Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-457
27 G A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pentehen. tátott az aranykoronára áttérni, mikor az egész világ három hónap óta foglalkozott vele? Magyarország egész közgazdasági élete ma az aranyvalutára, aranykalkulációra van beállítva. Ma még a köznép is arannyal számol és nem papirossal. (Hoyos Miksa gróf : Még nehezebb az átszámítás a 14.332-sel !) Nem tagadom, azt mondom, ebbe igaza van képviselőtársamnak, mert nehezebb az átszámitás, de túl lettünk volna rajta nagyon könnyen, nagyon rövid időn belül. Itt azonban nem leszünk túl. (Bud János pénzügyminister : Miért?) Amint Beck t. képviselőtársam mondotta, az egész magyar társadalom beidegződött már az aranykoronára s ezt a hátrányt elfogadta volna inkább, mintsem, hogy uj valutával legyen dolga. Kérdem a t. minister urat, hogy miért tudott Németország jóformán valutájának megszűnése révén egyszerre ismét visszatérni az arany Reichmarkra? Miért tudta ezt Németország megcsinálni? Vannak ugyan jelenségek, amelyek a minister urnák adtak esetleg igazat. Pl. Angliában ott van a font meg a guinea-számitás. A kirakatokban látjuk, hogy fontban és guineában számítanak. Látjuk, hogy guineába kerül valami és nem fontba. A guinea valamivel több, de ott ezzel van nekik állandóan dolguk. Az angolok évszázadok óta be vannak rendezve a fontsterling standardra és tud ják, hogy mennyivel ér többet ez a guinea. Bocsánatot kérek minister ur, mindazok a kifogások, amelyek emeltetnek, elestek volna, ha mi aranyvalutára térünk át. Amint Beck t. képviselőtársam mondotta, ez beidegződött már az egész társadalomba s jobb lett volna, ha mi ismét visszatérünk a jó aranykoronánkra. Azt a kifogást, hogy a követeléseket amelyek régi koronában voltak, nem aranykoronára fogják átültetni, egyszerű paragrafussal meg lehetett volna a törvényben szüntetni. Ez nem indok, de nem indok a másik sem. (Bud János pénzügyminister : Három és fél percent differencia !) Hallottam, hogy politikai okokat emlegettek. (Bud János pénzügyuimister : Három és fél percent differenciával lehet megoldani a kérdést, valakinek veszteni vagy nyerni kell !) Nem értem t. minister ur, hogy mit méltóztatik mondani, ha majd értem, felelni fogok rá. Hol láttuk mi ezt az osztrák koronánál ? Miért kell állítólag politikai okokból ezt nekünk megváltoztatnunk ? Bocsánat, minister ur, az egész világ és egész Európa tudja, hogy a mi jegybankunk sokkal jobban van fundálva, mint akármelyik másik jegybank egész Magyarországon. Amit Tabakovich, Schober és Popovics produkáltak, az valóságos művészet, műremek volt és ennek alapján meg fog állani pénzügyi helyzetünk. Merem állítani, hogy sokkal jobb a mi jegybankunk helyzete, mint ahogy azt a kimutatásokban látjuk.' Sokkal magasabb lábon áll, ez a hír megvan a külföldön is és a mi jegybankunkkal, ami a hitelt, alaposságot és tisztességet illeti, sehogyan sem lehet konkurrálni. Méltóztatnak látni, hogy ezt mint ellenzéki ember mondom a t. minister urnák. (Bud János pénzügyminister : Egészen helyes !) Ha ez fennáll és egészen helyes, akkor az egész internacionális világnak azzal kell törődnie és csak ezzel kell törődnöm nekem is. A külföld fogja tudni a különbséget a magyar aranykorona és bécsi shilling között, ő értékelni fogja azt a század és ezred fillért, ezeknek nem kell instrukció, hogyan értékeljék. Azok a mi kommünikéinkre nem adnak semmit, azt a t. minister ur épugy tudja, mint én. Azonban nézzünk a múltra, az osztrák korona és magyar korona viszonyára. Hányszor láttuk, hogy az osztrák korona olcsóbb, mint a magyar korona és hányszor láttuk, hogy drágább volt. Egyszer tehát drágább, egyszer meg olcsóbb volt. Nem tudták méltányolni még akkor sem, mikor papirkoronákról volt szó, hogy a magyar vagy osztrák korona ilyenkor többet ér. A pénzügyi emberek meg tudják azt mindig ítélni, hogy melyik ér többet, ez vagy amaz. De mi a helyzet most ? Erről már tegnap is voltam bátor a pénzügyi bizottságban beszélni. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy, sajnos, a pénzügyi bizottság kommünikéi hasonlítanak a régiekhez, mert amit a kormány nem akar, hogy hozzák a lapok, azt igazán nem hozzák az újságok. Beszédemből tegnap egyetlen, egy szó sem jelent meg. Ezt nem bánom, mert nem vagyok a hiúság áldozata, de ismétlem, a külföld nem nézi a különbséget a belga és francia frank között, A világ nem tudja megitélni, hogy a belga frank többet ér ma, mint a francia, vagy a jugoszláviai dinár, amely szintén frank volt, ugyanannyi, mint a francia frank. Nem volt különbség a kettő között békében, s azt nem tudja értékelni a világ épugy, mint előbb. Bocsánatot kérek, t. minister ur, ezek nem indokok, amelyek miatt ön az egész országot fel akarja forgatni abban a tekintetben, hogy nehéz számításokat kell eszközölni minden áron. Ez annál súlyosabb, mert ön ezeket a számításokat egészen 1927 január 1-éig, tehát egy hosszú időn át fenn akarja tartani. Ha én az aranykoronáról beszéltem volna, akkor ismét ott tartottam volna, hogy az aranykoronára való átszámítást sem szabad megcsinálni, mielőtt azok a bankók és érmék ki nincsenek verve és adva. Egy ilyen hosszú átmeneti idő az országra nézve feltétlenül csak káros lesz, és nem a megszokás lesz ennek a vége hanem a megunása következik be ennek az állapotnak. Ez a valutareform az aranymérlegeket is teljesen halomra dönti. A t. minister ur kiadott először egy olyan rendeletet, amely szerint november 18-áig el kell készíteni az aranymérlegeket. Most a minister ur prolongálta ezt a határidőt december végéig. (Bud János pénzügyminister : Január 31-éigl Hallom, hogy ma valami rendeletet méltóztatott erre vonatkozólag kiadni. (Bud János pénzügyminister : Január 31-éig !) Én nem tudom, hogy január 31-éig abban a helyzetben lesznek-e a pénzintézetek, vagy az iparvállalatok, hogy számításaikat megcsinálják. Én nem vagyok abban teljesen biztos, hogy ezen standard után az aranymérleget január 31-éig el tudják-e készíteni. A magam részéről azon leszek künn, a praktikus életben, hogy ez megtörténjék. De azt képzeli talán a minister ur, hogy mi pengőértékben fogjuk a mérleget felállítani, hogy mi pengőértékben fogunk számítani ? Ez ki van zárva. (Bud János pénzügyminister : Hát akkor miben ?) Addig, t. minister ur, amig nincs meg a bankó s nincs kiverve az érem, mi nem számithat unk sem ebben, sem abban. A forgalom teljesen kizárja ezt. A minister ur adhat ki rendeleteket például arra vonatkozólag, hogy a kirakatokban pengőben kell az árakat értékelni, a forgalomban azonban nem fogja ezt elérni mindaddig, amig meg nem változtatta a bankókat pengőértékre és mindaddig, amig nincs meg a publikumban az a bizalom, hogy ez tényleg aranyat is ér. (Bud János pénzügyíiiinister : Nem is akarom ezt elérni !) Tudom, t. minister ur, s nagyon okos is, hogy nem akarja, mert ha akarná is, sem tudná keresztülvinni. T. Nemzetgyűlés ! Én ismétlem, hogy mi, akik • a közgazdaságban forgunk, ezt a kérdést majdnem teljesen elintézettnek tekintettük. Biztosra vettük azt, hogy a minister ur az aranykoronára fog áttérni. Biztosra vettük azt, hogy az átmeneti intézkedésekben, ha nem megy át az aranykoronára való értékelésre, vissza fog térni vagy a 10 ezres, vagy a 20 ezres átmenetre. Mél-
