Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

294 A nemzetgyűlés 459. ülése 1925, márpedig azt hiszem, nem lehet senki, aki az angol pénz jóságában kételkednék és azt hiszem, nem lehet senki, aki a magyar uj valuta értékállandóságában, aranyfedezetében kételkednék. ("ügy van! a jobboldalon.) Amikor ezeket a vehemens támadásokat látom a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen kívül is az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen, akkor önkénytelenül eszembe jut a költő Babits Mihálynak egy megállapítása : egyik legutolsó irodalmi tanulmányában ugyanis azt az állítást kockáztatja meg, hogy : ma már több bátorság kell a jót meglátni és feltárni a világban, mint a rosszat. E javaslattal szembeni támadásoknak főoka, — azt hiszem — az, hogy ennek a javaslatnak lényegét és leglényegesebb pontját a Házban és a Házon kivül is az osztószám kérdésében látják. Hiszen még a pénzügyi bizottság jelentésében is olvasom azt a kitételt, hogy ez a legfontosabb kérdése ennek a javaslatnak. Bátor vagyok etekintetben ellenvéleményt hangoztatni. Én azt találom, hogy ez kizárólagosan technikai kérdés, amely engem e javaslatnál sokkal kevésbé érdekel, mint a javaslat lényege, amely abban áll, hogy a mi mai értékálló pénzünknek "az arany valutához való relációját véglegesen megszabja. További nagy jelentőségét abban látom, hogy ezen a réven megint közelebb jutunk egy lépéssel a mérlegvalódiság elvének megvalósításához, főleg pedig abban, hogy az asztronómiai számok irrealitásából kijutva, kezdetét veheti egy helyesebb árképzet elgondolása, amely talán világosabb kifejezője lesz a mi gazdasági leromlásunknak és elszegényedésünknek, de mégis helyesebb, mert igazabb képét fogja mutatni pénzügyi és gazdasági helyzetünknek. Miután ennek a pénzkérdésnek igen sok lélektani motivuma is van, kétségtelen, hogy erre a kisebb egységre való áttérés a pénz értékelését is elő fogja mozdítani, a takarékossági kérdésre is jótékonyan fog hatni és csak ennek az utóbbinak a gazdasági politika minden terén való következtetés levonása révén fogjuk tudni tulaj donképen a mi igazi végleges pénzügyi helyzetünket meglátni. Én ebben találom ennek a törvényjavaslatnak lényegét és ezt a magam részéről igen melegen üdvözlöm. Emellett — szerintem — eltörpül az osztószám kérdésének jelentősége, amely tekintetben korlátozva vagyok a kritikában azért, mert köztudomású, hogy én magam is az aranykoronamegoldásnak voltam hive, tehát oly megoldásnak, amely technikailag még sokkal komplikáltabb, mint,a törvényjavaslatban kontemplált megoldás. Én tehát e tekintetben kritikával nem élnetek, mert azt, amit az igen t. előttem szóló képviselőtársam emiitett, hogy az aranykorona legalább valami bizalmat jelent, (Malasits Géza: Jobban biznak benne az emberek 1), ezt nem ismerhetem el, és nem is szeretném, ha e vita nyomán bizalmatlanság keletkeznék a nagyközönségben. Az az uj pengő, vagy akármilyen más értékegység, amelyet meg fogúnk állapítani, bizalom szempontjából egészen azonos kell, hogy legyen az aranykoronával, (ügy van ! a jobboldalon.) Csodálkozom különben, hogy a pénzügyi és hitelkérdéseknek oly alapos ismerője is, mint Beck Lajos t. képviselőtársam, az aranyproblémát egyáltalán felvetette evvel a javaslattal összefüggően. Az araiiyprobléma már túlhaladott kérdés ; túlhaladottá vált a nemzetgyűlés előtt akkor, amikor a szanálási törvények komplexumában megszavaztuk a Nemzeti Bank alapszabályait, amely véglegesítette az aranyproblémát a mi valutapolitikánkban. Ő az angol Keynes-re hivatkozik és annak fejtegetései nyomán azt mondja, hogy Angliában évi november hó 3-án, hedden. is megingott az aranyvalutában való teljes, osztatlan hit. Én azt hiszem, hogy Keynes tulajdonképen egy gazdaságpolitikai meggondolás alapján jutott egyáltalán ennek a kérdésnek taglalásához, amely kérdésnek azonban a valutaproblémához semmi köze sincs. Keynes azt találja, hogy az angol gazdaságpolitikai bajok egyik nagy oka a túlzott szociálpolitika és a magas munkabérek. Keynes az utóbbi hónapokban egészen világosan kifejezte, hogy ő szeretne bizonyos inflációt azért, hogy az angol reálbérek csökkenjenek Nem akarok ebbe a problémába belemélyedni, csak megállapítom, hogy az egész angol közvélemény ellentmond ennek a felfogásnak, és az egész Keynes-fcle aranyprobléma felvetése ezen a gazdaságpolitikai meggondoláson alapszik. (Malasits Géza : Valószínűleg itt tanulta nálunk a bérek leszorítását !) Én nagyon szeretném, ha a mi országunk nemzetközi viszonylatokban olyan jelentőségű volna, hogy ide járnának a világ gazdaságpolitikusai tanulmány céljából, de ezt nem hiszem. (Malasits Géza : Idejárhatnának ! — Kabok Lajos : A munkabérek alacsonyságát itt tanulhatnák meg ! Különösen Ózdra lehet elmenni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bíró Pál : A vitában elhangzott az a kérdés is, hogy vájjon a mostani pénzértékrendezés ideiglenes vagy végleges rendezés legyen-e. Azt hiszem, hogy ez is túlhala dott kérdés ; Azt hiszem, más, mint végleges nem is lehet, végleges alatt értve vajamilyen belátható időig tartó rendezést. Akik ezt a kérdést felvetik és akik ideiglenes rendezést szeretnének, azok azt hiszik, hogy helyes gazdaságpolitika volna egy meglevő, akár körülöttünk levő, akár más országnak pénzegységéhez való hozzáidomulás. Azt hiszem, a valuták különbözőségének igazán nincs gazdaságpolitikai jelentősége. A tapasztalat is azt mutatja, hogy pl. a háború előtti években a legnagyobb áruforgalom és pénzforgalom a világgazdaságban az Egyesült-Államok és a német birodalom között bonyolittatott le. Ez a kétirányú forgalom többszöröse volt annak, ami pl. a volt monarchia országai között, Ausztria és Magyarország között lebonyolittatott. Sohasem okozott nehézséget a forgalomban a különböző valuta. Én különben meg vagyok győződve róla, hogy a középeurópai gazdasági egység ideológusai egészen nyugodtak lehetnek abban, hogy ez fogja a legkisebb nehézséget és a legkisebb akadályt okozni az ő gondolatuk megvalósításában. (Reinpreeíit Antal : Öt év alatt ugy is meg lesz az egységes európai valuta !) Hitelpolitikai jelentőséget is tulajdonítanak egyesek annak, ha más államokkal azonc s valutánk lenne, akár az angol, akár a német egység elfogadása, akár pedig a 10.000-es osztószám utján is történik a megoldás. Én ilyen hitelpolitikai jelentőséget sem tudok a dolognak tulajdonítani, mert azt a feltevést, hogy az angol piac sokkal inkább áll kölcsönnel rendelkezésünkre, ha angol-mintáju pénzegységünk volna, nem fogadhatom el helyesnek, mert egészen más döntőtényezők azok, amelyek szerepet játszanak a külföldi kölcsönök tekintetében, nem pedig ez az alárendelt kérdés. Különben is Beck Lajos t. képviselőtársunk ebben a vonatkozásban exotikurnról beszélt, amikor az uj pénzértékről szólott. Aki figyelemmel kiséri az angol pénzpiacot az láthatja, hogy az ottani lapokban mindennap jelennek meg különböző kölcsöní'elhivások, amelyek igazán exotikus pénzegységekre szólnak. À mi esetünkben attól nem kell tartanunk, hogy a mi uj pénzegységünk hitelpolitikai szempontból valamilyen hátránnyal járhatna. Emellett, ami a legfontosabb, a különböző jegybankok összeműködése enélkül is meg lehet és meg is van, amint azt a tapasztalat is bizonyítja. Nem is a nemzetgyűlésen belül, hanem a sajtóban hangzott el e javaslattal szemben a vád,