Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

300 Â nemzetgyűlés 459. ülése 1925, nem is egyszerűségével és közvetlenségével, hanem egy mecénás államtitkár protekciójával jutott győzelemre. De számomra ez nem is fontos szem­pont. Szerintem teljesen mindegy az, hogy ki volt az ötlet gazdája. Én azt akarom és azt szeretem vizsgálni és mindnyájunknak azt kell néznünk, hogy jó-e az ötlet és alkalmas-e arra, hogy az át­menet idejét nagyobb károk nélkül tegye lehetővé. Errevaló alkalmasságát, illetőleg alkalmat­lanságát csak ugy tudjuk megítélni, ha össze­hasonlításra van módunk, ha az egyszerűbb és szerintem az alkalmasság szempontjából is jobb tízezres osztószámmal hasonlítjuk össze. A minister ur már mondott véleményt a tiz­ezres osztószámról. Elismerem, a minister urnák igaza van abban, hogy a tizezres osztószám sem abszolút tökéletességű, de én hozzáteszem, hogy mindenesetre jobb, sokkal jobb, mint a 12.500-as osztószám. A 12.500-as osztószám mellett szám­talan esetben akadnak törtek, amelyeket azután ki keli kerekíteni, míg a tízezres osztószám mellett csak a legminimálisabb esetben fordulnak elő. A minister ur pénteki beszédében előhozta itt a király- vagy a hölgycigaretta példáját, amely­nél igen érthetően be tudta bizonyítani, hogyha felfelé akarunk kikerekíteni, ezeknél a cigaretta­fajtáknál a tízezres osztószám nagyobb differen­ciát mutat, mint a 12.500-as. Ebben, •— mint mondottam — igaza van a pénzügyminister urnák. Abban azonban már nincsen igaza, hogy a kor­mánynak elhatározott szándéka, — mert sejt­hetően elhatározott szándéka, —- hogy^ a maga árujának árát felfelé fogja kikerekíteni. Én nagyon tartok attól, hogy a minister ur, illetőleg a kor­mány nem fog megállni ennél az egyetlen cigaretta­fajtánál, sőt nem fog megállani a dohányjövedék áruinál sem, hanem majd ezt a felfelé való kikere­kít ést végig fogja csinálni az adóknál, az illeté­keknél, valamennyi közszolgáltatásnál és •— ami­ről épen az imént Kabók Lajos igen t. képviselő­társam beszélt, — be fog következni az, hogy a kormánynak ezt a kezdeményező példáját, ezt a bátorítását követni fogják a boltokban, a piaco­kon, a vendéglőkben, ami már azután nagy vesze­delem, és amit nagyon meg kellett volna gondolni akkor, amikor a kormány erre az osztószámra határozta el magát. Az indokolásnak van egy passzusa, amely azt mondja, hogy »az árakra való befolyását a pénzegységnek az elmélet nem erősiti meg«. Hozzá­teszi azonban mindjárt : »Egyes napi viszonylatok­ban a nagyobb pénzegység drágulást idézhet elő, de a kis pénzegység mellett sincs kizárva ugyan­csak egyes viszonylatokban a drágító hatás«. Az indokolás tehát elismeri a nagyobb pénz­egység drágító hatását. Igaz, hogy a kisebb pénz­egységnél sem tartja ezt kizártnak, érezhető azonban az indokolásnak ebből a passzusából, hogy ami a kisebb pénzegység drágító hatását illeti, ebben a tekintetben a kormány már kissé ingadozó. De én azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet elméletekre bizni. Ha csakugyan ugy volna, hogy az elmélet nem erősiti meg a pénzegységnek az árakra való hatását, mi történhet, t. Nemzet­gyűlés ? A vásárcsarnokokban meg a boltokban nem uralkodnak az elméletek, ott haszonra dol­goznak és — mint Sándor Pál t. képviselő ur pénteki beszédében megállapította — a keres­kedelem egész területén nem mindenütt dolgoz­nak tisztességes polgári haszonra, hanem való­sággal hiénaerkölcsök érvényesülnek a beszivár­gott uj elemek gyakorlatában, úgyhogy a kor­mánynak ez a kezdeményező lépése, amelyet egyelőre csak egyetlen egy cigarettánál árult el a mélyen tisztelt pénzügyminister ur, végig fog menni a közszolgáltatásokon, az adókon és min­évi november hó 3-án, kedden. denütt, és akkor fog következni a piac : elő fog állni az a helyzet, amelyről az imént volt szó, hogy ennek az átmeneti időnek egész költségét épen a kisemberek fogják megfizetni, akiket pedig a legjobban kellene védeni. A munkaerő piacán is lesznek olyan hatások' amelyek elkerülhetők volnának. Rámutattak arra — és magam is vallom azt, — hogy mig az élelmi­szerek piacán felfelé fognak kikereketiteni, a munkaerő piacán a lefaragás lesz a divat, ott lefelé fognak kerekíteni. Kisebbek lesznek tehát a munkabérek, — bármilyen kismértékű lesz is a differencia, de mégis kisebbek lesznek, — ki­sebbek lesznek a fizetések, a keresetek, amivel szemben áll a felfelé kikerekített árak egész tö­mege, a felfelé kikerekített adó, a felfelé kikerekí­tett illetékek és ez nem lesz valami elviselhető helyzet, nem lesz elviselhető, ami ebből szár­mazni fog. A minister ur azt vete.te ide, hogy nem értjük itt meg a kérdést, nyilván azt akarván ezzel mon­dani, hogy rosszul jósolunk. Mélyen t. minister ur, példákra tudnék hivatkozni, hogy nem mindig jósoltunk rosszul. Én magam nagyon örülnék, ha ezek a jóslatok nem teljesednének be, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban valóban rosszul jósoltunk volna. Számtalanszor jósoltunk azonban jól s bár ezért támadásokban volt részünk, mégis kitűnt, hogy amikor rosszat jósoltunk is, itt a baloldalon ülő kasszandráknak mindig igazuk volt. Nagyon szeretném, ha az igen t. minister ur meg tudna nyugtatni arra nézve, hogy valóban csalódunk, hogy az államnak ez a kezdeményező felfelé való kikerekitése nem lesz olyan általános, mint ahogy mi várjuk, hogy a kormánynak lesz módja arra, hogy szankciókat léptessen életbe, hogy ne köves­sék az ő példáját olyan mértékben, amely valóban elviselhetetlenné, tűrhetetlenné tenné a helyzetet. Ha meg tudna bennünket nyugtatni, akkor ezt igen szívesen vennőnk tőle. Azt hiszem azonban, nagyon kevés módja van erre. T. Nemzetgyűlés S Hogy a 10.000-es osztó­szám jobb, mint a 12.500-as, arra tulajdonképen nem is kellene itt számokat felsorakoztatni, pél­dákat bemutatni, a kapacitálásnak, az argumentá­lásnak számtalan eszközét felvonultatni és igénybe­venni ; elég volna rámutatni arra, hogy a 10.000-es osztószámot valahol már alkalmazták és ott kitűnően bevált. Itt van Ausztria példája. Semmi különösebb baj nem származott Ausztriában abból, hogy a 10.000-es osztószámot hozták be. A terme­lők sem látták kárát, a fogyasztók sem látták kárát; Ausztriában mindenki elismeri, hogy az uj pénzegységre való átmenet és annak teljes, ki­zárólagos "alkalmazása nem okozott bajt semmire sem, és még azok a teoretikusok is, akik kezdetben ellenfelei voltak a 10.000-es osztószámnak odaát Ausztriában, most elhallgattak, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy ez igen jól bevált. Ha válasz­tanunk kell, amikor itt van számunkra a példa, megtehetjük mi is, hogy ezt az osztószámot alkal­mazzuk az uj pénzegységnél. Azt hiszem, nemzeti szempontok ezt nem aka­dályozhatják. Belgium, Franciaország és Svájc frankvalutája nem érinti egyik állam függetlensé­gét sem és amint kitűnt — itt folyik szemünk előtt — a francia frank nagy krízise nem érinti, nem hat ki a svájci frankra s nem hat ki a belga frankra sem. A magam részéről nem látom semmi akadályát annak, hogy a jót elfogadjam, bárhonnan származik is, és hogy ne alkalmazzam azért, mert véletlenül arról a területről, attól a gazdasági egy­ségtől származik amellyel szemben mi nemzeti tekintetben minden körülmények között meg akar­juk őrizni függetlenségünket. A lengyel zloty, amelyet tisztára a svájci frank alapján csináltak meg, semmiben sem érintette a

Next

/
Oldalképek
Tartalom