Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

Ä nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. 301 meglehetősen nagy és büszke lengyel önérzetet és az észt márka, amely teljesen a svéd korona alapjára helyezkedett, szintén nem okozott semmiféle bajt Esztoniában, az egészen uj észt nemzeti ideálokat és önérzetet semmiben, de semmiben sem érintette. Az igazán nem lehetne ok, hogy a 10.000-es osztószámot csak azért ne akarjuk alkalmazni az uj pénzegységnél, mert azt Ausztriában is megtették. Rá kell mutatnom azonban egy másik ugyancsak fontos szempontra is. (Rupert Rezső : Hát ha konföderációba lépünk még valamikor Ausztriával ? Konföderációról lehet szó !) Rá kell mutatnom arra, hogy ez a javaslat voltaképen végleges valutareformot jelent. Én ezt abban látom, hogy a javaslat egy-két rendelkezésével a minister ur a papirpénz értékviszonyát lerögziti az aranyhoz. Ennek eredménye lehet ugyan, hogy az aranyvaluta megszilárdul, de egészen bizonyosan várható eredménye az is, hogy a mai árak mai szintjükön megmerevednek. Ezt én elsietett dolognak tartom, olyan valaminek, amit kellőképen nem fontoltak meg és igazán nem habozom kijelenteni, hogy volna időnk, várhatnánk, lehetnénk egy kis türelemmel, amig azok a nagy országok is megcsinálják ezt a valutareformot, amelyek szintén e reform előtt állanak. (Rupert Rezső : Ugy van ! Kár sietni !) Az ilyen dolgot, az ilyen rendelkezést alaposan meg kellene fontolni. Hiszen még csak most kezdünk kimászni az infláció árvizéből. Alig vagyunk még kint a parton ; szemünk-szánk, tüdőnk televan az inflációs nyomorúság iszapjával ; az árak és az árképzetek tekintetében egész káosz, anarchia van előttünk, az árak nem mentek vissza odáig, ahova vissza kellene menniök. Mi szükség van tehát arra, hogy a papirpénz értékviszonyának az aranyhoz való lerögzitésével tulaj donképen az árak mai arányait merevítsük meg ! Ezzel vonatkozásban olvastam egy olyan véleményt, amely a kormánynak ezt a rendelkezését kritizálja és azt mondja, hogy amit a kormány etekintetben csinál, az kockázatos szeleburdiság. Ha ez a vélemény talán túl is megy az objektiv kritika határán, abban igaza van, hogy nem kell nekünk annyira sietnünk. Ha más, gazdagabb államok tudnak várni, akkor várhatunk mi is, nem fogunk lekésni és semmi kárunk nem lesz abból, ha a maiaknál sokkal kisebb árakat fogunk majd megmerevíteni. Rá kell mutatnom még bizonyos jelenségekre is. Amikor Lengyelországban megcsinálták a valutareformot, behozták a zloty-egységet, akkor ennek ott jó hosszú ideig igen káros hatásai mutatkoztak a gazdasági életben. A zloty behozatala nagy pénzszűkét idézett elő, felszöktette a kamatlábat és emiatt a lengyel gazdasági élet igen szomorú, pangó-állapotban van még a mai napig is. Ennek a pangó, szomorú gazdasági állapotnak Lengyelországban legjellemzőbb bizonyítéka az, hogy a munkanélküliek száma egy esztendő alatt 67.000-ről 159.000-re szökött fel. Ez mind abból származott, hogy megfelelő óvóintézkedéseket nem léptettek életbe, nem voltak elég óvatossággal, amikor a valutareformot megcsinálták. Abból kiindulva, hogy ugyanazok a gazdasági hatóerők érvényesülnek mindenütt Európában, de mindenütt másutt is, ahol modern gazdaság elvei szerint dolgoznak és kormányoznak, nem gondolja-e a minister ur, hogy nem lesz-e nálunk is az uj pénzegységnek a gazdasági életre ilyen hatása ? Vájjon gondolt-e erre a minister ur és amennyiben tényleg megragadta a figyelmét a kérdés ebből a szempontból is, vájjon megfelelő óvóintézkedésekről, megfelelő profilaxiárói gondoskodott-e vagy fog-e gondoskodni ? Én abból kiindulva, hogy a 10.000-cs osztószámot egyszerűnek, közvetlennek és olyannak tartom, amely a károktól megvédelmezi "a legkisebb exisztenciákat, teljesen egy véleményen vagyok Sándor Pál t. képviselőtársammal, aki arra hívta fel a pénzügyminister ur figyelmét, hogy nem késünk el, ha ezt a javaslatot néhány napra visszavonja és átdolgoztatja egy olyan pénzegység alapján, amely a legmegfelelőbb. Nem késünk el, ha a minister ur a 10.000-as és a 12.500-as osztószámot egymással szembeállítva odadobja a szakkörök elé, vitatkozzanak rajta, mondjanak véleményt, amit eddig elmulasztottak ; mondom, nem késünk el. Amennyiben én a 10.000-es osztószámnak vagyok a hive és ezt nem találom a javaslatban, legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György Jegyző : Propper Sándor Î Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Biró Pál t. képviselőtársam melankolikusan búcsúzik a koronától és örömmel fogadja el a javaslatot. Szerencsés helyzetben van Riró képviselőtársam, mert ő csak most búcsúzik a koronától s így módja van neki ezt a javaslatot örömmel elfogadni. Miután azonban az ország dolgozó népének túlnyomó nagy része már tíz évvel ezelőtt búcsúzott a pénzétől és a megélhetés lehetőségeitől és minthogy ebben á javaslatban sok olyan veszély van, mely arra mutat, hogy egyhamar nem is fog találkozni ismét a megélhetési lehetőségekkel, részünkről ezt a javaslatot legnagyobb sajnálatunkra nem tudjuk örömmel üdvözölni. A javaslat célja a pénzügyminister ur szerint a nagy számoktól való szabadulás. Ugy olvastuk, hogy tulaj donképen nem valutareformról van szó, mert az már megtörtént a Nemzeti Bank alapításával, most csak arról van szó, hogy a nagy számok kellemetlenségeitől szabaduljunk. Ha így áliana a dolog és nem volna semmi mellékkörülmény, semmi zavaró momentum körülötte, akkor ebbe bele lehetne törődni, mert valóban szükség van arra, hogy a nagy számok mámorától megszabaduljunk. Véget kell vetnünk annak az öncsalásnak, mondhatnám ugy is, hogy ön- és közcsalásnak, mely abban nyilvánul meg, hogy valaki egy egység birtokában ötös számjegyekkel kénytelen dolgozni. Ez feltétlenül helyes, de a végrehajtás sajnos, mint a kormány minden cselekvése, helytelen, mert maga az elnevezés, melyről már több előttem szólott képviselőtársam beszélt, a pengő, nyelvtanilag sem helyes. A pengő nem tárgyi főnév, hanem jelző. Az érc peng, de ha a pénz papírból lesz, nem fog pengeni, legfeljebb zizegni fog. (Derültség.) Aki nyelvtanilag, vagy lélektanilag birálja a dolgot, annak is furcsa lesz, hiszen a pengőnek is megvolt a mellékneve, volt pengő forint és pengő krajcár és mellette volt a papirforint és a papirkrajcár. Ha magyaroskodás volt a célja, azt lehet még méltányolni, de viszont, hogy a pénznek olyan internacionális elnevezése legyen, amelyet a külföldön jól ki tudnak ejteni, respektálnak és befogadnak a nagy nemzetközi pénzcsaládba, annak érdekében, ezt a magyarosságra való törekvést fel lehetne áldozni. A koronától való szabadulást a magam részéről helyeslem. Miért ? Mert ha a hanyatló monarchikus államformának nem állítunk a pénz elnevezésében szimbólumot, ezt örömmel üdvözlöm, de a pengő és korona között lehetett volna találni olyan megfelelő magyar kifejezést, amely egyrészt nyelvtanilag helyes tárgyi főnév lett volna, nem pedig jelző, másrészt pedig alkalmas lett volna arra, hogy az internacionális forgalomban gyökeret verjen, s azt legalábbis ki tudják ejteni. De ezen túl lehetne menni. Nem lehet azonban elhalgatni a javaslatnak olyan hibáit, amelyek főképen a mun-