Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pénteken. a törvény szerkesztés technikája az volt, hogy két külön törvénnyel rendezték mindazokat a kérdéseket, amelyeket most ez a javaslat e«y kódexbe foglal Akkor az 1892 : XVII. és 1899 : XXVI. t.-cikk foglal!a magába mindazokat a rendezéseket, amelyeket egységesen hoz a most ben ujtott és tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Azt hiszem az ellen kifogást tenni nem lehet, sőt nemcsak didaktikus, de kodifikatórius szempontból is csak örvendetes, hogy mindazok a kérdések, amelyek a valutarendezés tekintetében még hátra vannak, egy egységes javaslatba vannak foglalva. Én a ministeri indokolásnak azt a részét, amely a Magyar Nemzeti Bank létesítésére és alapszabályainak kodifikálására vonatkozik, alá szeretném húzni. A Jegybank létesitésével tulajdonkepen igen fontos tételek szegeztettek le, amelyeknek ma már tulajdonképen csak a konzekvenciáit vonjuk le a jelenlegi törvényjavaslat elfogadásával. A Nemzeti Bank alapszabályában is le van szögezve három fő tétel. Először az, hogy az uj értéknek aranyértéknek kell lenni. Ezt a törvényjavaslat első szakaszában méltóztatnak megtalálni, mint kodifikált perfektumot. A második tétel a végcél, a készfizetések felvétele lesz a magyar jegybank részéről. Be kell ismernem, hogy ez a második tétel — és ezen financiálisán tájékozott ember nem csodálkozhatik, — még a jövő zenéje, mert még a nálunk sokkal kedvezőbb helyzetben levő államok, nem feledkezve meg Angliáról, sem jutottak el idáig. A harmadik feladat, amelyet meg akar oldani a jelenlegi javaslat, az uj pénz relációjának megállapítása az arannyal szemben. Az első és harmadik feladat az, — kikapcsolva" a készfizetések felvételét — amelyet a törvényjavaslat meg akar oldani. Hogyan oldja meg ? Ez kodifikálva van négy fő részben. Az első rész az érmeérték, érmeveretés és forgalom szabályozását tartalmazza. Nem szeretném fárasztani a t. Nemzetgyűlést az egyes részletek ismertetésével, mégis meg kell említenem a részleteknél is azon lényeges rendelkezéseket, amelyek kvázi kiemelkednek mint lényegesek és amelyek gerincét képezik a javaslatnak. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, az 1. § mondja ki az uj érteknek, az aranyérteknek kodifikálását. Egyben kimondja a számolási értéknek, a pengőnek kodifikálását is. A legfontosabbnak tartom itt, — mellőzve a veretendő 20 és 10 pengős érmék külsejére, arany összetételére szóló tételes rendelkezéseket — azt, ami minden rendes valutánál kardinális tétel hogy t, i. ki van mondva a veretési szabadság, ki van mondva, hogy nemcsak az államnak, hanem magánosoknak is joguk van aranyérmét veretni, ha a Jegybanknál rendelkezésre bocsátják azt az aranymennyiségeí, amely az érmék vereteséhez szükséges. Ez fundamentális alaptétele minden olyan állam pénzügyi jogának, ahol az aranyvaluta életbe van léptetve. Hogy a régi aranykorona tovább nem verhető, ez természetes es bővebb indokolásra nem szorul. Ugyancsak azt sem kell különösképen indokolni, hogy a javaslat jogot ad a Jegybanknak arra, hogy aranyrudakat bankjegyekre válthasson be, mert ez is magától értetődő. Nem akarom külön indokolni az ezüstpengőre és a nem nemes ércpénzre vonatkozó rendelkezéseket, csak megemlítem, hogy a pénzügyi bizottság itt egy csekély vátoztatást tett, rendkívül fontosnak "tartván azt, hogy a nem nemes pénzek, helyesebben váltópénzek egy bizonyos mennyiségen túl ne forogjanak, mert inflációt idéznének elő és esetleg diszázsiót okoznának az ezüst értékelésében. Ismétlem, a javaslat nagyon pontosan kívánta megállapítani azt a maximális mennyiséget, amelyet forgalomban enged, ennélfogva tiz százalékkal csökkentette a javaslat 11. §-ában maximált 50 millió pengő értékű ezüstérmét és 45 millióban állapította meg. A 13. § kimondja, hogy generális elfogadási kötelezettség van az uj törvényben ugy a magánosokra, mint az államra nézve. Ezt bővebben szintén nem akarom indokolni, csupán rámutatok arra, hogy eltérés van a magánosok elfogadási kötelezettsége és a közpénztáraké között, amennyiben egypengős ezüstérmet magánforgalomban senki sem köteles 50 pengőn felül fizetésül elfogadni. Megjegyzem, hogy ezek az intézkedések meglehetősen analógok az eddigi intézkedésekkel, hangsúlyoznom kell általában, hogy konzervatív alapon állva, az egész javaslat lehetőleg átvette az eddigi valutáris törvény rendelkezéseit, még a kifejezések tekintetében is. Legyen szabad most áttérnem a második fejezetre, apengőértékben való kötelező számításra. Semmiféle valutáris rendelkezés természetesen nem képzelhető el másképen, mint ugy, hogy a törvényhozás mindent elkövet arra nézve, hogy az állami és a gazdasági élet minden vonatkozásában mentől hamarább keresztül is vitessék ez az érmeszámitás, az uj valutáris számítás. Ez a fejezet ennélfogva tartalmazza mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a cél elérésére szükségesek, kimondja tehát, hogy nemcsak az állam, a törvényhatóságok és a községek kötelesek elfogadni ezeket az értékeket, hanem a magánforgalomban is kötelezővé válik ez a Sfichtagtól, 1927 január elsejétől kezdve. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy tekintélyes kiterjesztés történik a 19. §-ban, amennyiben a koronaérmék behozatalakor nem volt ennyire kiterjesztve a kötelező számítás a magánvállalkozásokra. A t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívom a 19 §-ra, amely a kereskedelmi törvény szerint kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedőket is kötelezi, hogy áttérjenek a pengőszámitásra, tehát nemcsak könyveiket, számláikat, hanem a leltárt és a mérleget is a pengő értékében kell majd feltüntetniük. A 20. §-na*k azt a rendelkezését, amely szerint a fennálló jogszabályokban foglalt és koronaértékre vonatkozó intézkedéseket pengőértékre kell átszámítani, vagyis az átszámítás eredményéhez képest pengőértékben megállapítottnak kell tekinteni nem kell bővebben indokolni, épugy nem, mint azt a rendelkezést, amely az aranykorona értékének megállapítását tartalmazza. Rámutatok azonban arra, hogy a pénzügyi bizottság szükségesnek tartotta, hogy az aranykoronának a lehető legpontosabb, hét tizedes törtig kiszámított értékét megadja, hiszen ezeknek a számításoknak nagyobb összegnél nagyobb jelentőségük lehet és ezek a tizedes törtek, ha nagyobb összegről van szó, jelentős különbözetet tehetnek ki. A hét tizedes törtig kiterjedő pontosság tehát olyan, amelyet valóban mindenki akceptálhat. Az a rendelkezés, amelyet a 22 § tartalmaz, amely kimondja, hogy minden közokiratban 1927. évi január hó 1. napjától kezdve szintén csak pengő ériékben lehet számítani, magától értetődő intézkedés. Ezzel — ugy érze n — hogy a javaslat második fejezetét röviden ismertettem. Legfontosabbnak tartom a magánérintkezésekben és a jövő törvénykezés szempontiából a harmadik részt, amely a pengő értékének a jogviszonyokra való alkalmazását foglalja magában és itt egy praesumptióból indul ki. (Zuj.J Elnök : Csendet kérek ! Örffy Imre előadó : Kiindul azzal a törvényes vélelemmel, amely kimondja, hogy általában 1927. évi január hó 1-je után keletkeze t jogügyletben, ha nincsen kimondva az érték, a pengőértéket kell vélelmezni. Ez a praesumptio juris nem praesumptio juris et de jure, tehát nem olyan vélelem, amelynek ellenbizonyítása nem volna megengedve, mert a törvény kifejezetten megengedi, hogy ha mégis NAPLÓ. xxxv. •íí