Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

•><> A nemzetgyűlés 448. ülése 1925. évi október hó 15-én, csütörtökön, De hagyjuk ezeket a szomorú reminiszcen­ciákat, ezek felhánytorgatásával csak elejét akar­tam venni annak, hogy valaki esetleg azzal jöjjön, hogy hiszen megvoltunk mi eddig is közegészség­ügyi szakbizottság nélkül, megleszünk enélkül ezentúl is. Ne felejtsük azt el, hogy minden nemzet, amely a világháborúból és a világháború utáni súlyos gazdasági helyzetből kifolyólag olyan nagy vérveszteséget szenvedett és kénytelen el­szenvedni folytatólagosan még ma is, minden valamire való nemzet minden erejével arra törek­szik, hogy megmaradt fizikai erejét megtartsa, illetőleg a lehetőségig fejlessze. (Pikier Emil : Ehhez szociálpolitika is kell I) Minden valamire­való nemzet törvényhozó testületének életében ott találjuk a közegészségügyi szakbizottságot, sőt állami életében ott találjuk az egészségügyi ministeriumot is. Ha nem is indokolnák ezt azok a fontos mo­mentumok, amelyekre itt rámutattam, ha kultur­nemzetnek nevezzük magunkat, már csak a dekó­rum kedvéért is meg kellene alakitanunk ezt a szakbizottságot. Én ennek a bizottságnak meg­alakítását nemcsak időszerűnek, hanem egyúttal alkalomszerűnek is látnám, mert hiszen épen ebben a parlamentben ülünk itt öten orvosképviselők, tehát szakemberek, és épen ennek a parlament­nek van szerencsére sok olyan kiváló nem-orvos tagja, akik állandóan a legmelegebben érdeklőd­nek a közegészségügy, illetőleg a szó legnemesebb értelmében vett fajvédelmi kérdések iránt, s akik tudásukkal, tapasztalatukkal hathatósan támo­gathatnák a bizottság munkáját. Ad hoc-bizottságokkal nem experimentál­hatunk, mert hiszen azoknak ilyen életbevágóan fontos törvényjavaslatok megvitatásához sem kellő tekintélyük, sem kellő súlyuk nincs. Mi hosszú parlamenti szünet után összeültünk ismét, hogy komoly alkotómunkához fogjunk, s azt hiszem, nem túlzok és nem ítélek elfogultan, ha azt állítom, hogy ennek a komoly alkotó­munkának egyik alapfeltétele ennek az állandó parlamenti szakbizottságnak megalakítása. Igen kérem a t. Házat, méltóztassék indít­ványomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Arról a kérdésről, amelyről az igen t. képviselő ur indít­ványa szól, már kétszer volt alkalmam a t. Nem­zetgyűlés előtt nyilatkozni. Az egyik akkor volt, amikor az indemnití-vita kapcsán — ha jól em­lékszem — a képviselő ur beterjesztette erre vonat­kozó indítványát, a másik pedig akkor, amikor a költségvetési vita kapcsán a közegészségügyi prob­lémákról volt alkalmam néhány szót ejteni. Mindkét alkalommal az igen t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét próbáltam ráirányítani ama nagy­fontosságú közegészségügyi reformkéidésekre, ame­lyekkel a közegészségügyi kormányzat hivatva lesz foglalkozni és amelyeket a nemzetgyűlés elé kívánunk terjeszteni, hogy az egész közegészség­ügyet a modern kor szintjének megfelelően, de különösen a belső szükségleteknek és igényeknek megfelelően rendezhessük. (Rupert Rezső : A fő­rendiház helyett ez kellene minél előbb !) Ez a javaslat lényegében — amint a t. kép­viselő ur kifejtette — azt kívánja, méltóztassék a t. Nemzetgyűlésnek elhatározni, hogy egy parla­menti bizottság küldessék ki közegészségügyi té­mák, törvényjavaslatok rendes parlamenti előzetes megtárgyalására, nehogy megtörténhessék az, ami például ma délelőtt történt, hogy egy eminenter közegészségügyi természetű javaslat nem egy köz­egészségügyi bizottság, hanem más bizottságok előtt volt csak letárgyalható, épen azért, mert hijjával vagyunk ilyen bizottságnak. Épen azért én anélkül, hogy tovább kiterjeszkedném — hiszen a szakszerű fejtegetések úgyis eléggé alátámasz­tották ezt a javaslatot — a kérdés fontosságára, a magam részéről nemcsak hozzájárulok az indít­ványhoz, hanem tisztelettel kérem a t. Nemzet­gyűlést, hogy az indítványt elfogadni, határozattá emelni és egy közegészségügyi parlamenti bizottság létesítését elhatározni méltóztassék. (Élénk he­lyeslés.) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Alföldy Béla képviselő ur indítványa annak idején napirendre tűzessék, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelem­ben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a mentelmi bizott­ság jelentésének tárgyalása rágalmazás vétsége miatt feljelentett Szabó József nemzetgyűlési kép­viselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Szabó József nemzetgyűlési képviselő Budapesten, 1924. évi október 30-án a keresztény-szocialista pártkörben tartott gyűlés után nyilvánosan többek előtt azt kiáltotta Homonnay Tivadar nemzetgyű­lési képviselő felé : A kormányfőtanácsosi címért elhagytad és eladtad a pártot és a pártprogrammot! (Szeder Ferenc : Ott is dühöng az egység akkor !) Emiatt nevezett képviselő bűnvádi feljelentést tett, a budapesti kir. büntetőjárásbiróság pedig eljárást indított Szabó József nemzetgyűlési képviselő ellen. Ezért kéri a budapesti kir. főügyészség Szabó József nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. (Szeder Ferenc : Nem adjuk ki, mert igazat mondott !) A mentelmi bizottság a nevezett nemzetgyűlési képviselő meghallgatása után megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a bűn­cselekmény jelenségei fennállanak, az összefüggés a bűncselekmény és a képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete fenn nem forog s ezek alapján javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Szabó József nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök : Kivan valaki szólni? (Nem !) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, ki­mondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és Szabó József nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát az imént tárgyalt mentelmi ügyből kifolyólag fel­függeszti. Következik a mentelmi bizottság jelentése kihágás miatt feljelentett Kabók Lajos nemzet­gyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor elö'adó : T. Nemzetgyűlés ! A budapesti m. kir. államrendőrség feljelentést tett Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő ellen, mert nevezett nemzetgyűlési képviselő az állam­rendőrség VI. kerületi kapitányságának jelentése szerint 1924 július 22-én éjjel a Szondy-utcában botrányosan viselkedett. A mentelmi bizottság a nevezett nemzetgyű­lési képviselő meghallgatása után megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a kihágás cselekménye és a kép­viselő személye között fennáll, azonban mivel a nyomozás során egyetlenegy tanúvallomás sem bizonjitotta azokat a kihágási kritériumokat, amelyek a feljelentés tárgyát képezték, ennek alapján javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy 7 Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. Elnök: Kiván-e valaki szólni.? (Nem!) Ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom