Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

 nemzetgyűlés 460. illése 1925. a gazdasági erő és jólét, s hogy egy ország gazdasági ereje az egyes polgárok gazdasági erejétől függ. Küzd a gazdasági haladást megbénító, elavult intézmények ellen, a jobbágyság felszabadítása, földhöz juttatása érdekében, a közteherviselés, a kötött gazdaság felszabadítása mellett stb. Felfedi az okait a köznemesség pusztulásának, s fenmaradásának biztosítása céljából kis hitbizományok alapitását ajánlja. A gazdasági kultúra terjesztése, fejlesztése céljából megalapítja az »Állattenyésztő Társaság«-ot amelynek célja kezdetben a lóversenyeknek hazánkban való meghonosítása, majd ezzel kapcsolatban a lótenyésztés fejlesztése, végül pedig a gazdasági élet minden terére kiterjedő reformok létesítése. Munkakörét maga Széchenyi a következőképen irja le (olvassa) : »Nemcsak a ló tenyésztését eszközli hathatósabban, hanem a rendes pesti összejövetelek által hazánk lakosait is egymással közelebbről megismertetni fogja, s annál fogva olyan tárgyak kifejlődését segítheti, melyek Hazánk "díszét fogják magok után vonni, mert ahol egyetértés s együttfáradozás által földmivelés, kereskedés előmozdittatik és ezáltal a polgári erények napról-napra tökéletesebben kifejlődnek, ott boldogabb a Haza«. Meggyőző érvelésű beszédeiben a társulást, a szövetkezést hirdeti, mint a gazdasági megerősödés egyik leghatásosabb fegyverét, alapfeltételét. Alig van tere a gazdasági életnek, amelyen kezdeményező lépést, örökké maradandó alkotást nem létesített volna. Hévvel propagálja a selyemtermelést, tervet dolgoz ki a borértékesítés tárgyában, egészséges alapokra óhajtja fektetni a hitelpolitikát. A niagyar közlekedési politikának hatalmas lökést adott a »javaslat a magyar közlekedési ügyek rendezéséről« cím alatt megjelent reformtervezete, amelynek célja az országnak hatalmas vasúti, vízi és országút-hálózattal a világközlekedésbe való beillesztése volt, s amely még az ország ama társadalmi rétegeire is mély hatást gyakorolt, amelyek egyébként Széchenyi működését kétkedéssel fogadták, sőt ellene állást foglaltak. Mind olyan kérdések ezek, amelyek ma is aktualitással bírnak és amelyek alapját képezik a modern gazdasági politikának. Főbb alkotásai : a Lánchíd, amelynek célja a két testvérváros összekapcsolása révén Budapestet az ország szellemi és gazdasági központjává tenni, a dunai hajózás megteremtése a »Dunagőzhajózási társaság« megalapításával, a Vaskapu szabályozása, amely megnyitotta a viziforgaimat az aldunai államokkal, a Tisza szabályozása, amely hatalmas területeket mentett meg a mezőgazdasági kultúra számára, mind olyanok, amelyek ércnél fényesebben és maradandóbban hirdetik nagyságát a magyar gazdaságpolitika terén. Széchenyi politikai működése szorosan és szervesen függ össze gazdasági tevékenységével. Ideálja egy gazdaságilag független, politikailag szabad nemzet volt. Céljainak megvalósítása során e téren talált a legnagyobb akadályra, szemben találva magát egyrészt a magyar nemesség politikai nemtörődömségével, másrészt pedig a rendi kiváltságoknak a politikai haladást megbénító béklyóival. Széchenyi nem rettent vissza az akadályoktól. Meggyőző hévvel hirdeti az elavult politikai intézményekkel való szakítás szükségességét, a teljes politikai átalakulást, ha meg akarunk maradni a népek nagy versenyében. Megérezte a nyugati demokrácia éltető hatását, a nyugati államokban bevezetett reformok jótékony eredményeit s azoknak keresztülvitele, megvalósítása érdekében emberfeletti munkát fejt ki. Célja a nemzeti önérzet felébresztése, a széttagolt nemzeti társadalom közös munkára való tömőritése, az osszetartozandoság érzésének kifejlesz- i évi november hó 4-én, szerdán. 313 tése és az egyes társadalmi osztályok kiengesztelődése (olvassa) : »Egyedül minmagunkban "van a feltámadás, ne felejtsük ezt soha és azért, bármily erősen ágaztassa is el hazánkban a pártokat és külön egyediségeket vérünk heve és politikai hitünk türelmetlensége, legyen köztünk legalább egy engesztelő-eszme, mely lefegyverez s kézfogásra int, és ez : a nemzetiség eszméje és azon hűség, mely ehhez köt : mert ugyan, ha az ármány még ezen kapcsot is el tudja köztünk vágni és magyar magyart gyűlöl és magyar magyart üldöz : ó, akkor nemcsak nem virul fölöttünk élet többé, de még végünk sem lesz dicsteljes« — mondja egyik beszédében. (Szeder Fcrene : Tanulhatnának tőle !) Programm]a a közös teherviselés, szabad vallásgyakorlat, a politikai jogok egyenlősége s ezzel kapcsolatban a jobbágyság felszabadítása. Mindezen reformok megvalósítása céljából valóságos munkaprogrammot állit fel, aprólékos részleteiben kidolgozva. Programmját nem erőszakos módon, forradalmi utón óhajtja megvalósítani : Széchenyi a természetes fejlődés hive. Miként Andrássy Gyula gróf állapítja meg igen helyesen Széchenyiről írott munkájában (olvassa) : »Széchenyi célja felé lassan akart haladni, mert a természet nem ismer ugrást, csak fokozatosan lehet a tökélyt megközeliteni. Lassan hanyatlott a nemzet, csak lassan emelkedhetik újra«. Széchenyi politikai munkásságával óriási hatást ért el. Korszakos munkái, a »Hitel«, a »Világ« és a »Stadium«, amig egyrészt óriási ellenzést váltanak ki, másrészt hatalmas táborát teremtik meg a politikai és gazdasági haladás hiveinek, valósággal felrázzák a nemzetet évtizedes tespedéséből ; a nemzeti megújhodás munkája feltartóztathatatlan léptekkel indul meg természetes utján s méltán és megelégedéssel Írhatja Széchenyi egyik levelében (olvassa) : »Mennjdre gyenge szemem bír tekinteni a messze jövendő homályiba, vajmi szép és nemes kifejtését látom nemzetünknek. Nagy és dicső leend egykor a magyar, nem kétlem többé«. T. Nemzetgyűlés ! Ha annak a nagy hatásnak okait vizsgáljuk, amelyet Széchenyi az ő kortársaira gyakorolt s annak a nagy eredménjmek, amelyet munkásságával elért, ugy azokat az ő gazdag lelki tulajdonságaiban kell keresnünk. Legelső ezek között az ő hite, vallásos érzése, amely képessé tette őt lelkesedni nemes ideáljaiért, bizalommal töltötte el munkájának eredményét illetően s fokozta szeretetét azokkal szemben, akik pártfogására, ügyük felkarolására a legjobban rászorultak. Ezen vallásos érzés fejlesztette ki benne az önzetlenségnek oly nagy fokát, amilyet ritka államférfiben találunk meg, s amelyet legméltóbban »Hitel« című munkájának következő klasszikus értékű sorai jellemeznek (olvassa) : »Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében«. Ehhez járult izzó fajszeretete, törhetetlen hite nemzetének hivatottságában és jövőjében, mely tulajdonsága eredményezte, hogy a nyugati műveltséget és a reformeszméket össze tudta egyeztetni nemzetének jellegzetes sajátosságaival, s amidőn kultúrát hirdetett, az igazi magyar nemzeti kultúra volt. Jellemző tulajdonsága volt politikai éleslátása, mely minden reform szükségességét annak kellő idejében látta meg s amelyről Kossuth a »Kelet népé«-re adott »Felelet«-ében a következőket mondja (olvassa) ; »Széchenyi ujjait a korszak ütőerére tévé és megértette lüktetését ; nem ismer senkit históriánkban, akiről elmondhatnék, hogy százados hatásra számított lépései sem korán, sem későn nem érkeztek«. Mindezen kivételes lelki tulajdonságokhoz járult páratlan áldozatkészsége, mely amig egyrészt magában is lehetővé tette hatalmas alkotások megvalósítását, másrészt péli dájával kortársai áldozatkészségre serkentette, -•