Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

A nemzetgyűlés 448. ülése 1925. évi október hó 15-én, csütörtökön. 21 tenné lehetetlenné, már előre gondoskodás történjék, hogy egy ilyen fennakadás be ne álljon. Világos azonban ebből, hogy olyan esetekben, amikor a házszabály fölfedezett hiánya nem kivan azonnali intézkedést, hanem megfelelő módon pótolandó, házszabálymódositásnak van helye és ez az alkotmányos eljárás nem helyettesíthető azzal, hogy az elnök ur incident a]iter házhatározatot provokáljon. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon..) Elnök : A pénzügyi és közigazgatási bizottságok előadója kivan jelentést tenni. Drefcr Imre : T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém az egyesitett pénzügyi és közigazgatási bizottságok jelentését a magyar királyi országos közegészségügyi intézet felállításáról szóló 822. számú törvényjavaslat tárgyában tisztelettel benyújtani. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatra vonatkozólag a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Helyeslés jobbfelőlj Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt később fogok javaslatot tenni. Mivel a bizottság előadója a sürgősség kimondását kéri a jelentésre vonatkozólag, kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a törvényjavaslatra vonatkozólag a sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik Alföldy Béla képviselő ur indítványának indokolása egy állandó parlamenti közegészségügyi és gyermekvédelmi bizottság megalakítása tárgyában. Alföldy Béla képviselő urat illeti a szó. Alföldy Béla : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Indítványomat, amelyben egy állandó parlamenti közegészségügyi és gyermekvédelmi bizottság megalakítását javaslom, csak röviden szándékozom megindokolni, hiszen a mi közegészségügyi állapotainkról, illetőleg arról, hogy van-e szüksége ennek a pusztuló nemzetnek mélyreható közegészségügyi és gyermekvédelmi reformokra vagy sem, tehát hogy van-e szüksége azokra a bizonyos közegészségügyi törvényjavaslatokra, amelyek szerintem egyenesen a nemzet vitális érdekeit vannak hivatva előmozdítani és amelyeknek igenis már a közeljövőben ide kell kerülniök a Ház asztalára, nyilatkoztam már számtalanszor itt a Ház ülésein és nyilatkoztak a szónokok a Ház minden pártja részéről, tehát feleslegesnek találom, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam. Különben is válaszol helyettem ezekre a kérdésekre az az elszomorító egészségügyi statisztika, amely élénken tárja elénk a magyar faj pusztulásának és elsatnyulásának valóban megrendítő képét, sőt mondhatnám, végzetes veszedelmét. (Zaj a baloldalon.) És amikor itt már többször nyert megállapítást az a tény, hogy igenis ennek a pusztuló nemzetnek feltétlenül szüksége van mélyreható közegészségügyi reformokra és hogy az ezekre vonatkozó törvényjavaslatok milyen nagyfontosságúak, mennyire kihatnak a nemzet egész életére és jövőjére nézve, akkor viszont lehetetlennek tartom azt, hogy ép ezek a fontos törvényjavaslatok ne menjenek át azon a bizonyos kettős retortán, t. i. egy állandó szakbizottság és a plénum kritikáján, amelyen átmennek tucatszámra, sőt az idők folyamán százszámra is azok a törvényjavaslatok, amelyek közül igen sok fontosságra, jelentőségre nézve ezeket meg sem közelit!. Tekintettel továbbá arra, hogy itt nem egy törvényjavaslatra, hanem a törvényjavaslatok egész láncolatára lesz a jövőben szükség, tehát egy egész jövőre kiható parlamenti munkára, amig mi odaérünk egészségügy dolgában, ahol az igazi nagy kulturnemzetek állanak, amelyekben ott él a faji és nemzeti öntudat, tehát tekintettel ezekre, én feltétlenül szükségesnek látnám ennek az állandó egészségügyi bizottságnak mielőbbi megalakítását. (Helyeslés jobbjelől.) T. Nemzetgyűlés ! Én ez állandó szakbizottság megalakításának gondolatát már itt is és az egységespárt értekezletein is többizben felvetettem, és hála a ministerelnök és a népjóléti minister urak szociális és az egészségügyek iránti kiváló érzékének, prepozíciómat szimpátiával fogadták és magukévá tették. Őszintén megvallva, többek között ez biztatott engem arra, hogy prepozíciómat indítvány formájában a t. Ház elé hozzam. Én direkt kiemelem a ministerelnök és a népjóléti minister urak szociális, illetőleg a közegészségügyek iránti érzékét, mert igenis ez az, ami azelőtt, különösen a békeidőkben, sajnos, csak szunynyadózott a mi államférfiáink lelkében, hiszen különben nem érvényesülhetett volna annyira az a bizonyos mentalitás, az az irány, az a politika, amely az integer Nagy-Magyarországon a közegészségügyet mindig csak mostoha gyermekként kezelte. Sem a kormány, sem a törvényhozás egyáltalában nem ismerték fel a közegészségügy nagy jelentőségét. Nem csoda azután, hogy ilyen mentalitás mellett akkoriban sem egy parlamenti közegészségügyi bizottságra, sem — sajnos — ugy látszik még a közegészségügyre sem volt nagy szükség. Hogy hogyan festett a közegészségügy abban az időben annak a mentalitásnak uralma alatt, amelynek nem volt szüksége egy parlamenti közegészségügyi szakbizottságra, erre nézve röviden csak egvpár momentumra mutatok rá. (Halljuk ! Halljuk !) I T. Nemzetgyűlés ! Az integer, nagy, gazdag Magyarországnak, amelynek népét már akkor is annyira pusztította a tüdővész, egyetlenegy állami tüdőbeteg-gyógyintézete sem volt. Két tüdőbeteggyógyintézetünk volt : a budakeszi és a gyulai, de ezek nem voltak állami intézmények. Ennek hátrányát mi vidéki orvosok annyira megsínylettük, hogy legfeljebb minden ötvenedik, hatvanadik szegénysorsu tüdőbetegünket voltunk képesek félévig tartó utánjárás, kilincselés és könyörgés után elhelyezni ezekben a magánintézetekben. A többi tüdőbeteg maradt otthon, egész családját megfertőzte rövid idő alatt és igy egész gyermektömegekbe oltották be azt a romboló csirát, ami nagyban hozzájárult azután ahhoz, hogy csonka Magyarország közegészségügyi viszonyai ma ilyenek. (Klárik Ferenc : Ez volt a fajvédelem Magyarországon ! — Rupert Rezső : Cuza-párt ! — Lendvai István közbeszól.) Elnök : Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a baloldalon lévő képviselő urakat is, méltóztassanak csendben lenni! (Ruppert Rezső: Magyar nemzeti függetlenségi Cuza-párt ! — Lendvai István : Látszik, hogy zsidó lapokat olvasnak ! — Pikier Emii : Jelentesse meg újra & Népet, majd olvasni fogjuk ! — Lendvai István : Majd kérni fogok Krausz Simontól pénzt reája ! — Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Alföldy Béla : Hogy hogyan állottunk annak idején a gyermekvédelemmel, erre nézve felhozom azt, hogy a gazdag integer Magyarország a gyermekhalandóság statisztikáját illetőleg vezetett az összes kulturnemzetek élén, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és csak Oroszország áhott vele egy színvonalon. (Ugy van ! a széhőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Ma is igy van !) Majd rátérek erre is. De nem lehet csodálkozni ezen, amikor azt látjuk, hogy vidéken száz számra állottak a községek orvos nélkül évtizedeken keresztül, amikor azt láttuk, hogy a kuruzslók sehol ugy el nem szaporodtak, sehol olyan nyugodtan, senkitől sem háborgatottan nem végezték fpjirtő mesterségüket, mint épen ezen a szerencsétlen Magyarországon.