Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

270 Â nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pénteken. ellenkező valutáról volt szó, akkor a bizonyítás meg van engedve. Ennek azonban nem lesz súlyos gyakorlati jelentősége, hiszen a 12.500 es a jelenlegi egység közötti különbség olyan., hogy prima vista meg lehet állapítani, hogy pengőértékről vagy koronaértékről van-e szó. Nagyon foniosnak tartom a 24. és 25. §-okat, amelyekre a részleteknél bővebben is kitérek. Ezek általában mindazokat a szabályokat magukban foglalják, amelyek a koronában teljesíthető kötelezettségek átvételét tartalmazzák 1927. január 1-töl kezdve. Az átmeneti intézkedések között három intéz ludest vagyok bátor kiemelni. Először azt, amely a nemzetközi és a trianoni szerződés érintetlenségét foglalja magában, ami m gátol értetődő, hiszen ezeket a nemzetközi szerződéseket belső törvényhozás által ugy sem tudjuk megváltoztatni. Fontosnak tartom még a pénzverési nyereség tekintetében leszögezett azt a tételt is, amelv azt mondja, hogy miután a váltópénzek verésénél tekinlé yes pénzverési nyereség lesz, ezen nyereséget az államot a Magyar Nemzeti Bankkal szemben terhelő adósság apasztására kell fordítani. Ez szintén olyan intézkedés, amelyet nyugodtan elfogadhatunk, épugy, mint az utolsó rendelkezést. — reméljük, hogy erre talán nem is lesz szüksé > — amely megengedi, hogy 1927 január 1-je után is joga legyen a Magyar Nemzeti Banknak arra. hogy kibocsáthasson régi koronaértékeket. Nagyon természetes, hogy az ujabban kibocsátandó koronaértékek is abban a relációban lennének a pengővel, mint ahogy azt a 17. §. kimondja. Ezek voltak a törvényjavaslat részletes intézkedései. Elvi kérdésről itt aligha van szó ; itt gyakorlati kérdésről van szó, egy számolási érték bevezetéséről, amely elöl immár nem térhetünk ki. Ugy a gazdasági, mint politikai közvélemény sürgetőié^ lépett fel ebben a tekintetben és nekem az a tiszteletteljes kérésem, hogy ezt a törvényjavaslatot méltóztassék is sürgősen elfogadni, annál is inkább mert ennek a törvényjavaslatnak tető alá juttatása nagy lépés lesz a konszolidáció felé és nagyon megnyugtató hatással lesz a közvéleményre is, amely már nagyon-nagyon sürgette ennek a törvényjavaslatnak benyújtását. Tisztelettel kérem tehát, hogy a törvényjavaslatot általánosságban, a, részletes vita alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Beck Lajos ! Beck Lajos : T. Nemzetg}

r

ülés ! Az igen t. előadó ur beszédének bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy túlzott érdeklődésre ebben a teremben nem kell számítani és nincs is szükség erre, tekintettel arra, hogy ez nem egy valutarendezés lényegbevágó problémáját kívánja megoldani, hanem inkább form ii kér,dést, a pénzegység megválasztásának kérdését. Es amikor végignézek ezeken az üres sorokon, valóban nem mondhatom, hogy valami túlzott érdeklődés kiséri ezt a tárgyalást. (Ugy van! a baloldalon,) Igazán szomorúsággal kell újból és újból megállapítanom, hogy egy olyan kérdés, amely mindnyájunk húsába és vérébe vág, amelyről nem lehet mondani, hogy teoretikus elmefuttatásnak törvényes formába való leszűrése, ilyen csekély érdeklődést tapasztalhatunk. Abban azonban teljesen iguza volt a t. előadó urnák, hogy itt tulajdonképen valutareformról nem is igen lehet szó, hiszen ezt jóval megelőzőleg valutánk alapjául az aranyat már megválasztottuk és azt az értékrelációt fixiroztuk, amely pénzünk és az arany között kell, hogy stabilizálva maradjon. Abból a szempontból tehát igaza van az előadó urnák, hogy mélyreható elvi kérdések taglalására a javaslat alkalmat nem ad. Hogy én mégis egynehány elvi probléma melyébe kívánok röviden belemenni, ezt tisztán azért teszem, — dacára annak, hogy itt csak a pénzegység megváltoztatására szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk — mert az utolsó hetekben és a legutóbbi napokban, hírlapokban és gyűléseken olyan hangok merüllek fel, mintha magának az arany kérdésének megállapítása is tapétán kellene, hogy legyen, sőt olyan hangot is hallottunk, amely felvetendőnek ítélte azt a kérdést is, vájjon nem kellene-e az arany alaptól eltérni és azokra a modern, különösen Angliában és Amerikában propagált rendszerekre áttérni, amelyek az aranyat más tényezővel kívánják behelyettesíteni. Ilyen körülmények között tehát egészen röviden az arany kérdésére is ki szeretnék térni. Csodálatos, hogy azok, akik ezeket a gondolatokat felvetették a napi sajtóban és a gyűléseken, elfelejtették, hogy az, akit az aranyellenes teóriák apjának lehet tekinteni a modern időkben, maga Knapp is egyáltalában nem hangsúlyozza azt, hogy az aranytól meg kell már váinuna és a karthalizmus érdekében valónak nem tartja azt, hogy ÜZ aranyat mással helyettesítsük, hanem csak egy messzejövő reménységnek tekinti, amikor már nem az anyagban fog a pénz értéke rejleni, hanem inkább abban a jogszabályban, az államhatalomnak abban a parancsoló törvényében, hogy bármilyen anyagból készült légyen is az a pénz, azt a törvény akaratából kifolyólag törvényes fizetési eszközzé avatja. Ennél a teóriánál továbbmegy és gyakorlati eredményeket kivan leszűrni az amerikai és angol irodalom, amely Irving Fisher és Keynes nyomán az aranynak mint labilis értékmérőnek eltörlésé vei más meghatározásokat, más értékeket keres. Ezek a teóriák, — különösen Fisheré — az aranyvaluta helyett egy stabil vásárló erejű dollárt kívánnak konstruálni a compensated dollár-t, amelynek aranytartalmát egy fix értékmérő : az indexszám állapítja meg. Keynes — aki tavaly vagy két évvel ezelőtt megjelent utolsó munkájában, mint az angolok mondják, szinte revolucionizálta az angolok évszázados hitét az aranyvaluta megingathafatlanságában — azt mondja, hogy amikor még Amerikában, az arany standard klasszikus hazájában is azt tapasztaljuk, hogy az arany értéke annyira nem értékálló, hogy a váltóárfolyamok sokkal kevésbé változtak, mint magának az aranynak értéke, akkor ő egy uj mérőeszköznek, egy uj irányelvnek a megállapítását keresi, abból a gondolatból kiindulva, hogy a gazdasági életnek és a munkapiacnak a stabilitására törekedve, ezt az arany mai változásaival nem adhatja meg. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ennek kedveért és ebből a gondolatból kiindulva, azt emeli ki, hogy a belső árnivó stabilitására kell törekedni, mert a belső árnivó íixi rozása legbiztosabb módja a valuta értéke emelésének és fixirozásának, biztosabb mint a váltóárfolyam. Maga is beismeri, — és azóta az egész angol irodalom és mindazok, akik erre az álláspontra helyezkednek, beismerik, — hogy a belső és külső váltóárfolyam fixirozása egyszerre, egy csapásra nem valósitható meg és hozzá teszik, hogyha már sorrendet kell felállítani a fixirozás egymásutánjában, elsősorban a belső árfolyam fixirozása a fontos és a döntő, mert az árak, a munkapiac, a hitelélel stabilitása végeredményben a belső árak stabilitásával függ össze. De nem csupán ezek a modern teóriák hanem maga az arany valutához hajló hívek tábora is keli, hogy kételyeket vessen fel és vitasson meg az arany hivatottsága tekintetében, hogy a háború tanulságaiból kifolyólag is ez a stabil, ez az értékingadozásban kismértékű anyag azaz eszköz-e, amely egy valuta fix alapjául szolgálhat. Hiszen ha csak az arany értékének a háború alatt és a