Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-457
282 A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. állók, mert hiszen azt mondják mindenütt sokkal kisebb pénzegység van; hogy mi lesz, mikor ők is oda fognak jutni, hogy egyszer véglegesen rendezniök kell a valutájukat, ízt hiszem, ezt közülünk senki megmondani nem tudja (Sándor Pál i De a vámnál miért tartja fenn ?) Ennek magyarázata egyszerűen az, hogy ezidőszerínt nekünk ilyen aranykoronán alapuló vámtarifánk van. Abban a percben nekem újra ide kellene jönnöm ezzel'-a kérdéssel, fel kellene kavarnom az egész helyzetet. Különben pedig a vámnál teljesen közömbös, mert a vámot, mint igen t. képviselőtársara nagyon jól tudja, aranyban kell fizetni; egészen közömbös tehát, hogy ebben az aranyban vagy a régi aranyban fogom-e fizetni. Mi lesz ennek a vége? Ez csak a Nemzeti Bankra fog jótékonyan ha 1 ni, mert az a sok 20 és 10 aranykoronás több mint valószínű ennek révén belekerül a bankba, annak aranytartalékát fogja erősen fokozni s eljön majd az ideje annak is, hogy kellő időben és alkalommal ebből a 'szempontból is átdolgozzuk a vámtarifát. Azt hiszem, ezek a felvilágosítások teljesen megnyugtathatják a képviselő urat. Olyan pónzegység megválás tására kellett tehát törekedni amelynek komolyabb értéke van pszichológiailag az emberek szemében, és mint nagyon jól tudjuk, különösen a pénzkérdésnél mindig a nép pszichológiájával kell számolnunk. A mi népünk hozzá van szokva a komolyabb egységhez. S nem elég csak megteremtenünk a pénz becsületét, amikor stabilizáljuk, amikor aranyértékre térünk át, de a pénz megbecsülését is meg kell teremteni, ami pedig a takarékosság folyamatának nemcsak megindiiásában, hanem megerősödésében nyilvánul. Az a pénzegység, amely a 12.500-as szorzószámmal dolgozik, épen ezekkel a sajátosságokkal bir, ezt a pénzegységet mindenki fogja értékelni, annak meglesz a becsülete is és sokkal jobban rá fogja vinni az embereket a takarékosság gondolatára is. Azt méltóztatott mondani, hogy káoszt teremthet. Lehetetlenség, hogy ezzel káoszt teremtsünk. En a képviselő urat saját érveivel fogom meggyőzni ennek lehetetlenségéről. Nagyobb volna ez a káosz, *ha a 14.500-as osztószámot választanok ; azt csak nem fogja állitani, hogy ez sokkal egyszerűbb ? (Sándor Pál : De végleges ez a rendezés ?) Nem lehet más, mint végleges. Méltóztatott továbbá azzal foglalkozni, hogy mikortól fogva fognak igy számolni a kereskedők ? Azt hiszem, a törvényben rendkívül világosan vannak ezek az elvek lefektetve. A kötelező számitás 1927. január 1-én lép életbe, mert ez az az időpont, amikor ki tudunk lépni a nyilvánosság elé ugy az ércpénzzel, mint az arannyal fedezett bankjegyekkel. Egy év alatt tehát mindenkinek módjában lesz az ő árképzeteit kialakítani, ezt mindenki megteheti, senkit sem kényszerilhetünk, mert nem lehet kényszeríteni, mert az volna a legborzalmasabb ha mindjárt életbeléptetnők az uj pénzt. Ez egyenesen lehetetlenség volna. Akkor kell jönni az uj számítással, amikor tudjuk, hogy ki tudjuk elégíteni a forgalmat. Azt hiszem, ezt mindenki helyeselni fogja. Addig ideje lesz az egész nagyközönségnek hozzászokni az uj pénzegységhez. Biztos vagyok abban, hogy közülünk egy sen fogja ugy számítani, mint az éleiben azok, akiknek érdekük ahhoz fűződik, hogy ők se ne nyerjenek, se ne veszítsenek. Nem áll az adópolitikára nézve, hogy ez óriási komplikációkat idézne elő A régi koronaértékben megállapított tételeket — ezt különben a földadóra lehetmondani — úgyis át keli dolgozni. Azt kérdezem, miért kell nekem ityen bonyolult számítási rendszert alkalmaznom, mint amilyet t képviselőtársam ajánlott nekem. Semmi egyebet nem kell nézni, mint azt, hogy a régi aranykorona és a mai aranyérték milyen relációévi oMóber hó 30-án, pénteken. ban van egymással. Tudjuk, hogy ennyi és ennyi differencia van. Ahol kevesebb a percentdifferencia, mint itt ahol körülbelül 14, mig a másiknál 34, könnyebb a 14 percentet kiszámítani, mint a 34 percentet. Mondom tehát, hogy a tízezres osztószámmal való dolgozás nem olyan könnyű. Még csak az ellen foglalok állást, hogy nem kellő megfontolással hoztuk ezt a javaslatot, nem volt tájékozódva a közvélemény és nem ugy történik a törvényjavaslat tárgyalása, mint ahogy kívánatos volna. Engedelmet kérek, én júniusban beszéltem e kérdésről, június óta általában napirenden van ez a probléma és mindenki megnyilatkozott már jobbra vagy balra (Sándor Pál. De a pengő most jött ! — Lendvai István : Az csak az elnevezés !) Kérem, a pengő ne bántsa t. képviselőtársamat, a pengő egy évszázados pénzelnevezés a magyar történelemben és végeredményben is miért ne lehessen nekünk is önálló pénz elnevezésünk, amikor az egész világ önálló penzelnevezéssel dolgozik. A pengő elnevezés nem idegen fogalom, a magyar fül mint pénzértéket megszokta. Mindenkinek módjában van jobbra vagy balra megnyilatkozni, hónapok óta mennek az érvelések a sajtó Utján, tehát senkire meglepetés nem volt. A t. képviselő ur a pénzügyi bizottság ülésén tegnap tapasztalhatta, — épen t. képviselőtársam mondta, — hogy ugy ki vannak merítve az érvek pro és kontra, hogy nem is tudunk beszélni erről a kérdésről. Valljuk meg őszintén, hogy én az érvelésre az alkalmat megadtam, mert én azt tartom, hogy épen mivel az egész ország gazdasági életéről van szó, tessék szóljanak hozzá, próbálják meg felhozni az érveket pro és kontra, tessék egymást meggyőzni. Én azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy végeredményben semmi egyebet nem teszünk, mint a mai helyzetet jogilag tisztázzuk. Nekünk van aranyért éken alapuló valutánk, mi ennek megadjuk a jogi leszögezését is olyan szempontokkal, amelyek akár egyik, akár másik nézőszögből nézve — akár a pénzérték szempontjából, akár a hozzáfüződő gazdasági és politikai szempontokat kellőleg mérlegelve — helytállóak ; ezt nyugodt lelkiismerettel állithatom, anélkül, hogy kritikát gyakorolnék minden más megoldás felett, mert azt hiszem, hogy végeredményben e megoldások mind ehhez a célhoz vezetnek. Nekünk az a főtörekvésünk, hogy gyorsan tető alá hozzuk a kérdést és ezáltal azt a folyamatot, amikor visszatérünk a konszolidált gazdasági életbe, egy lépéssel tovább vigyük és megteremtsük a jobb magyar jövő lehetőségét. (Élénk helyeslés és taps !) Elnök : Következik a belügyminister ur Írásbeli válasza Malasits Géza képviselő urnák a gyülekezési jog alkalmazása terén a közigazgatási hatóságok részéről tapasztalt túlkapások tárgyában beterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminister ur válaszát felolvasni. Petrovils Gryörg-y jegyző (olvassa/ : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Malasits Géza nemzetgyűlési képviselő ur a következő interpellációt intézte hozzám : »Az elsőfokú közigazgatási hatóságok, különösen a vidékiek a szociáldemokrata párt szabályszerűen bejelentett gyűléseit úgyszintén a szociáldemokrata párthoz tartozó nemzetgyűlési képviselők beszámoló gyűléseit a legkülönbözőbb indokok alapján sorra, rendre betiltják, mig más pártok gyűléseit minden akadályozás nélkül — még nyilt téren is — engedélyezik. — A gyülekezési jog ilyetén eg3 r enlőtlen alkalmazása az állampolgárok nagyrészében jogos elkeseredést kelt. — Kérdezem, hajlandó-e a belügyminister ur az alárendelt hatóságokat utasítani, hogy a szabályszerűen bejelentett gyűléseket engedélyezzék, a gyülekezési jogot
