Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

2?8 A nemzetgyűlés 457. ülése 1925 démet és mint régi képviselő ismételten kérem a kormánypárt és valamennyi párt t. tagjait, méltóztassék azt a gyűlöletes, utálatos hangot, amely itt a nemzetgyűlésen lábrakapott, akármilyen kérdésről legyen is szó, az összes pártok részéről lehetőleg kiküszöbölni. A javaslatot természetesen nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólani, Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál igen t. képviselőtársam hangsúlyozta beszédében, hogy ebbe a kérdésbe nem akar politikumot keverni. Ebben a felfogásában teljesen osztozom, mert végeredményben egyetemesérdekü pénzügyi javaslatról van szó, amelybe a politikának beleavatkoznia nem szabad. De sajnálom, hogy ugyanezt a következtetést nem vonta le a beszéde" közben. Nem akarok rátérni arra, amit az igen t. képviselő ur a beszéde végén emiitett, mert magam is azt tartom, hogy a parlament tekintélyével és a parlament egész erkölcsi lényével az függ össze, hogy olyan hangnemben tárgy altassanak a javaslatok, hogy minden képviselő felszólalásán tárgydagosság vonuljon végig. Nagyon csodálkozom azon, hogy az igen t. képviselő ur ezt a szemrehányást a kormánypártra értette, mert merem állitani egészen tárgyilagosan, hogy a kormánypártot ez a szemrehányás nem illeti meg. Ebben a kérdésben mindenkinek egyformán kell gondolkoznia, a kérdésekkel mindenkinek egyformán kell törődnie és ugy kell tárgyalnia a kérdéseket, amint azt a parlamenti illem és szokás megkívánja. (Helyeslés.) Méltóztatott ezzel kapcsolatban másik szemrehányást is tenni, amelyre mégis ismételten rátérek, hogy t. i. a kormány az ellenzék részéről érkező javaslatokat, indítványokat nem akceptálja. Kijelentettem nem egyszer, hogy addig, amig ebben a székben ülök, a pénzügyi problémákat illetően nem ismerek pártpolitikát. A pénzügyi problémák általános és egyetemes jellegűek, azok egyformán érdeklik az országnak minden társadalmi rétegét és amit emberileg lehet, mindent el fogok követni, hogy ezekből a pártpolitikai szempontokat kiküszöböljem. (Helyeslés.) Egészen nyugodtan állithatom magamról azt is, hogyha akármelyik oldalról olyan indítványok érkeztek, amelyek komoly megfontolás tárgyai voltak, soha nem vontam azok komolyságát kétségbe és mindig törekedtem azokat elfogadni. A t. képviselő ur tudja legjobban megállapítani, hogy a komoly indítványok elől soha nem zárkóztam" el. (Sándor Pál : Ezt koncedálom !) De mindig elzárkóztam és el fogok zárkózni minden olyan indítvány elől, melyben nincs benn a felelősség. Mert azt tartom, hogy akárki, akármilyen oldalról tesz is inditványt, különösen pénzügyi és gazdasági kérdésekben, abban az indítványban benne kell lennie az ő egész felelőssége tudatának, hogy nem az egyoldalú, hanem az egyetemes érdekeket öleli fel és ezen az alapon kivánja a kérdéseket megoldani. (Farkas István : A kormány nagyon egyoldalú az adókérdésekben !) Amikor olyan javaslatokkal jönnek, hogy az adókat egyszerűen töröljem el, viszont a másik oldalon olyan követelésekkel állnak elő, hogy minél erősebb bevételi forrásokra támaszkodjam, az ilyen indítványokat soha el nem fogadhatom. (Esztergályos János : Ne mondja a pénzügyminister ur, hogy soha, mert a forgalmi adó nem lesz örökéletű.) Mindnyájan örülni fogunk annak, amikor forgalmi adó már nem lesz, de egész Európa pénzügjd rendszerében évtizedeken át nem fogunk tudni kiszabadulni a forgalmi adórendszerbő, és megjegyzem a képviselő urnák, hogy még a háború előtt is volt forgalmi adó, csakhogy más formában. (Meskó Zoltán : Máskép forgott !) évi október hó 30-án, pénteken. Egy olyan kérdéssel állunk itt szemben, amely rendkívül tárgyilagos megvitatást igényel. Le kell szegeznem, hogy az elhangzott két beszéd e követelménynek megfelelt. Ezt örömmel állapítom meg. A legutóbbi pénzügyi javaslat, amit tárgyaltunk, a városok kölcsöne volt, amelynél az ellenzék részéről épolyan objektivitással és minden pártpolitikai szempontnak kizárásával tárgyalták a kérdést, mint ezen az oldalon. Remélem, hogy ennél a kérdésnél is a vita ugyanilyen mederben fog folyni, mert ez az országnak az érdeke. (Helyeslés.) Áttérve a kérdés lényegére, foglalkoznom kell vele, mert bár Beck Lajos igen t. képviselőtársam rendkivül pregnánsan jelölte meg a kérdés lényegét, mégis bizonyos fokig azt látom, hogy a másik oldalon Sándor Pál igen t. képviselőtársam a kérdés horderejét még mindig nem fogja fel annyira, mint amennyire szükséges volna. (Sándor Pál : Meglehet !) Kint a közvéleményben még mindig azt a hangulatot látom, hogy miért nem ideiglenesen rendezzük a kérdést, miért nem elégszünk meg egyes nullák elejtésével, miért akarunk végleges valutarendezést csinálni. Sőt vannak további szemrehányások is, amelyek azt emlegetik, mintha a kormány valami nyomás alatt állana, valami külső nyomás alatt, különösen a Népszövetség részéről. Kijelentem itt nyíltan és határozottan, hogy a kormány ebben a kérdésben semmiféle nyomás alatt nem áll, a Népszövetség maga és mindazok a körök, amelyek ebben talán érdekelve volnának, kijelentették, hogy ez Magyarországnak legsajátabb belügye, ebbe senkinek beleavatkozni nem lehet. A főbiztos ur annyira az ország belső ügyének tekinti e kérdés rendezését, hogy még a látszatát is kerülni akarta annak, mintha befolyásolni akarna és ezért még véleményt sem volt hajlandó nyilvánítani az egész kérdésről. Méltóztassanak egyszer végre tudomásul venni, hogy itt tulaj donképen senki sem folyik be ebbe a kérdésbe Azonban ha mi felállítottunk egy programmot az ország pénzügyi helyreállítására, ennek a programmnak tervszerűen kell lefolyni az egész vonalon és végeredményben be is kell azt tetőzni. A programmnak egyik leglényegesebb része volt pénzünk stabilitásának megteremtése. Aki tudja, mit jelent az, hogy a pénz stabil, azzal nem kell vitatkozni ; annak kell tudnia azt is, hogy mi egy aranyértéken állunk. Nagyon csodálom akkor az olyan észrevételeket, hogy miért csinálunk mi valutareformot. Nem csinálunk mi olyan valutareformot, mint amilyen volt 1892-ben, amikor tényleg az volt a probléma, hogy a különböző valutarendszerek közül melyiket válasszuk, megmaradjunk-e egy parallel valuta mellett, megmaradjunk-e egy kettős valuta mellett, vagy áttérjünk az arany valutára, eis Wekerle Sándor akkor az arany-valutát választotta. Ez egy elvi kérdés volt, amelyet el kellett akkor dönteni ; különösen azok, akik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, tudják, milyen naggyá nőtte ki magát az ezüst kérdése, és ezzel kapcsolatban milyen óriási érveket sorakoztattak fel a kettős valuta mellett és akkor történt egy óriási jelentőségű elvi döntés e kérdésben : áttértünk mi is az aranyvalutára. Most az élet önmaga oldotta meg a problémát attól a perctől kezdve, amikor a Nemzeti Bank megkezdte működését. Nagyon örülök azoknak a meleg szavaknak, amelyek a Nemzeti Bank mellett elhangzottak, mert ez a bank valóban páratlanul nagy munkát végzett. (Általános, élénk helyeslés.) Annak élén olyan európai és világtekintély áll, aki megmutatta a világnak, hogy majdnem semmiből mit tud alkotni. (Ugy van! Ugy van!) Büszkék lehetünk a Nemzeti Bankra, mert nemcsak megoldotta a kérdést, hanem a kérdésnek a lényegét is rövid idő alatt el tudta dönteni azzal, hogy meg-