Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-459
A nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. 293 nél rövidebb ideig tartsanak, akkor majd nagy baj fog előállani annálfogva, hogy a pénzverde nem tud elég anyagot szállitani. Erre a körülményre bátor vagyok a minister ur figyelmét felhívni, egy kissé erélyesebb kézzel kell hozzálátnunk ahhoz, hogy a pénzverde minél előbb felépüljön és hozzáfogjon az uj pénznemek kiveréséhez. Van még egy körülmény, amelynél nem mulaszthatom el, hogy a minister ur figyelmébe ajánljam, t. i. a pénznemek művészi kivitele. E tekintetben mi magyarok egyáltalában nem vagyunk elkényeztetve. Nem voltunk elkényeztetve akkor sem, amikor az Osztrák-Magyar Bank látott el bennünket bankókkal. Amennyire vissza tudok emlékezni, a régi kék egyforintostól kezdve egészen a háború kitörésééig forgalomban volt papírpénzekre, azok művészi tekintetben egyáltalában nem voltak valami nagysikerű alkotások. Ismétlem, ebben a tekintetben tehát az Osztrák-Magyar Bank sem kényeztetett el bennünket. Amit azonban a keresztény reneszánsz produkált ezen a téren, az lepipálja még a zulukaf férek et is. Tessék megnézni egy százkoronást. Oda van rajzolva a reneszánsz korszak nagy fejedelme, Mátyás király. Mindenki, aki kissé jártas a történelemben, tudja, hogy Mátyás király udvarával együtt a korhoz képest meglehetősen nagyműveltségű ember volt. Most ez a nagyműveltségű reneszánsz fejedelmet odafestették a százkoronásra olyan páncélban, amelynek — ha azt a testhez arányítva nézzük — a nyakán legalább 20 milliméter vastagnak kellene lennie. Ki hiszi azt el, hogy ez a reneszánsz fejedelem ünnepi ruhájához olyan páncélt vett fel, amely a nyakán 20 milliméter vastag lemezből van készitve ? Ilyen stílusbeli hibákat minden pénzjegyünkön fel lehetne fedezni. Olyan brutális primitívséggel vannak azok készitve, hogy még a zulukafferek előtt is szégyelni kellene magunkat. Ha most rátérünk az uj pénzre, arra, amelyet a magyar kormány a törvényhozással együtt alkot, a pengőre, habár ez kissé reakciós izü pénz is, idejében ki kell irni a pályázatot ennek tervezésére és a pályázatokat, a tervezeteket tegyék közszemlére, bocsássák a közvélemény birálata alá, hogy legyen a magyar nemzetnek olyan pénze, amely méltó a magyar néphez. Nem vagyunk olyan utolsó náció, hogy olyan zulukaffer-pénzzel kelljen a világban járnunk, amilyennel a svájci nyomda látott el bennünket. És ne legyen olyan primitiv és szegényes a fémpénz sem, amilyenek voltak annak idején az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott 20, 10 és két filléresek. Legyen szabad errenézve Németország példájára rámutatnom. Németország is rátért az arany valutára, először a járadékmárkára és azután az aranymárkára. Németországban ^már meglehetős sok fémpénz van forgalomban. Én láttam magam is ezeket a fémpénzeket, és mondhatom, hogy még a legkisebb értékű pénznemek is művészi nivón állanak és Ízléssel vannak elkészítve. E tekintetben is bátor vagyok a minister ur figyelmét felhivni arra, hogy írják ki idejében a pályázatot, hogy ezek a pénzek tényleg egyszerűek, szépek, művészi alkotások legyenek, olyanok, hogy az ember az egész világon nyugodtan járhasson velük, ne kelljen szégyenkeznie amiatt, hogy az a festett darab papiros magyar pénz. Nagyjában el is mondottam ezzel azt, amit elmondani kivántam az uj pénznemre nézve. Még egyszer hangsúlyozom, mi legszivesebben látnók, ha a pénzügyminister ur az aranykorona alapjára helyezkednék. Azért az aranykoronára, mert bár annak az átszámítása valamivel nehezebb, mint a 12.500-as szorzószámé, a bizalom mégis nagyobb benne. Egyszerűen visszatérnénk a régi aranykoronára, abból indulnánk ki s mindenki elfogadná, hogy aranyértékü pénz lesz a pénzünk, jó értékmegállapító és jó fizetési eszköz is. Ha azonban ezt nem fogadja el a minister ur, akkor inkább elfogadnám a 10.000-es szorzószámot, mert az megfelelőbb, egyszerűbb, és a való élethez is közelebb áll, mint a 12.500-as szorzószám. Azzal a fentartással tehát, hogy a szorzószám tekintetében ki tudunk egyezni a minister úrral, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök : Szólásra következik"? Pctrovits György Jegyző : Biró Pál ! Biró Pál : T. Nemzetgyűlés ! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslathoz röviden meg szeretném tenni megjegyzéseimet, mindenekelőtt reflektálni szeretnék az igen t. előttem szóló képviselő ur kétirányú fejtegetésére. Ő ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy a kormányzatot azzal a szemrehányással illesse, hogy a nagytolvajokat futni engedi, csak a kicsiket zárja be, és például hozta fel azt az arany- és ezüstáru exportot, amelyet néhány évvel ezelőtt néhány cég lebonyolított. Azt hiszem, hogy abban az időben az igen t. képviselő ur még nem volt tagja a nemzetgyűlésnek. (Maiasiís Géza: Nem!) Ha a nemzetgyűlés tagja lett volna akkor, emlékezhetett volna arra, hogy a kormány egészen határozottan és egészen világosan megcáfolta azt az újsághírt, amely akkoriban különböző lapokban azt a vádat emelte, hogy itt sibolások történtek. (Szakács Andor : Hova lett az ezüst és az arany?) Igenis az arany- és ezüstáru export a kormány tudtával történt abból a célból, hogy ennek az értéke külföldi valutává változtatva, a kormány rendelkezése alá jusson, és hogy az ország külföldi fizetési kötelezettségeinek meg tudjon felelni. Én tehát azt hiszem, hogy az a szemrehányás, amelyet az igen t. képviselő ur a kormányzatnak tett, nem helytálló. Egy másik kérdést is tárt elénk az igen t. képviselő ur a törvényjavaslattal összefüggően. Igen helyesen állapította meg beszédének elején, hogy a fontos az, hogy az uj számolási érték jó fizetőeszköz legyen. (Malasits Géza : És jó értékmegállapító !) és hogj' jó értékmérő legyen. Ezzel összefüggésben azonban azt méltóztatott mondani, hogy ha megakarjuk javítani a pénz értékét, teljes aranyértékü pénzre kell rátérnünk, (Malasits Géza : Teljes aran3 x fedezetü pénzre !) hogy teljes aranyfedezetű pénzre kellene rátérnünk. Azt hiszem, hogy igen tisztelt képviselőtársam e tekintetben is tévedésben van. Mi, illetőleg a kormány tudnillik ezzel a törvényjavaslattal és a nemzetgyűlés ennek elfogadásával pénzünket megjavítani semmiképen nem kívánhatjuk, mert hiszen tudvalevő, hogy már több mint egy esztendeje értékálló és teljes aranyfedezetü pénzünk van: Ennek megjavításáról vagy teljes aranyfedezetre való áttérésről tehát e törvényjavaslattal összefüggésben semmiféle szó nem lehet. Azt hiszem, hogy nem is lehet nekünk, a nemzetgyűlés tagjainak célunk, hogy a bizalmat pénzünk teljes aranyértéke iránt megingassuk azzal, hogy olyan kijelentéseket teszünk, mintha ma még nem rendelkeznénk ilyen teljes aranyfedezetü pénzzel, vagy mintha ez az uj értékegység, amelyet megfogunk állapítani, nem volna teljes, végleges aranyfedezetü pénz. Amire igen tisztelt képviselőtársam alludált, azt hiszem, e tekintetben félreértés nem is lehet közöttünk, ez a készfizetések felvételére vonatkozik. ( Malasits Géza : Ugy van !) Ez azonban sokkal későbbi feladata lesz a magyar jegybankpolitikának, mert hiszen — nem akarok ennek a kérdésnek fejtegetésébe mélyebben belemenni, de — kétségtelen, hogy ma a készpénzfizetés felvétele még Angliában sem történt meg,
