Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pénteken. 281 3

,

5°/o eltolódás történt volna valakinek a javára. Végeredményben azonban az 1892. évi koronaértéket az infláció megölte ; ismerjük el, hogy annak temetője volt az 1921. évi XIV. te, amely az államjegyek kibocsátásáról szólott. Azóta rohamosan mentünk lefele a lejtőn. Legyünk tisztában azzal, hogy az akkori értéknek csak 14.236-od részét képviseli ma eg}

r korona. Minthogy a korona régi értékét nem birjuk visszaállítani, ezért ezt a kis, csak tizezrelékeket jelentő értéket kell uj értékké süriteni. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom Jelentem a t. Háznak, hogy a pénzügyminister ur az idő előrehaladottságára való tekintettel, minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, ezúttal elállott a szótól. Ennek következtében a vitát most megszakítom. Rubinek István képviselő ur, mint a közigazgatási bizottság előadója kivan jelentést tenni. Rubinek István előadó : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni a közigazgatási bízott ság jelentését a Széchenyi István gróf emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és a sürgősség kimondása mellett annak idején napirendre tűzetni. (Általános helyeslés.) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején javaslatot fogok tenni napirendre tűzése iránt. Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e kimondani erre a sürgősséget? (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mint méltóztatik tudni, a nemzetgyűlés bölcsesége elhatározta, hogy a Világháborúban hősi balált halt főrendiházi és képviselőházi tagok és tisztviselők, illetve alkalmazottak, valamint a forradalmi időkben vérianuhaláit halt gróf Tisza István és Návay Lajus volt országgyűlési képviselők és képviselőházi elnökök neveit, a parlamentben elhelyezett emléktáblákon örökíti meg. Az emléktáblák elkészülvén, azokat holnapi ülésünk keretében lógjuk leleplezni. Ez ülésünket kizárólag e hősök, illetve vértanuk emlékének kívánván szentelni, felkérem képviselőtársaimat, hogy holnapi ülésünkön teljes számban megjelenni méltóztassanak. Javaslom tehát, hogy legközelebbi ülésünket holnap, október hó 31-én délelőtt 11 órakor tartsuk és ehhez képest annak egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés legyen. Kivan valaki e napirendi javaslatomhoz hozzászólni ? (Felkiáltások: Elfogadjuk !) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az inditványkönyv felolvasása. Kérem a jegyező urat, szíveskedjék az inditványkönyvet felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa) : »Kabok Lajos : Indítvány, illetőleg törvényjavaslat az 1922 : XXIII. te. módosításáról.* Elnök: Minthogy Kabók Lajos képviselő ur indítványa, illetőleg törvényjavaslata Írásban is beadatott, s az a házszabályokban előirt kellékeknek megfelel, ki fog nyomatni, szét fog osztatni és indokolása iránt annak idején fogok javaslatot tenni a t. Nemzetgyűlésnek. Mielőtt az interpellációs-könyvet felolvastatnám, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Esztergályos János képviselő ur a magyar vasúti alkalmazottak elkobzott szabadságjoga tárgyában, Lendvai István képviselő ur pedig egy, a népjóléti minister ur által botygó kefegyárosnak nevezett egyénnek a hadirokkantság tiszteletreméltó fogalmát meggyalázó tevékenysége tárgyában interpellációt jegyzett be az interpelláeióskönyvbe. Minthogy nevezett képviselő urak a házszabályokban előirt időig, vagyis az ülés megnyitásáig interpellációikat írásban nem nyújtották be, azok tárgytalanná váltak, tehát töröltetnek. Most pedig kérem a jeg}

r

ző urat, hogy az interpellációs könyvet felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa) : »HegymegiKiss Pál, a pénzügyministerhez, a Debi ecenben történő kíméletlen adóztatás és a városi kölcsön súlyos terhei miatt.« Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur hozzám intézett beadványában bejelentette, hogy interpellációját a szombatot követő legközelebbi interpellációs napon kívánja megindokolni. Tudomásul vétetik. Most pedig a házszabályok 204. §-a értelmében a pénzügyminister ur kivan szóini. Bud János pénzügyminister : Kérnem kell a t. Nemzetgyűlés hozzájárulását, hog}' beszédemet a házszabályok 204. §-a alapján folytathassam. (Halljuk ! Halljuk!) T Nemzetgyűlés ! Felhoztam tehát azokat az érveket, amelyek arra késztettek bennünket, hogy a 14.500-as osztószámtól eltekintsünk. De emellett Jén3^egbeli ténykörülmény az is, hogy az életben ezek a régi értékek még mindig szerepelnek s így ezek rendkívül sok félreértésre adhatnak alkalmat. Számolnunk kell továbbá népünknek kisebb fegyelmezettségével is Egészen bizonyos, hogy ilyen egység megállapítása mellett a perek nagy tömegével állunk szemben, ami minden tekintetben elkerülendő és az ezekből eredő zavarok elháritandók. Minthogy ezek a megoldások nem voltak lehetségesek, természetesen felmerült az a kérdés, hol keressük a helyes megoldást? A 10.000es osztószám politikai részébe nem kívánok belemenni, egy azonban kétségtelen, hogy végeredményben minden téren hehes, ha valamely önálló munkával foglalkozunk. Nem tartom szükségesnek, hog3

r mindig minták után induljunk és mindig olyan megállapításokat fogadjunk el, amelyeket más helyeken sem fogadtak el egyértelműen. (Sándor Pál közbeszól.) Méltóztassék igen t. képviselőtársam érdeklődni saját körében. Hiszen minden ankéton, ahol képviseltették magukat, a képviselő ur felállt és azt mondotta, hogy a kereskedők érdekkörében háromféle felfogás van. Végeredményben minden egyes érdekkörben ugyanez az álláspont, mert hiszen természetesen itt nincs olyan határozott egység, amely mellett feltétlen érvekkel lehetne dönteni. Mindegyik mellett pro és kontra lehet érveket felhozni. (Erdélyi Aladár: Ez nem dogma !) Helyesen mondja képviselőtársam, hogy ez nem dogma. Az összes szempontok mérlegelésével szemben áll az a probléma, hogy vájjon melyiket válasszuk helyesen. Ebből a szempontból kitérve a kérdésre, egészen nyíltan bevallom, hogy olyan pénzegységet kívántunk keresni, amely, ha nem is azonos teljes mértékben a régi pénzegységgel de attól nem nagyon messze távolodik el. A kis pénzegységnek óriási hátránya van s erre most már az idő előrehaladottságára való tekintettel nem is kívánok rámulatni, de különösen az árképződésre nem mindig hat mérséklőleg, ellenkezőleg igen sok esetben és helyzetben feltétlenül drágitólag hat. Eg}^ olyan pénzegységet kellene teremteni, amely határozol tan nagyobb belső értékkel bír, amelynek nagyobb súlya van; amint sok szempont szól az ellen, hogy túlnagy egységet teremtsünk, épugy sok érv szól a túlkicsi egységgel szemben is. (Sándor Pál : Miért tartja fenn a vámokat?) Ebben a tekintetben a külföldre való hivatkozások nem egészen helyt-