Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. teremtette pénzünk stabilitását. (Általános helyeslés.) Ez a valutajavaslat is a Nemzeti Bank közbejöttével készült és itt mondok köszönetet a Nemzeti Bank elnökének, aki nem sajnálta a fáradságot, hogy ezzel a kérdéssel olyan mélyrehatóan foglalkozzék. (Általános, élénk helyeslés.) A Nemzeti Bank megteremtette a valuta alapját, az aranyértéket, amikor a pénzt stabilizálta. (Sándor Pál : A Nemzeti Bank a pengőt akarta?) A Nemzeti Bankra nézve ez teljesen közömbös. A Nemzeti Bank csak megoldást kivánt. (Sándor Pál : Nem akarta a pengőt !) Dehogy nem akarta ! (Sándor Pál : Az aranykoronát akarta !) Épen azt nem akarta. Majd rátérek. A helyzet az, hogy nekünk van egy szilárd aranyérték-reláción felépülő pénzrendszerünk, és semmi akadálya nem volna annak, hogy mi ezzel a pénzrendszerrel az idők végéig elélhessünk, mert ez épen olyan szilárd, mintha bármilyen más pénzegységet állítanánk fel. (Sándor Pál : Nem vonom kétségbe !) Az a körülmény szól ellene, hogy ez a csillagászati számok világába ment át. Tényleg nem lehet ilyen nagy számokkal operálni, mert a nagy számokban benne van a félrevezetés, a megtévesztés, ( Meskó Zoltán : Ugy van !) a nagy számok nem engedik soha egészen és helyesen precizen kialakulni az árakat, tehát hamis árképzetekre is vezetnek. A munkateljesitményeknél is okozhatnak jobbra és balra eltolódásokat. Ezért bármilyen szilárd alapon is áll ez a valutánk, a nagy számoktól szabadulnunk kell. S most nem teszünk egj^ebet, mint hogy a valutát átvisszük aranyértéken alapuló nagy egységekről kis egységekre. (Szabó Imre : El kell vágni a nullákat, és el van intézve !) Ami a kérdésnek ezt a részét illeti, ismét leszegezem, hogy itt nem lehet ideiglenes rendezésről szó, mert ideiglenes rendezés azt jelentené, mintha bárkinek kételye volna mai valutánk szilárdságában, (Ugy van ! a Ház minden oldalán.) az volna a leglehetetlenebb dolog, ha valaki azt hinné, hogy ez ideiglenes rendezés. Ez nem lehet más, mint csak végleges rendezés. (Klárik Ferene : Majd meglátjuk két év múlva !) Most rátérek a kérdés további szempontjaira. Nem akarok túlságosan belemélyedni azoknak a szempontoknak tárgyalásába, amelyeket Beck Lajos t. képviselőtársam kifejtett, hogy vájjon helyes-e, hogy mi az aranyvalutához csatlakoztunk, igen vagy nem. E tekintetben egypár mondattal kivánnám álláspontomat leszegezni. (Halljuk ! Halljuk!) Nem érti meg ezt az elhatározást az, aki soha sem foglalkozott elméletileg ezekkel a pénzügyi problémákkal, mert végeredményben a pénz elmélete nem olyan könnyű dolog, csak nehéz idők jelemző vonása, hogy minél nehezebb kérdések vannak, azokhoz mindenki ért. ( Ugy van! a középen.) Méltóztassanak visszatekinteni a Wekerle-féle pénzreformra. Milyen kevesen tudtak ahhoz hozzászólani, ma pedig mindenki külön valutapolitikussá nőtte ki magát. (Mozgás.) Állitom tehát, hogy a pénz elmélete igen nehéz kérdés, azt nem lehet könnyen jól átérteni és megérteni. Ha pedig ebből a szempontból nézem a kérdést, egy dolgot le kell szögeznem, azt, hogy az élet maga tulaj donképen megmutatja a helyes irányt, bármennyire is kísérleteztek különféle elméletekkel. Nem akarom ezeket itt felsorakoztatni. Voltak elméletek, amelyek egyszerűen az államhatalom kezébe akarták adni az egész pénzkérdés rendezését. Hogy ezek az elméletek mennyire csődöt mondottak, az infláció bizonyította be a legjobban, mert egy túlhatalom ebben a tekintetben a kormányzat körében nem képes soha megállani. Ennek a következménye az, hogy ismét olyan rendszerre kellett áttérni, ahol évi október hó 30-án, pénteken. 279 ez a kérdés tulaj donképen a kormánytól független (Sándor Pál : Nagyon helyes !) A másik elmélet az, hogy azon vitatkoznak, hogy az arany helyébe más bázist állítsunk. Tény, hogy az arany sem más, mint egy áru (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), annak is örökös értékváltozásai vannak és ha természetes, hogy a termelés tekintetében az utóbbi időben eltolódások következtek be, akkor eltolódások következtek be az arany értékében is. De más okból is vannak eltolódások. Tulaj donképen az egész termelés lényegében megváltozott, egészen más árumennyiség-viszonylatok vannak a világkereskedelemben (Sándor Pál : Ugy van ! Nagyon helyes !), ugy hogy mindez magával hozza az értékváltozásokat. De láttuk, hogy milyenek voltak azok a kisérletek, amelyekkel az arany helyébe mást akartak állítani. Például egyik egyetemi tanárkollégám arra az álláspontra helyezkedett, hogy a buzavaluta a legjobb. Nem tudtam eléggé az érveket felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy ezzel nem lehet ezt a kérdést megoldani, mert ennek a gondolatnak az elfogadása annyit jelent, mint az értékeket folytonos ingadozásnak kitenni. Tényleg próbálkoztak más valutákkal mindenütt, de ezek a próbálkozások nagy eredményre nem vezettek. Ha nézem azokat az elméleti álláspontokat, amelyekre Beck t. képviselőtársam rámutatott, hogy árindex alapján próbáljunk áruvalutát teremteni, ennek nagy hibája az, hogy senki sincsen tisztában az index-szel. Ez olyan probléma, hogy rajta a tudományos irodalomban épen ugy vitatkoznak, mint ahogyan mi vitatkoztunk az osztószámról, amelynek tekintetében ahányan összejövünk, annyi vélemény alakul ki. (Meskó Zoltán : Egyik sem osztja a másik véleményét !) Továbbmenőleg én csak azt kérdezem, vájjon lehetséges-e egy területen belül árstabilitást előidézni ? Hiszen látjuk, hogy akármit akartak csinálni világszerte, a gazdasági élet törvényei mégis erősebbek s nem lehet izolált területen kiépülő árfolyamokat teremteni, lehetetlen olyan hatalmi szerv, amely az árakat csak egy területre egyenlíti ki, mert minden termelés és áralakulás a világpiac és világtermelés hatása alatt áll és arnig nem tudják elérni azt, hogy a világpiac szerint tudják ezeket a kiegyenlítéseket eszközölni, addig az ideig olyan valutaalapot sem tudnak teremteni, amely ezen az alapon próbálja a kérdést megoldani. Akármelyik nézőpontból is nézem tehát a kérdést kétségtelen, hogy a mai időben senki jobbat nem tud az aranyértéken alapuló valutánál. Amint látjuk, az egész világ ebben az irányban halad ; ettől tehát el nem térhetünk és helyesen csak akkor járunk el, ha mi is erre az elvi alapra állunk. (Helyeslés jobbfelől.) Most más kérdés, hogy ennek milyen fedezeti rendszere van. Erre csak röviden térek ki. Annak idején az Osztrák Magyar Bank a speciális fedezeti rendszerével, amely bizonyos vonatkozásokban eltért épen a deviza piacot illetőleg a hasonló fedezetű európai bankoktól, megmutatta, hogy milyen jól lehet a fedezet kérdését megoldani. A fedezet problémái le vannak fektetve a Nemzeti Bankról szóló törvényben, ezeken változtatni nincs okunk, ezek szilárd alapot képeznek, annál inkább, mert helyesen mondotta Sándor Pál igen t. képviselőtársam, hogy merné állítani, hogy a legszilárdabban megalapozott bankok közé tartozik a Nemzeti Bank (Sándor Pál : így is taksálják !). Ezt vegyék tudomásul azok, akiknek még vannak kételyeik a valuta szilárdsága tekintetében. Mi egy olyan szilárd valutát teremtünk meg, amilyen csak emberileg lehetséges. (Sándor Pál : Ez igaz !) Most ezen az alapon áttérek a szorzószám és az osztószám problémájának kérdésére. 42*