Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

Ä nemzetgyűlés 459. ülése 1925. bizonnyal, megérjük. Akkor ráérünk még a koronán változtatni, addig tehát impietás volna ennek a korona elnevezésnek a feladása. Még a sovén álláspont szemszögéből nézve is : NagyMagyarország pénze is a korona volt és így a külföld, a nagyvilág könnyen vádolhatná meg a magyar közvéleményt pozíció-feladással, amikor a magyar pénzegységet pengővei jelöli meg. Amint Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam most közbeszóláskép fölvetette, ennek a pengő szónak kiejtése is a legkülönbözőbb magyarázatra ad alkalmat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A francia kiejtés talán a legcsinosabb lesz, de nincs kizárva, hogy egészen tévesen, a magyar ping-pong-játék szenvedélyére fognak a »pengő« után következtetni, holott, azt hiszem, az igen tisztelt kormánynak inkább volt célja Toldi Miklós budai pengős korcsmajelenetének törvényhozási megörökítése, mint hogy a pingpong-játék szeretetéről tegyen tanúságot. Van a törvényjavaslatnak szerintem még egy homályos pontja, igy a 1.1-ik pont, amely most már a pénzügyi bizottság által módosítva 45 millió pengő névérték vereteséről szól, de ennek a Nemzeti Jegybankhoz való átbocsátásának módjáról nem intézkedik. Itt t. i. két eset lehetséges. Az egyik az, hogy az állam odaadja a Jegybanknak ezt a nagy értéket, az ötvözet aránya szerint megállapított mintegy 30 milliónyi értéket és ezzel szemben bankjegyet kér. Ebben az esetben, tekintettel az ötvözet silányabb voltára, illegitim haszonhoz jut, de mégis szerencsésebb, mintha odaadja ezt a nagy értéket a közforgalomnak ugyan, amely esetben ez a megoldás igen drága, mert cca 30 millió pengő ezüstérték parlagon hever, és amellett könnyen a tezaurálás veszélyének van kitéve. Nagyon helytelenítem a törvényjavaslat 19. §-ában megnyilatkozó, szerintem nagyon helytelenül alkalmazott sovén álláspontot, amely amíg eddig a külföldi kereskedelmi vagyonegyesületeknek, részvénytársulstoknak, intézeteknek, a kereskedelmi törvény szerint a kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedőknek szabadságukban állott saját valutájukban a zárszámadást eszközölni, most ettől a joguktól megfosztatnak. Ez szerintem nagyon helytelenül értelmezett sovinista álláspont, mert hiszen a magyar közgazdaság vitális érdeke külödösen akkor, amikor az internacionális közgazdasági forgalomból csaknem teljesen ki vagyunk kapcsolódva, a külföldi tőkének, minél intenzivebb felkarolása és annak segítő kéznyújtása. Ettől a szerény, primitív segítségtől is el lesz zárva a jelenlegi törvényjavaslat által a reánk nézve olyan nagy haszonnal zárulható külföldi kapitalizmus. Ezek a hibák és még azok is, amelyeket az egyes pontoknál fogok majd szóvá tenni, késztetnek arra, hogy mindaddig, amig az igen t. pénzügyminister ur a 12.500-as osztószám mellett megmarad, és amig ezt nem módosítja a 10.000-es osztószámra, mindaddig, amig — bár csak névről van szó de ez is jelentőséggel bír — a »pengő« helyett nem állítja vissza a »korona« elnevezést, mindaddig nem áll módomban a törvényjavaslatnak még általánosságban való elfogadása sem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Várnai Dániel 1 Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés Î Csak röviden kívánok foglalkozni az előttünk fekvő javaslattal, amennyiben több szempontra, amelyeket magam is fontosaknak tartok, itt már rámutattak. Épen ezért ezek közül a legtöbbet el kell itt ejtenem, egyiket-másikat azonban meg fogom ismételni és megnyugtató választ fogok kérni az igen tisztelt minister úrtól arra nézve, vájjon ő az évi november hó 3-án, hedden. 299 uj pénzegység drágitó hatása tekintetében milyen véleményen van. Azt hallottuk, azt tudjuk mindnyájan, ugyebár, hogy a minister ur hónapok óta magyarázta újságokban, a bizottságban és itt a plénumhan is megismételte, hogy itt tulajdonképen nem valutareformról van szó, hiszen — hogy pontosan idézzem a szavait — az a cél, hogy a csillagászati számok világából, a nullák rengetegéből valahogy kivergődjünk a reális élethez, a nagy egységtől a kisebbhez. Mindjárt hozzátette azt is, — amit sajnos mindnyájan tudunk, •— hogy ez részben a szanálási törvényben meglevő kényszerűség miatt is van. Ha ez"teljességgel igy volna, akkor igaza lehetne Sándor Pál t. képviselőtársunknak abban, hogy ez a javaslat nem is bír túlságos jelentőséggel, olyannal, mint ahogy hiszik, amihez én hozzátehetném, hogy ebben az esetben csak arról lehetne szó, hogy igyekezzünk elkerülni a komplikációkat, válasszuk a legegyszerűbb és legjobban érthető módszert arra, hogy az uj egységgel való számolást mennél könnyebbé tegyük. Ez esetben nem volna másról szó, csak arról, hogy igyekeznünk kell az uj egység megállapítása révén elérni azt, hogy a csalások és becsapások lehetőségét és alkalmait a minimumra redukáljuk, mert hiszen azokat teljesen megszüntetni képtelenség, és különösen ígyekezzük elkerülni azt, hogy az uj egységnek árdrágító hatása legyen, még inkább igyekezünk lehetetlenné tenni azt, — de ezt már igazán lehetetlenné tenni, — hogy mig az élelmiszerek piacán az árak felfelé való kikerekítését teszi szükségessé ez az uj pénzegység, addig a munkaerő piacán a lefaragásra adjon alkalmat. El kell ismernem, hogy ugy a kormány, mint az igen t. pénzügyminister ur alkalmat adott a szakköröknek, hogy az uj pénzegység tekintetében véleményüket nyilvánítsák. A szaktanácskozások egész sora történt meg, a sajtó ezekről az ankétekről igen részletes tudósításokat adott, tudjuk tehát, hogy ezeken a tanácskozásokon kisebb és nagyobb befolyással bíró pártjai kerekedtek az aranykoronának, a húszezres egységgel való számitásnak, viszont volt igen kiadós és jeientőséges pártja a tízezres egységgel való számitásnak is. Azt is el kell ismernem, hogy ezeken a szaktanácskozásokon a szakkörök a legmesszebbmenő szabadsággal és mérlegeléssel tárgyalhattak az előttük fekvő problémáról. (Propper Sándor : Ott nem voltak házszabályok !) Azonban ezeknek a tanácskozásoknak mégis volt két nagy hibájuk. Az egyik az, hogy az ankétekre meghívott testületek képviselői nem ismerték, hogy tulaj donképen mi a kormány álláspontja. Még nagyobb hiba volt az, hogy a minister ur nem dobta a vita anyagába, nem vitte a szaktanácskozások elé a 12.500-as osztószám ötletét, ez csak ugy jött egy hajnalig tartó ministertanács után, kora reggel a lapok utján a közvélemény tudomására, váratlanul, mint valami Deus ex machina. A szakköröknek tehát nem lehetett módjukban, hogy a 12.500-as egységről, errőí az uj divizorról véleményt nyilváníthassanak. Én azonban azt hiszem, ha impreszszióim nem csalnak, és azt hiszem, nem csalnak, hogy ez a 12.500-as osztószám a minister urat ép ugy meglephette, mint a közvéleményt, hogy a minister ur számára ép olyan váratlanul jött, mint akár az én számomra, mert abból a védelemből, amivel a minister ur a 12.500-as osztószám mellé áll, hiányzik a meggyőződés, hiányzik az a lelkesség és szilárdság, amelyet csak meggyőződés adhat. Azt mondják — a minister ur megcáfolhatja, de én mégis szükségesnek tartom ezt itt felemlíteni — hogy ennek a 12.500-as osztószámnak ötlete egy amatör pénzteoretikusnak, egy gépészmérnöknek találmánya és a ministertanácsban 46