Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

302 Ä nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, hedden. kasok, a fix keresetű alkalmazottak és általában a függő helyzetben lévő exisztenciák számára jelen­tenek igen nagy veszedelmet. A javaslat ebből a szempontból nincs megalapozva. Amint ez a kor­mány és ez a nemzetgyűlés minden ujitást a mellék­körülmények figyelembevétele nélkül old és oldott meg, ugyanúgy oldja meg ezt a kérdést, anélkül, hogy a várható hatásokra figyelemmel lenne és igyekeznék azokat elhárítani. Hogy csak egy példát említsek, ha szociál­politikai megalapozása volna az uj pénzegységre való áttérésnek, ha a dolgozókat, a vásárlókat, a fogyasztókat, valamilyen szociálpolitikai intéz­mény, vagy hálózat mentesitené attól, hogy az átmenet bajait nekik kelljen megfizetniük, akkor sokkal nyugodtabb lélekkel lehetne ezt a javaslatot tárgyalni és elfogadni. Például ha volna béregyez­tető hivatalunk minden munkáskategória számára, amely megvédené a munkásokat attól, hogy a tőke a maga számára zsákmányolja ki ezt az átmenetet, akkor kevesebb volna az aggodalmam, mert akkor egészen bizonyosan pártatlan fórum Ítélkeznék a kérdésekről bér és fizetési ügyekben, amely semmi esetre sem helyezkedhetnék arra az álláspontra, hogy az átszámítás és az osztás eredménye lefelé kerekítendő ki. Minthogy azonban ilyen munka­béregyeztető hivatalunk nincs, csak igéretünk van rá. . . (Farkas István : Házhatározat is van rá !) minden foglalkozási kategória ki van téve annak, hogy az átmenet ideje alatt bizonyos kikerekitések lesznek és pedig lefelé, ami a dolgozókat nagy mér­tékben meg fogja kárositani. Az osztószám kérdésénél ki kell fejtenem egész őszintén, hegy miért vannak aggodalmaim a törvény 17. §-áia nézve, amely a 12.500-as osztószámot állapítja meg sub titulo : nyolccal könnyű osztani. Szeretnék az osztószám születésé­nek titkaiba belelátni ; (Strausz István : Nehéz lesz !) szeretnék a kulisszák mögé betekintem tudni és meglátni azokat a motivációkat, amelyek ezt, minden osztószám közül a legrosszabbat jelölték ki, mint olyat, amellyel az átmenet eszten­dejében élni fogunk. A gyanúm alapos, mert a 12.500-as osztószám ellen épen kormánypárti részről hangzottak fel ellenvélemények és aggo­dalmak. Egyszerre azután, egy szép napon bizal­mas értekezlet volt, amelyen az egységespált igen t. tagjait bizalmasan informálták arról, hogy mi a rugója a 12.500-as osztószámnak és (Farkas István : Leszerelt az egységespárt !) egyszerre csak elhall­gattak az ellenvetések ; odaát örömmel üdvözlik a 12.500-as osztószámot és természetesen elfogad­ják, (Esztergályos János : Azért nincsenek is itt !) noha épen a kisgazda képviselők választóit érinti ez igen kellemetlenül, mert bizony sok olyan kis­gazda van — földmunkás még sokkal több •— aki 8-al sem tud osztani, tabella segitségévei sem és akit a vásárlásnál, eladásnál, munkabérelszámolás­nál is igen nagy károk fognak érni, amelyek el­maradtak volna akkor, ha olyan osztószámot vettünk volna alapul, amely egészen könnyen, még a 8-nál is könnyebben kezelhető. Kutatom, hogy" mi lehet az oka annak, hogy a bizalmas, informativ értekezlet után az egységes­párt teljesen magáévá tette a spontán született 12.500-as osztószámot. Ha ennek okait kutatom, rá kell mutatnom arra, hogy a gazdasági életnek nem csak realitásai vannak, hanem van pszicholó­giája is, ezenkivül napjainkban, a boldogságos kurzus-uralom óta különösen bizonyos hatalmi szempontok is vegyülnek bele. (Farkas István : Csak már boldogulna meg ez a kurzus Î) Mi a gazdasági élet pszichológiája ? Az át­számításnál — azoknál is, akik 8-cal tudnak osz­tani, akiknél ez nem fog majd nehézséget okozni, — fel fognak merülni bizonyos gondolatok és szem­pontok és ezt fogják mondani : visszakaptuk az egységet (Farkas István : Olyan az is, mint az egy­ségespárt !) — és kétféle irányú, eltolódás fog megindulni, amint helyesen mutatott rá Várnai t. képviselőtársam. Az egyik az lesz, hogy azok, akik eddig nagy számokért — amelyek csak lát­szólagos értékek voltak, de mégis nagy számot mutattak — adtak el értékeket, árukat és vásá­roltak, majd az eladásnál arra fognak gondolni, hogy ilyen nagy esés feljogosítja őket arra a fel­tevésre, hogy végtére, ha valaki valamiért az­előtt 100.000 koronát fizetett, annak azt most csak nem adja oda 8-ért, hanem semmi akadálya nincs annak, hogyha az előbb 100.000 ko rónát megért valakinek most megér majd 10 pengőt. Pszihológiailag fogja kezelni a dolgot. Kerek­szám, szép szám, jól is hangzik. A gazdasági élet­ben ezt a felfelémenő tendenciát ilyen pénzegység­nél feltétlenül ki fogják használni. Elhiszem, "hogy Biró Pál képviselőtársunkkal szemben nem, (Szabó Imre : De ő igen, a munkásaival szemben !) de hogy a kisemberek tízezreivel szemben érvénye­sülni fog ez a pszichológiai momentum, ezzel szá­molni kell, mert egészen bizonyos, hogy a kis­kereskedő nem fog minociózusan tizedfillérekre kiszámítani minden apró tételt az eladásnál, hanem a maga javára felfelé fog kikerekíteni és a kisvásárló, a törpefogyasztó tudatlanságát ki fogja használni a maga számára. (Esztergályos János : A minister is ugy képzeli !) Ez nem jóslás, hanem tapasztalat és gyakor­lat. Ausztriában és Németországban az uj*pénz­egységre való áttérés, illetőleg Németországban a visszatérés tetemes drágulást okozott. Ausztriá­ban és Németországban is átlagosan, legalább 20%-os drágulás állott be, amióta Ausztriában a shilling, Németországban pedig az aranymárka be­hozatott. (Kaliök Lajos : Pedig ott egyszerű osztó­szám volt, itt pedig komplikált lesz !) Ausztriában és Németországban azonban ez nem baj, mert ott az erők szabad mérkőzése biztosítva van és ha Ausztriában és Németországban valami megdrágul, nyomban követi annak drágulását a munkabérek és fizetések emelése. (Nagy Vince : Egyensúlyban van a kereset a drágulással I) Ott nincsenek ezek a megkötöttségek, ellenben szociálpolitikai intéz­mények vannak amellett, hogy teljes szabadsága van a munkásosztálynak arra, hogy a maga igazait védje ugy ahogy tudja. Ott tehát ez nem vesze­delmes, mert amint emelkednek az árak, emelked­nek a munkabérek is és igen rövid idő alatt, né­hány hét alatt a helyzet ismét egyensúlyba jut. Nálunk nem fog ez igy lefolyni, mert egészen bizonyos, hogy a másik tendencia, amire Várnai t. képviselőtársunk itt rámutatott, a bérek le­faragásában fog jelentkezni. Itt megint a pszi­chológiai momentum lép majd előtérbe. Annak, aki eddig mondjuk aranykoronában számított és aki megállapította, hogy munkásainak békében egy aranykoronát fizetett, most pedig ennek meg­felelő vagy ennél kevesebb papirkoronát sem fizet, egészen bizonyos, hogy eszébe ötlik az a gondo­lat — és talán még ugy is képes beállítani, hogy a munkás javát szolgálja, — hogy ő igenis meg­fizeti neki azt az egységet, amelyet a munkás a háború előtt keresett és azt fogja neki mondani : Barátom, maga kapott a háború előtt egy arany­korona órabért, én most adok magának egy pengő órabért, maga tehát most már a békebeli standar­don van, és igy nincs oka panaszkodni. (Sütő József : Pedig 20.000-es a szorzószám !) A munka­bérek és a fizetések terén, különösen az elnyomott, és elhagyatott néposztályok kárára fog kialakulni az egyenleg a régi korona és az uj pengő között. itt látom én a titkát annak, hogy a t. egységes­párt ilyen könnyen és simán belement a 12.500-as osztószámba. (Sütő Józseí : Belemegy az min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom