása, hogy azoknak a nagyoknak emlékét, akik a nemzet körül érdemeket szereztek, törvénybe iktatja és szokás azokat az érdemeket a törvény paragrafusaiban is felsorolni. Hogy én most felszólalok, — azt hiszem, mindenki megérti — ezt nem azért teszem, mintha bárkit, is meggyőzni akarnék arról, hogy Széchenyi Istvánnal szemben ez a becsületbeli kötelességünk még teljesítendő, hanem azt hiszem, mindnyájan egyetértenek a Ház tagjai velem abban, hogy amikor Széchenyi István közéleti pályájának kezdetét, illetőleg annak százéves fordulóját, ccntcnnáriumát ünnepeljük, ezt a mulasztást pótolnunk kell. Nem azért szólalok fel, hogy Széchenyi István fölött emlékbeszédet mondjak, hiszen emíékb.eszédet talán senkiről annyit nem mondtak, mint épen Széchenyi Istvánról. Néha olyanok is, akik életét a legkevésbé ismerték, olyanok, akik tanításait megfogadni nem kívánták. (Ugy van! a középen.) Azért sem szólalok fel, hogy szavait, mondásait, tanításait idézzem. Hiszen ezt is teszszük untalan, leggyakrabban nem azért, hogy tanításait megszívleljük és hogy azokat kövessük, hanem azért, hogy politikai harcainkban egy-egy argumentumot szerezzünk a magunk álláspontja mellett. T. Nemzetgyűlés ! A nagy férfiakkal általában ugy vagyunk, hogy a kor múlásával változik az a kép, amelyet őróluk alkotunk magunknak, mert változik a felfogás. Szavaikat idézzük, de más cselekvények, más törekvések érdekében, mint amelyek az illetőket annakidején jellemezték, sőt gyakran ellentétes törekvések érdekében, mint amelyekért ők annakidején küzdöttek. Az ő szavaik is jelszavakká válnak és amilyen mértékben általánosan ismertekké lesznek, ép olyan mértékben elferdül az a kép, amelyet magunknak nagy férfiaínkról, a nagy nemzeti hősökről és azokról a szavakról, cselekedetekről és törekvésekről alkotunk, amelyek őket annakidején vezették és irányították. En tehát nem idézni és nem parentálni kivánom Széchenyi Istvánt, hanem azt szeretném, hogy ugy, mint a munkásosztály akkor, amikor egy munkásvezér temetésénél annak emlékét szenteli meg azzal, hogy öt percre az egész országban elnémítja a munkaműhelyeket, félreteszi a kalapácsokat és tisztán az elnémult vezér emlékének szenteli azt az öt percet, mi is öt percre ennek a harcos magyar politikai életnek a műhelyét csendesítsük el és ezt az öt percet kizárólag Széchenyi emlékének szenteljük. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) És szenteljük ezt az ő emlékének ne csak szavakkal, hanem elsősorban avval az érzéssel, hogy elválaszthat minket a politikai meggyőződés, elválaszthatnak a követett célok és eszközök, elválaszthatnak az indulatok és néha a szenvedélyek is, legyünk azonban mindenkor tudatában annak, hogy egy nemzetnek vagyunk a képviselői (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.), legyünk mindenkor tudatában annak, hogy mi, egy nemzet képviselői kizárólag a haza érdekében dolgozhatunk. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) És szenteljük Széchenyi emlékének ezt az öt percet avval a fogadalommal, hogy ennek megfelelően kívánunk Magyarország jelenlegi nehéz helyzetében is cselekedni. T. Nemzetgyűlés ! Ha végignézünk Széchenyinek száz évvel ezelőtt megkezdett tüneményes pályáján és ha visszapillantunk azokra a cselekvényekre, azokra a törekvésekre, amelyek őt vezérelték, akkor azt kell mondanunk, hogy Széchenyi István nemcsak Akadémiát, Tudóstársaságot, nemcsak Lánchidat, nemcsak Tisza-szabályozást, Vaskapu-szabályozást és egyéb látható cselekvényeket végzett, amelyeket a történelemből kitörölni nem lehet és Széchenyi István nemcsak a jobbágyság felszabaditásáért, a nemesi jogok eltörléseért, a közteherviselésért, az egyenlőségéért és a népképviseleti alkotmányért küzdött, hanem Széchenyi többet tett ennél. Q mindörökre utat mutatott minden magyar embernek a politikai életben, mert Széchenyi István nem volt sem demokrata, sem reakcionárius, nem volt sem kuruc, sem labanc, sem liberális, sem konzervatív ; ő egyedül és kizárólag magyar volt. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps jobb- és a baloldalon és a középen.) Széchenyi István világnézete a magyar világnézet, Széchenyi